Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-10-18 / 19. szám

1 Hétköznapi hősök Panellakó nagyvállalkozó Varga Józseffel roppant élvezetes beszélgetni; sikerei ellenére - vagy tán épp azért? - megőrizte emberségét, szerénységét, a szakma irán­ti alázatát. Nehéz is vele ugyanakkor beszélgetni, mivel rendezvényről rendezvényre, étteremből étterembe rohan, egyik találkozó a másikat követi. Folyamatosan csörög a telefonja, ismerősöket, barátokat köszönt, tanácsot ad. Mindeközben mesél, mosolyog, aztán egyszer csak felpattan, és elrohan egy másik helyszínre... E R 0 L E T I ÚJSÁG 2008. október 18. A Népfürdő' utcai éttermében találkoz­tunk. Illetve nem is ott. Értünk jött. A teraszon vendégei és munkatársai egyenként köszöntötték, majd az egyik asztalnál helyet foglaltunk. Italt és ebé­det rendelt nekünk, aztán kikérte a vé­leményünket. És mesélni kezdett...- 1976 óta élek Újpest központjában, panelban. Megelőzöm a kérdést. Egy­szerűen szeretem azt a lakást, szeretem azt a környéket, eszem ágában sincs váltani. Egyébként Gyömrőn születtünk, '43-ban. Mindig így mondom, többes számban, ugyanis van egy ikertestvé­rem. Mi vagyunk az utolsó gyerekek a hétből. Édesanyám háztartásbeli volt, édesapám géplakatos, nem vetett fel minket a pénz, de ez nem is számít, jóval többet kaptunk a szüléinktől: tisztes­ségre, szeretetre neveltek bennünket.- Azt mondják, az ikertestvéreket kü­lönös, szinte misztikus kapcsolat fűzi egymáshoz.- Ez valóban így van, bár az egész családomra jellemző a kötődés, a ra­gaszkodás, a meghitt kapcsolat. Ferivel persze gyerekkorunkban kihasználtuk a hasonlóságot, egymás helyett vizsgáz­tunk. Két fiam, meg az unokáim néha őt is „leapuzzák", de azért meg tudnak kü­lönböztetni minket... Ferit kétszer érte autóbaleset, mindkétszer előre meg- éreztem. Gyakran teljesen véletlenül egyformán öltözünk fel, és a sikerek is párhuzamosan érnek bennünket.- Ez igaz a pályafutásukra is?- Eredetileg gyógyszervegyésznek készültünk, de testvéremet kisebb bal­eset érte, ezért más hivatás mellett dön­töttünk. így jött a vendéglátás. Végigjár­tuk a ranglétrát: kezdetben raktárosok voltunk, lóti-futi szerepet bíztak ránk, csoportvezetők, majd 24 éves korunkra szállodaigazgatók lettünk. Jó időben, jó helyen, jó főnökök keze alatt voltunk, rengeteget tanultunk, tapasztaltunk. Ezt a szakmát elejétől a végéig kívülről kell tudni. A visegrádi Silvanus, a tatai, ka­posvári szállók után az EMKE Maxim igazgatói széke jött. Akkoriban rengeteg művész, politikus fordult meg ott.- Ez nyilván diszkréciót is feltétele­zett az Ön részéről.-Természetesen...- Milyen irányban változott a ven­déglátás az elmúlt évtizedekben?- Óriásit. Az anyagiasság, a pénz ke­rült előtérbe, és háttérbe az udvarias­ság, az emberekkel való foglalkozás. Én most sem az anyagi sikerekre fókuszá­lok. Fontosabb az, hogy több mint hat­van munkatársamnak megélhetést biz­tosítok. Ma is fáj, hogy nem tudtam megvásárolni az EMKE-t, két külföldi üzletember beelőzött. Akkor kétszázöt­ven kollégától kellett megválnom... Az volt pedig a szívem csücske. Két hóna­pig voltam munkanélküli, megviselt az az időszak. Buktam párszor, de még többet nyertem, és igyekeztem meg­őrizni az optimizmusomat.- Évtizedek óta sikeres a szakmájá­ban. Mire a legbüszkébb?- Sikernek tartottam, hogy Richard Burton a tatai szállodánkban ünnepelte 40. születésnapját. Sok whisky fogyott akkor... Sikernek tartom az egykori Ma­gyar Napok megszervezését és lebo­nyolítását is. Zágráb, Szingapúr, Bang­kok, New York, Amsterdam lakói ismer­hették meg kultúránkat, művészetün­ket, gasztronómiánkat, és ebben jelen­tős feladatot vállaltam. Hazai és külföl­di világkongresszusokon több tízezer ember vendéglátását biztosítottuk. Cé­günkhöz fűződik az első kecskeméti re­pülőnapok megszervezése, és az egy­kori, egyetemistáknak és kinti dolgo­zóknak létrehozott Budapest-Moszkva autóbuszjárat elindítása a nyolcvanas években. De nem is ezekre vagyok a legbüszkébb. 1989 óta működik a csa­ládi vállalkozásunk, jó pár éve belevág­tunk egy közétkeztetési programba. Három belvárosi kerületben napi 15 000 adag ételt biztosítottunk iskoláknak, óvodáknak, nyugdíjas otthonoknak. És sosem volt probléma velünk. Összeszá­moltuk: 18 év, 50 millió adag...- Ennyi munka mellett azért kell a feltöltődés.- Várjon, egy fontosat még nem me­séltem el. Egy időben gyakran jártam Amerikába, mint vendéglátós, és mint szponzor is. Sportolókat támogattunk. Az utazásaim során megfigyeltem, mi­lyen figyelmet, szeretetet kapnak a há­ziállatok Amerikában. Másképp bánnak ott velük, mint itt. Kitaláltam valamit és megvalósítottuk: 20 évvel ezelőtt nem messze Soroksártól létesítettünk egy állattemetőt. Közel 9000 házi kedvenc nyugszik már ott, kutyák, cicák, tenge­rimalacok, teknősbékák, sőt, még egy legendás cirkuszi tigris is...- Ez még mindig nem a pihenés...- Nézze, két étterem és egy budai szálloda tulajdonosa vagyok. Nekem a mai napig az szerez örömet, az tölt föl és az motivál, ha másokon tudok segí­teni. Na jó... Igyekszem sokat olvasni. Szeretem a fényképeket. Kirándulok. De csak gyalogolni szeretek, hiszen egész életemben utaztam. Vagy ha csak egyedül vagyok, az is jó. Az az igazi sza­badság. - PÁLFI KATA ÖRMÉNY TÁNC AZ UGYIH-BAN A kerületi és az Országos Örmény Önkormányzat meghívására érkezett Újpestre a világ egyik legrégebbi városában működő művészeti csoport, a Jereváni Ifjúsági Táncegyüt­tes. Bár az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban megrendezett délutáni program némi késéssel indult, a fiatal táncosok osztatlan sikert arattak a gyerekközönség előtt. Amint azt Szárkiszján Ádám, az Országos Örmény Önkormányzat elnöke el­mondta lapunknak, a táncegyüttes felnőtt művészei már jártak Magyarországon, a jereváni fiatalok azonban most először mutatkoztak be a magyar közönségnek. Ez a rendezvény is annak a szoros kapcsolatnak köszönhető, melyet a hazánkban élő örmények több éve az Örmény Köztársaság Ifjúsági Táncművészeti Központjával ápolnak - talán egyszer a mi fiataljaink is adhatnak ízelítőt Jerevánban a magyar kultúrából. Az örmény fiatalok hagyománytisztelők, őrzik és ápolják az ország több ezer éves kultúráját, szokásait. A színes viseletek az ország tájegységeit, és az ottani szoká­sokat mutatták be, a modern koreográfiával díszített néptáncok pedig a szerelmet, az udvarlást, a halál kérdéseit és a mindennapi élet szépségeit járták körül. A Jereváni Ifjúsági Táncegyüttes jelenleg közel negyven tizenéves fiatalból, valamint a felnőtt vezetőkből áll. A csoport idei európai turnéja július 20-án in­dult: Magyarországon kívül Görögországban, Ausztriában, Olaszországban, Hol­landiában, Törökországban és Dániában is felléptek. Az újpesti előadás után egy rövid városnézés következett, majd továbbutaztak a jereváni fiatalok, hogy tán­cukkal egy újabb ország fiatal közönségét varázsolják el. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom