Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-11-15 / 21. szám

2008. november 15. Varga P. András kiállításáról Valóságos élményekből áll össze a múlt Szép és nemes kiállítás várta a képzőművészet kedvelőit az Újpest- Belváros Református Egyházközség Gyülekezeti Házában. V arga P. András kitűnő szegedi művésztanárok vezetésével nyeri el rajztanári diplomáját és megszállott rajzpedagógusként tevékenykedett évtizedekig. 1971-től a ferencvárosi Kézműipari Szakiskola ta­nára, majd pedig művészeti igazgatóhe­lyettese. A tanítás mellett művészet­szervező munkássága is figyelemremél­tó: ez időben egybeesik az Iparművésze­ti Egyetemen folytatott tanulmányaival. Varga közreműködésével a Kézműipari Szakközépiskola a jó nevű újpesti grafi­kus, Jaschik Álmos nevét veszi fel, amely ma Budapest második művészeti szakkö­zépiskolája. Az ő közreműködésével lesz sikeres kiállítás-sorozat a kőbányai Pataky Művelődési Központban évről- évre megtartott Mesterek és Tanítványok című tárlat, ahol művésztanárok és diák­jaik munkái bizonyítják a magas szintű képzés eredményességét. Művészi elhivatottságából még arra is telik, hogy a Kisgrafikai Barátok Köre (amely jövőre ünnepli a háború utáni újraalakulásának ötvenedik évforduló­ját) kiállításainak szervezője és segítő­je legyen. A művészeti szakközépisko­lában a művésztanárokból megalakítot­ta a Jaschik-kört. A kiállításon található munkáinak legnagyobb része a kisgrafika műfajába sorolható. E fogalomhoz sorolhatjuk: a könyvjegy, az alkalmi grafika, az im memóriám lapoktól az hommage lapo­kig, a kisméretű képgrafikáktól az al­kalmazott grafikáig és még sokféle gra­fikai megoldást is. Varga P. András sokoldalú művész, grafikai lapjain nemcsak a múltat ábrá­zolja, a természeti formák, a természet szépségei éppúgy megragadják képze­letét mint a kódexírás tradíciói. Sőt, kép­zeletét a szép női alakok is felkeltik. Mű­vészetének egységét képezik az ex libris, vagyis más szóval a könyvjegyművészet, a művei többnyire számítógép segítsé­gével készültek (ex libris készült mű­vészbarátairól, család­tagjairól). Ebbe a kate­góriába sorolhatjuk az emléklapokat is, pld.: az In Memóriám soro­zatok- In memóriám Jaschik Álmos. Varga P. András grafikusművész a magyarországi kor- társművészet világá­ban egyedülálló kö­vetkezetességgel, elméleti felkészült­séggel és egyre gazdagabb, kifinomultabb eszközökkel képviselteti magát. A művész birtokában van mindannak a tudásnak, amit e nehéz technika megkövetel. Testén átszűrve tárja elénk mindazt a szépséget és él­ményvilágot, amit látott és megélt az alkotó. Jó szívvel ajánlom a tárlatot min­den újpesti művészetszerető embernek, hisz Varga P. András graikái új és izgal­mas felfedezésekre hívnak bennünket és önálló gondolkodásra késztetnek.- Úgy tudom, Ön a Magyar Iparművésze­ti Egyetem vizuális kommunikáció-mú­zeumpedagógia szakán végzett. Miért a grafikát választotta művészeti kifejező eszköznek?- Soha nem jutottam műteremhez, ezért a grafika felé fordultam, mivel az nem igényel nagy teret. Másrészt Kő­hegyi Gyula grafikus bíztatására kezd­tem foglalkozni ezzel a műfajjal. Von­zott a ceruza, a tollrajz finomsága, lehe­letnyi szépsége.- Hogyan tudná összegezni művészeti misszióját?- Nem véletlenül írtam a grafikai la­pokra a hagyományos latin szöveget: Ver Sacrum - úgy érzem, a Szent Tavasznak kell eljönnie ah­hoz, hogy a média és a gépek világában megőrizhessük a képzőművészet hagyomá­nyosmondanivalóját.- Ön a szentendrei Művé­szeti Iskolában tanít. Hogyan ítéli meg az ifjúság vizuális kultúráját?- A hírközlő eszközök zö­méből áradó rendkívül szegé­nyes ingerek rombolóan hat­nak az ifjúságra és általában az emberekre. Szerintem elsősor­ban az iskolákra vára feladat, hogy visz- szaállítsák a rajz és a művészettörténet meghatározó szerepét, kreatív, varázs­latos világát a fiatalok számára.- Tervei a jövőt illetően?- Erőmhöz mérten szeretném az ifjú­ság szépség iránti fogékonyságát nö­velni. Ezt az üzenetet küldöm számukra és minden magyar ember számára gra­fikai lapjaimon keresztül.-KERESZTES SZILVIA A KERTVÁROSI SZENT ISTVÁN PLÉBÁNIA ÉLETÉRŐL Az Egyház Krisztus Titokzatos Teste, melynek építőkö­vei a krisztushívők. A Krisztusban hívők kisebb közös­ségeket alkotva vesznek részt az egyetemes Egyház életében. Ezt a kisebb egyházi közösséget nevezzük plébániának. A plébánián - a püspök által kinevezett plébános és a hívekből választott egyháztanács veze­tésével - a hívő közösség szabadon megélheti és ki­bontakoztathatja hitét, valamint megvalósíthatja Is­tennek az emberre vonatkozó tervét. A krisztushívő jel kell legyen a plébánia közösségé­ben, valamint a világban. Mi, hívek, Istennek ránk vo­natkozó terveit és célkitűzéseit az Egyház közvetítésé­vel, útmutatásai alapján tudhatjuk meg. Az Egyház Krisztus művének a folytatója, mi, hívek, tőle kapunk közvetlenül segítséget ahhoz, hogy jelként világítsunk a helyi közösségben, a munkahelyen és a társadalom egészében. Nagy tehát a felelősségünk, hogy milyen példát mutatunk a világnak, vonzóvá tudjuk-e tenni a nemhívők számára a vallá­sos életet. A mai modern, globalizált világunk sem tudta kiölni az emberekből a közösség iránti igényt. A vallásos hit megélése csak a közösségen belül bontakoz­hat ki. A hívő ember nem magánzó, Istentől kapott talentumait a közösség szá­mára kell kamatoztatnia. A mi plébániánk életét is az Istentől kapott talentumok szabad megélése, kibontakoztatása teszi színessé. Min­den generáció megtalálhatja a számára megfelelő közös­séget. Évek óta jól működik a baba-mama klub. Ebben a csoportban részt vehetnek a várandós és a már kisgyer­mekes anyukák és apukák. A tapasztalatcsere, az örömök megosztása segít a várandós és kisgyermekes kor gond­jainak leküzdésében. A közösség mindig erőt kell adjon az egyén hétköznapi nehézségeinek vállalásához. Ministránsok közössége, akik az oltár szolgálatában örömmel vesznek részt. Összejöveteleik és kirándulá­saik közösségi célokat valósítanak meg, míg magukat is képezik a hit megismerésében. A liturgia a hívő ember Isten iránti hódolatának ki­fejezése, melyet templomi kórusunk, a Laudate kórus tesz hosszú évek óta bensőségessé. Plébániánk kóru­sa minden évben vendégszerepei országszerte, és kül­földön egyaránt. Karnagyunk és kántorunk áldozatos, kitartó mun­kája teszi meghitté nemcsak a nagy ünnepek (kará­csony, húsvét, pünkösd), hanem az évközi vasárnapok lelki élményét is. Karitász (szeretetszolgálat) csoport is tevékenyke­dik plébániánkon. Gyűjtéseket rendez, koncerteket szervez arra rászoruló, szegény sorsú családok és gyermekek számára. Nyaranta a környező országok magyar gyermekeit látja vendégül a Karitász, és a plé­bánia híveinél szállásolja el, bevonva őket a közössé­günk életébe. Plébánosunk és nyugdíjas kisegítő Atyánk látja el az ifjúság nevelés feladatát, valamint a Szülők Fóruma rendezvényt, amely főleg a gyermeknevelés problé­máiban próbál eligazítást adni. - FARAGÓ ISTVÁN 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom