Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-11-15 / 21. szám

INGYENES K ÚJSÁG 2008, november 15, Az ötlet még nem reform Bár a 2009-es állami költségvetés vitája idején még nem lehet tudni, hoggan alakul az önkormányzatok jö­vő évi állami támogatása, tapasztaljuk: a pénzügyi vál­ság hatására ismét felerősödtek a közigazgatás re­formját igenlő nyilatkozatok. A budapestiek kedélyét például egy főpolgármesteri interjú volt hivatott bor­zolni, amelyben arról esett szó: az ország nehéz pénz­ügyi helyzetében az önkormányzatok számának és a képviselők létszámának csökkentése, a hivatali leépí­tésben megtestesülő reform lenne az üdvözítő. Pusztán erről szólna egy reform? Minderről dr. Derce Tamást, Újpest polgármesterét kérdeztük.- Miként fogadta az önkormányzati reform gondolatát?- Régóta azok táborába tartozom, akikkel együtt vall­juk: szükség van az önkormányzati rendszer reformjára, újraszabályozására, de olyanra, amely szakmai alapokon állva tükrözi az elmúlt 20 év eredményeit. Először tehát szakmai kérdésekben kellene előbbre jutni, utána tár­nám a civil szféra, majd a politikai egyeztetések elé, amely fórumok nyilván nem megkerülhetők. Mivel agyonpolitizált világban élünk, sajnos, a szakmai vélemények a politikai akarat mögött kullognak. Az ön- kormányzati törvény módosítását célzó gondolatok is a politika áldozatai, lévén, hogy a módosítás kétharmados parlamenti többséget igényel. Ennek tükrében kiérlelt reformgondolatokra nem számítok, inkább a fűnyíróelv megjelenésére, amelynek beindítására városvezető kol­légám akár fél éves időtartamot elegendőnek tart. Nem reform, hanem egy ötlet. Emellett igazán eltörpül az a tény, hogy a demokrácia megcsúfolását jelenti.- Vagyis a reform kívánatos lenne, de most nem idő­szerű?- Inkább úgy mondanám: az alapos szakmai munkára most nem fogadóképes a politikai akarat. A főpolgármes­ter úr a reform szó alatt leépítést, több önkormányzat megszüntetését, Budapesten összevonását, a polgármes­teri hivatalok más kerületi hivatalokkal történő egyesíté­sét, ezáltal létszámleépítést, a helyi képviselők létszámá­nak csökkentését érti. Jómagam a közigazgatás átfogó re­formjának kidolgozását tartom elfogadhatónak. A kettő ugyanis nem ugyanaz és nem is vehető egy kalap alá.- Manapság amikor a spórolás a slágersor a költeke­zéssel szemken, a lakosság akár oszthatná is az oksóbb állam, az olcsóbb önkormányzat gondolatát, urambocsá' - csak ne a jelen sorok írójának tulajdonítsák az ötletet - a kevesebb képviselői létszámot..- Meg kell védenem az önkormányzati törvényt, ame­lyet 1990-ben alkotott meg a Parlament. A törvény előké­szítését a Lajtától Nyugatra lévő, demokratikus vívmá­nyaikról elhíresült országokban, minden bizonnyal több éves előkészítő munka előzte volna meg. Nálunk erre nem volt idő. 1990 májusában megtörtént az első szabad vá­lasztás, az országgyűlési képviselőké. Októberben létre­jöttek az önkormányzatok. Az önkormányzati törvény ki­munkálására nemhogy évek nem jutottak, csak három hó­nap állt rendelkezésre. A jogszabályalkotók körültekintő munkáját dicséri, hogy a törvény a célt elérte, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltozás legsikeresebb intézményei az önkormányzatok voltak. Igaz, erről ma más kevés szó esik. Közel 20 év elteltével a főpolgármes­ter úr három érvet emleget a reform leple alatt,nevezete­sen, hogy drága, hogy sok van belőlü(n)k és kevés a köz- igazgatási szakember. Nos, ezt cáfolni tudom, Újpest pél­dáján keresztül is.- Vegyük sorba! lássuk, sok van-e a tanácsrendszert 1990-benfehráItó önkormányzatokból?-Az országban 3167 önkormányzat alakult. Ismét a jogalkotót dicsérem: a törvényt átható demokrácia alap­ján Magyarországon minden település ugyanazokat a jogokat gyakorolja. Ezt lényegesnek tartom. Ezért azt az elképzelést, hogy akár vidéken, akár a fővárosban ezt a jogot csorbítsam, és elfogadjam ezzel, hogy az egyenlők között egyenlőbbek vannak, nem tartom demokratikus lépésnek. Ezért el kell dönteni, a politika fenn akarja-e tartani magát az önkormányzatok rendszerét. Ennek függvénye a választókerületek számának alakítása is, ami a képviselők számát formálhatja. Ami a hivatalok összevonásának tervét jelenti: szintén sérelmesnek tar­tom, hiszen ha például Besenyőn nem lesz hivatal, elő­ször talán sokan hurráznak, de ha majd három másik te­lepülésen átutazva érnek oda ügyeik intézésére, akkor már nem lesz ekkora az élmény...- Drága-e az önkormányzatok, a hivatalok működte­tése?- Hogy valami drága-e, mindig viszonyítás kérdése. Ilyen kijelentés előtt célszerű mérlegelni a lakosság és az életüket „közigazgató" hivatalok létszámát. A szándékos pazarlás nem a törvény sugallata. Újpest például a foglal­koztatott hivatali dolgozók számát tekintve hátulról lista­vezető, miközben, a létszám - véleményem szerint túlzó - felduzzasztására példa a fővárosi főpolgármesteri hiva­tal. Miközben a rendszerváltozáskor alig több, mint nyolcszázan dolgoztak ott, most közel kétezres a hivatal létszáma. Van lehetőség politikai munkatársak alkalma­zására, a főpolgármesteri hivatalban 150-en dolgoznak ilyen beosztásban. Harminc bizottság dolgozik, minden ügyet tárgyalja. Miközben veszített a fővárosi önkor­mányzat az ellátandó feladatiból. Ugyanis a rendszervál­tozáskor még másodfokú közigazgatási feladatot is ellá­tott, tehát voltak hivatali ügyei. Most ilyen nincs: ezt a korábbi feladatkört a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vég­zi. Demszky Gábor véleménye szerint 3,5 milliárdot le­hetne spórolni. Valamennyit szerintünk is, ha nem más önkormányzatok kasszájában kotorászna.- Az önkormányzati törvényt egyszer már módosította a Parlament A helyhatóságok ma is felemlegetik, nem fneuuthúb bitéi rn mréimmal ^VylHiCflA nnvvv vi vlll/llCi«- Nem. A valódi reform, a közigazgatási rendszer va­lódi reformja valóban várat még magára. Talán sokan emlékeznek rá: az önkormányzati törvényt már 1994- ben módosította az MSZP-SZDSZ kormány, a főpolgár­mester törekvéseinek messzemenő figyelembevételé­vel. Ez a változás a főváros valamennyi kerületét súlyo­san csorbította. A cél a kisebb létszámú fővárosi közgyű­lés volt, s érdekes módon a közigazgatás reformjának égisze alatt épp a fővárosi kerületeket képviselő küldöt­tek kerültek ki a közgyűlésből. Ennél is drámaibb volt az a változás, amely 1994 nyarán megszüntette és vélemé­nyezési joggá csorbította a kerületeknek a költségvetés kialakítására vonatkozó, a kezdetekben meglévő egyet­értési jogát. Ez a lépés a reform szó megcsúfolását je­lentette, amelyet a fővárosi törvény megszüntetése is követett. Azóta, bár felerősödtek a reform iránti igé­nyek, gyorsan el is haltak.- Ön miért ösztönözne egy reformfolyamatot?- A reform sarkalatos pontja, hogy a helyi közösség autonómiája ne sérüljön. Az állampolgárok fokozódó el­várásainak a hivataloknak meg kell felelniük. Messze vagyunk még a XXI. században elvárható technika alkal­mazásától mi is, más közhivatalok is. A Lajtán túl, ha az ügyfél bemegy a hivatalba és kér valamit, a digitalizáció eredményeként a legkisebb településen is percek alatt az ügyfél kezébe adják, amiért ment. Kis túlzással élve, ha nekünk nem kell a pincében lévő irattárig elmenni és az ügyfelet visszakéretni, már gyors ügymenetről be­szélhetünk. Miközben - újabb ellenmondás - a hivatalok többségében olyan minőségirányítási rendszert alkal­mazunk, amelynek célja a hatékony és minőségi ügyin­tézés. Egy politikus társam úgy fogalmazott néhány éve: a luxemburgi feladatainkat - elnézést a kifejezésért - balkáni, ráadásul állandóan változó gazdasági környe­zetben keli megvalósítanunk.- Mit kellene megfontolni a reform előkészítőinek?- Semmiképpen nem a fűnyíróelvet tekintem reform­nak. Nem új gondolat az, amit képviselek. A főváros északi kapujában élve a közigazgatás átszervezésében az elővárosi rendszert tartanám jó megoldásnak. Buda­pest határa ugyanis nem érvéget Újpesttől nem messze, a Dunakeszit jelző táblánál: szinte már Vácig elér. Ha vo­nattal járjuk a vidéket, látjuk, alig van néhány méternyi üres földdarab a mindenhol összeérő, lakott települések között. Az eltelt húsz év óriási változást hozott az éle­tünkben: jogos igény olyan közigazgatási modell elké­szítése, amely ezt tükrözi. Tudomásul kell venni, a leg­több döntésünk ma már a Vácott lakó polgár életét is be­folyásolja. Amikor mi például a hamarosan megnyíló Aquaworld megépítésére igent mondtunk, azzal ide hív­tuk pénzt költeni a váciakat, a Sződligeten, Gödön lakó­kat is. Vagy éppen a munkalehetőség csábító számukra. A gyerekek közül sokan Újpesten járnak iskolába. Vagy egy másik példa: ha valakit a Dunakeszi táblától 10 cm- re - ne adj'lsten - baleset ér, Vácról jön ki hozzá a men­tő, és Vácra viszi kórházba ahelyett, hogy a Deák utcai mentőállomásról kiindulva vinné ellátásra a Károlyi kór­házba. A közigazgatásban ilyen és ehhez hasonló esetek az életszernek. Ezért van szükség, kiforrott és megérlelt javaslatokra, amelyek „tálalására” az önkormányzati szakmai szervezetek és a jogásztársadalom készen áll. A reformok azonban pénzbe is kerülnek, ám a későbbi­ekben lehetnek költségcsökkentő hatásúak. Érdemes lenne ez irányba fordulni. A szigorúan vett takarékos­ságra, a költségek csökkentésére valamennyi önkor­mányzat rászorult már az eltelt évek során. Arra a kér­désre azonban, hogy miért jutottunk el idáig - még nem hallottam a politikától választ. - BANGHA KATALIN 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom