Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-05-30 / 10. szám

■SJ NGYENES KERÜLET U J 5 A G 2008. május 30. Híres újpesti cigányok 15 Fegyver- és szegkovácsok szegkovácsolás a cigányság ván­dorló mestersége volt. Az 1893. évi felmérés szerint az Osztrák - Magyar Monarchia magyar- országi területén a kovácsok 22,5%-a a cigányság soraiból került ki. Mindig az ország lakosságának igényeihez és a helyi kereslethez alkalmazkodva gyár­tották termékeiket, a szúró - vágó harci eszközöktől a speciális ipari szegekig. Odáig jutottak, hogy a haza s,zámos tele­pülésén ó'k voltak a helység kovácsai. A fennmaradt számadáslevelek szerint, jó és pontos adófizetők voltak akár a kincstárhoz, akár a földesúrhoz tartoz­tak. A céhek megeró'södésével kiszorul­tak a gazdagabb megyékből. Érdekes, hogy nem a bonyolultabb, tartósabb termékek gyártásának jogát vonták meg tőlük, hanem mindig a legnagyobb be­kerülési ár - eladási ár különbséggel bí­ró portékáét. Javítást viszont - termé­szetesen céhmester hírével - majd min­den esetben végezhettek, még az akko­riban legfontosabbnak számító ekevas esetében is. Az 1848-1849-es Szabad­ságharc idején, Kossuth Lajos ígéretet tett az országban élő nemzetiségeknek az egyenlőségre, cserébe kérte, hogy álljanak a magyar szabadság ügye mel­lé. A hívó szóra tömegesen lettek a cigá­nyok közül is népfelkelő' katonák, fegy­verkovácsok és a harcoló alakulatok buzdító zenészei. A törökök elől Buda irányából mene­külő' szegkovácsok Érsekújváron találtak megfelelő munkát. Kardokat, tőröket, szuronyokat készítettek és golyóöntés­sel is foglalkoztak, amiért cserébe a vár­falon belül, kijelölt területen építhették fel otthonaikat. Ez abban az időben nagy kiváltságnak számított! Az Újpesten ős­lakos cigányok túlnyomó többsége in­nen települt át a fiatal ipari településre. A vasútépítkezés monstre vállalkozása, a folyamatos vasúti javításokkal össze­függő munkák, a bőripar és faipar sze­geinek igénye miatt, és nem utolsó sor­ban a hajógyártás végett. A vasúti sín­szegnek például az időjárási viszontag­ságok mellett, a vonat terhelését is bír­nia kellett, a megfelelő rugózás mellett, így hát nem volt mindegy, hogy hidegen vágott, vagy melegen kovácsolt mód­szerrel állítják-e elő. Dráfi, Farkas, Ba­logh, Patkó, Horváth, Kantó, Csóka, hogy csak a legnépesebbeket említsem a csa­ládok közül, mind-mind az óriási ková­csoltvas igényt támasztó ipari Újpest felvevőpiaca miatt került ide. Az európai hírű, kiváló minőségű újpesti bőrgyártás dugószegeire is specializálódott szeg­kovácsok, kovácsudvarokba szerveződve megfelelő minőségű árut gyártottak. A második világháború után sem a ma­gyar, sem a cigány kovácsok nem bírtak annyi ácskapcsot kovácsolni ami elég lett volna az ácsoknak. 1950. május 20- án megalakult az Újpesti Vastömegcikk és Szegkovács ktsz. Tíz évig ebben a for­mában dolgoztak, később 49-51%-os nyereségarányban tsz-ekhez mellék­üzemágként csatolva működtek. Ez a forma a termelőszövetkezeteknek igen előnyös volt, mert a szegkovácsok ma­guk szerezték a megrendelést, ó'k is gyártották le, a tsz pedig szállított és bélyegzőjével hivatalossá tette az üzle­tet. Mit lehetett tenni, a szegkovácsok­nak még így is megérte, hogy a termék nyereségét felezte a tsz-el. A cigányok munkatechnikája nagy­ban eltért a magyar kovácsok mód­szereitől. A leglátványosabb különb­ség az volt, hogy a szegkovácsok de­rékig érő gödröt ástak a tűz és az üllő mellett, és ebben állva kovácsoltak. Maguk mellé készítve az alapanyagot és a szerszámokat, így nem kellett le­hajolni, minden a kezük ügyébe akadt. Számottevő különbségként ve­hetjük a többnyire saját készítésű fo­gók alakját is. A fogók végét enyhén felkunkorították, hogy még véletlenül se csípje be ujjaikat és, hogy a két fo­gószárt könnyebben szét tudják vá­lasztani a munkaanyag elengedésé­nél. Természetesen az ilyen újítások­tól - ami a munkát megkönnyíti - a magyar kovácsok sem maradtak le, de ők előbb gépesítettek, valamint ipari iskolájuk által, megtanulható szak­mával rendelkeztek. Ettől függetlenül maradt a szegkovácsok apáról-fiúra szálló mestersége, egészen a hatva­nas évekig versenyben az iskolában képzett szakmunkásokkal szemben.- MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom