Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-08-25 / 15. szám

G Y E N E S KERÜLETI ÚJSÁG /-. rcra 2008. augusztus 25. Közös erővel minden elérhető z idei tanévtől Pál Lászlónét ne- L vezték ki az Erzsébet Utcai Álta­lános Iskola igazgatójának. Csilla néni, aki biológia-föld­rajz szakos tanár az Árpád Fejedelem Ál­talános Iskolában dolgozott. Jól ismeri az Erzsébet utcai Általános iskolát is, hiszen 2007-ben összevonták a két intézményt. Pál Lászlóné pályakezdő pedagógus­ként tanított Újpesten, az Árpád iskolá­ba, még 1986-ban, 21 év után került az Erzsébet utcai iskolába igazgatóhelyet­tesként a tavalyi tanévben.- Elődöm, Csikós Károlyné nguqá\\ba ment, így némi ösztökélés után benyúj­tottam a pályázatomat, elmondhatom tehát, hogy a kollégáim segítségével jutottam el ebbe a pozícióba. Nem kis feladat vár ránk - fogalmaz az új igaz­gató asszony. - Mindenesetre bizakod­va nézünk a jövő felé, szeretnénk újíta­ni, fellendíteni az iskolai életet. Több ötlete is van az új vezetőnek arra, miként indíthatja el a tanári karral, a gye­rekekkel és természetesen a szülőkkel kar­öltve az iskolát egy lendületesebb, modern úton: mindenképpen szeretnénk különbö­ző népek kultúráját megismertetni az isko­lánk tanulóival, nevelőivel. Az újpesti ön- kormányzat, mint fenntartó engedélyezte az iskolának ettől a tanévtől az emelt szin­tű angol nyelv és testnevelés megtartása mellett emelt szintű matematika és számí­tástechnika osztály indítását is.- Szeretnénk kihangsúlyozni az angol és a testnevelés oktatását - szól a tervek­ről Pál Lászlóné, az intézmény vezetője. - Felvettük a kapcsolatot Katona Sándor­ral, aki segíti az iskolák sporttevékenysé­gét. Bízom benne, hogy ez is fellendíti majd az iskolai életet úgy a hétköznapok­ban, mint a hétvégén. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a gyermekek sza­badidejére más lehetőséget kínálni a ki- kapcsolódásra, mint a téren céltalanul kallódni. Próbáljuk a természetet, a spor­tot megszerettetni a tanulóinkkal. Az is­kola szellemi, kulturális életének moder­nizálása, fellendítése mellett fontosnak tartja az igazgatónő az iskola épületének felújítását, korszerűsítését, szépítését, mivel jövőre az iskolánk fennállásának 30 éves évfordulóját ünnepeljük. Az ÚV Zrt. által felújítottak két vizesblokkot az isko­lában, valamint a kétemeletes épület te­tőszerkezetét is, így szeptemberre a diá­kok egy részben megújult, komfortosabb iskolába térnek vissza. Az iskola vezetése szeretné az év folyamán a szülők segítsé­gét is kérni a tantermek,folyosók kifesté­sében- Fontosnak tartom, hogy a szülő is bejöjjön abba az intézménybe, ahol a gyermeke tanul. így kötetlenebb formá­ban találkozhat a szülő, a diák és a tanár, ez egészen új gondolatokat ébreszthet mindenkiben, más szemmel láthatják a tanulók és a szülők a tanárokat és az isko­lát is. Főként akkor, ha tevékenyen hozzá­járulnak az iskola megújításához. Közös erővel nagyon sok mindent el lehet érni, ezért is számítok több területen a szülők segítségére. -T. K. A család lesz az első... D alnokiné Kertész Zsuzsa tizenöt éven át igazgatta a káposztásm­egyeri Homoktövis Általános Is­kolát. Idén a nyugdíjba vonulás mellett döntött. Egy újpesti kávéházban találkoztunk. A kellemes beszélgetés so­rán emlékekről, és tervekről is szó esett.- Meleg hangulatú, elfogadó családba születtem. Édesanyámtól érzékenységet és empátiát, édesapámtól racionalitást kaptam útravalóul. Ahogy teltek az évek, egyre fontosabbá vált számomra, hogy hasonló légkört teremtsek családomnak. Döntésemnek ez volt az egyik oka - kezdi a beszélgetést Dalnokiné Kertész Zsuzsa.- Tanáraitól, iskoláitól milyen motivá­ciót kapott?- Hetedikes koromban odajött hozzám Takács Etel, a magyartanárom, a közis­mert tankönyv szerzője, és azt kérdezte: „Flogy leszel így magyartanár, ha hárma­sod van nyelvtanból?" Elgondolkodtam a kérdésén, és talán ott rögtön el is dőlt a pályám. Az ELTE Gyakorló Gimnáziumá­ban nagy szellemű pedagógusok tanítot­tak minket atyai szigorral, de megadva nekünk a szabadságot. Egy évig nappali, majd levelező tagozaton tanultam az egri főiskolán; magyar-orosz szakon végez­tem. Közben már tanítottam Érden, mint képesítés nélküli pedagógus. Izgalmas időszak volt.- Hogyan került Újpestre?- Férjemmel és fiammal itt kezdtük az új életünket, egy másfél szobás lakásban. Az egykori Munkásotthon utcai - a mai Testnevelés Tagozatosb - iskolában kezd­tem dolgozni, ami öt-hat újpesti iskola- igazgatót „termelt ki". A nyolcvanas évek­ben épült meg a Bőrfestő iskola, ahol a megbízott igazgató felkért helyettesének. A rendszerváltás szabadságot és egyben szabadosságot, fegyelmezetlenséget is hozott az iskola életébe, nem tudtunk ren­det teremteni. Kis időre egy zuglói iskolá­ba kerültem igazgatóhelyettesnek.- Hogyan emlékszik vissza a Homoktö­vis Iskolában eltöltött első évekre?- Amikor odakerültem, már műkö­dött a rajz- és az énektagozat, aminek nagyon örültem, és nem is kívántam változtatni rajta. Tanári filozófiám sze­rint a legfontosabb ugyanis az, hogy szeretetteljes és biztonságos légkör ve­gye körül a diákokat, és lehetőséget adjunk az önkifejezésre.- Hogy tudott ilyen kiváló kapcsolatot létesíteni a gyerekekkel és a szülőkkel?- Rengeteget beszélgettem velük, volt, hogy akár másfél-két órát is. Fon­tosnak tartom a bizalmat és az őszintesé­get,^ gyerekeket is igyekeztünk erre ne­velni. Kevés igazgatói intőt osztottam ki a tizenöt év alatt, másképp toroltam meg az apró-cseprő „bűnöket": hazaküldtem a diákot, hogy mondja el otthon őszintén, mit csinált. Számított a hangulat is: mivel az épület minden szeglete arról árulko­dik, hogy itt valóban a gyerekek a fősze­replők, mindig örömmel járt hozzánk ki­csi és nagy egyaránt.- Az elmúlt tizenöt év rengeteg kedves élményt adhatott Önnek. Melyekre em­lékszik vissza legszívesebben?- A karácsonyi hangversenyekre, a kirándulásokra, a német csereosztá­lyokra, az ünnepélyekre... De talán a legszebb és valóban életre szóló él­mény az volt, amikor 2007 végén ismét osztályfőnök lehettem, ráadásul a gye­rekek döntése szerint. Év végén nem­csak igazgatóként, hanem osztályfő­nökként is elbúcsúztam az iskolától úgy, hogy újra éreztem a „gyereksza­got", amit a legjobban szeretek.- Sokan nehezen viselik a nyugdíjas éveket, főleg, ha mindig rengeteg tenniva­lójuk volt. Mit tervez a következő időszakra?- Kezdetben csak pihenni szeretnék. Távolról kell látnom az elmúlt tizenöt évet, azért, hogy eldönthessem, mivel foglalkozzam utána. Ha kell, segítek majd utódomnak, Földesiné Gyöngyösi Klárá­nak, és ha igény merül fel, bármelyik új­pesti intézménynek. Itt vannak a szüleim, a férjem, van két klassz gyermekem és egy gyönyörű, négyéves unokám... Ha még ez sem lesz elég? Nyugdíjas baráta­immal kiállításokra, koncertekre fogok járni, és végigjárom Budapest nevezetes­ségeit. Tizenöt évig ide kötött a munkám, itt van az otthonom is - most pedig ki­nyílt számomra a világ. - P. K. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom