Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-04-25 / 8. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - II. ÉVFOLYAM, 8 . SZÁM- Miért pont a Babits gimnáziumra esett a választás?- Ez természetesen a szüleim döntése volt. Talán megérezték, hogy egy más, ösztönzőbb környezetben jobb eredményekre lehetek képes. Mivel nem volt nehéz az elválás az általános iskolától, törést sem okozott, hogy ötödikesként máshová, sőt középiskolába járok. Rám valóban igaz, hogy otthonra is találtam a középiskolámban.- Idézzük „szabadon": azért vagyunk a világban, hogy otthon legyünk benne...?- |gy is mondhatjuk. Az osztályommal, az „a" osztállyal nagyon összekovácsolódtunk a hosszú évek során. Nagyon nehéz lesz emiatt az elválás is. Az iskola szép, rendezett, modern és mégis megvan mindennek a helye. Ami ennél is lényegesebb: a legtöbb tanár nemcsak a tananyagot „adja" le, törődik azzal is, hogy segítsen felismerni, ki milyen területen a jobb. Igyekeznek naprakészek lenni, sok ismeretet átadni és állják a kéréseinket is. Sokféle program vár bennünket, én például nem vagyok énekkaros, de nagyon tetszik, hogy mások ilyen lelkesen és eredményesen csinálják. Jó dolog, hogy kicsik és nagyok együtt járnak a gimnáziumba: engem ez a családomra emlékeztet, ugyanis nővérem és húgom is van. Tanáraim nagyban elősegítették a reál tárgyak iránti vonzalmam kialakulását,és a pályaválasztásban is döntő szerepet játszottak.- Az előzményekből ítélve, ez minden bizonnyal a matematikával függ össze...- Igen, bár a tanulás mellett ebben nyilván szerepet játszottak a gének is: szüleim programozó matematikusok, nagyon érdekel például az,ahogyan Apukám dolgozik, bár velük ellentétben én nem az ELTE-re jelentkezem, hanem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnök informatikus szakára. Az osztályból és az évfolyamról is van több odapályázó.- Matematikailag nem rossz, igyekeztem minden lehetőséget megragadni a nyolcvan, pluszpontért is. Ebből 50 pontot ér az angol nyelvvizsga, a fennmaradó 30 pontot az emelt szintű matek érettségin szeretném megszerezni...- Erre a teljesítményre a testvérei is minden bizonnyal büszkék...- így igaz, de meg kell mondanom: a lányok mindketten igazi polihisztorok, van még mit tanulnom tőlük is... Nagy András, a Könyves Kálmán Gimnázium végzős diákja. Aktív résztvevője az iskolai rendezvényeknek, volt már a diákönkormányzat elnöke is, jelenleg sokrétű elfoglaltsága miatt „csupán" tagságot vállalt, elnökséget nem. Terveiről, diákönkormányzati tevékenységéről kérdeztük: ■■■■■■mm - Ezen tevékenységem még az általános iskolába nyúlik vissza, mivel már ott is tagja voltam a diákönkormányzatnak - emlék- ■ szik vissza a kezdetekre András. - Amikor bekerültem a gimná' ■'* ziumba, úgy gondoltam, hogy itt is szeretném folytatni ezt. Min■Mpr" t Jm d'9 szerettem szervezni, emberekkel beszélgetni, találkozni. Az ■Bf osztályfőnököm kilencedik osztályban megkérdezte, hogy ki jBPBMfaik szeretne a diákönkormányzatban tag lenni. Jelentkeztem.Na- é gyón tetszett, hiszen teljesen más légkör volt, mint az általános * iskolában. A diákoknak sokkal több lehetőséget, ezáltal felelős- £ séget adtak. A diákönkormányzat elnöke tizedik évfolyam végén lettem, fél évig viseltem ezt a tisztséget. Szervezőként most is számíthatnak rám. Nagyon szeretek főzni, a vendéglátóiparban szeretnék elhelyezkedni majd szakácsként. Ezért a Budapesti Gazdasági Főiskolára jelentkeztem vendéglátóipari szakra. Hogy mit adott nekem a gimnázium? Rengeteg olyan dolgot tanultam, amit az életben hasznosítani tudok majd. Az egyik ilyen a tiszteletadás és embertársaim megbecsülése. A Könyvesben nagy hangsúlyt fektetnek az emberek megbecsülésére és a kölcsönös tiszteletadásra és úgy érzem ezekből nekem nagyon sokat adott át az iskola. Ez alatt a 4 év alatt nagyon jól éreztem magam. Hála a diákönkormányzatnak és az ott tevékenykedő embereknek, megtanultam rendezvényeket szervezni, embereket összefogni és irányítani az eseményeket. És természetesen, amiért az ember iskolába jár: műveltséget és tudást adott nekem a továbbtanuláshoz és az életben való boldoguláshoz. Szöllős Enikő a Bródy Imre Gimnázium végzős diákja. Mondhatni művészietek. A zongorázás és a rajz egyaránt tizenegynéhány éve élete szerves része. Egyelőre kalandozik a technikák között, próbálgatja önmaga határait. Azt azonban már most is határozottan tudja, hogy a képzőművészet áll majd későbbiekben is élete középpontjában.- Tanulmányaimat a Pécsi Sebestyén Általános Iskolában kezdtem zene tagozaton, majd ötödik évtől a Homoktövis Általános Iskolában folytattam, rajz tagozaton. Mivel már általános iskolában is tanultam rajzot és kerámiát, mindenképpen ebben az irányban szerettem volna továbbmenni. Konkrétan azért választottam ezt a középiskolát, mert úgy hallottam, hogy a képességeim további fejlesztése szempontjából nagyon jó a Bródy. Visszatekintve az elmúlt négy évre, valóban így van: beigazolódtak a várakozásaim. A tanárok sokat segítettek, a közösség is nagyon jó volt. Határozottan úgy érzem, sokat fejlődtem a négy év alatt, megtartom ezt a pályát. A zongorázás megmaradt komoly hobbinak, a rajz azonban később remélhetőleg a megélhetést jelenti majd számomra. Szeretnék továbbtanulni, most leginkább a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karára szeretnék bejutni, de a többi, hasonló szakirányú intézményt is lehet, hogy megpróbálom, de mindenképpen kerámia vagy rajz szakon tanulnék még. Amikor csak tudok, rajzolok. Sokszor az iskolaidő is így telik: persze, figyelek és írok az órákon, de szünetekben és ha órákon van egy kicsi időm, mindenképpen rajzolok. Az időmet mostanában zongoravizsgák, fakultációk, tanulás tölti ki, késő este érek haza, olyankor tanulok még, hiszen az érettségire is készülnöm kell. De buszon, utazás közben, minden alkalmat kihasználok, hogy rajzolhassak.- Az emberi oldal és figyelem - határozza meg a számára jelenleg legfontosabb értékeket a Csokonai Gimnázium ifjú sudár végzőse, Kupeczki Nóra - Mindezt megkaptam az iskolámtól. Vendéglátás és turizmus, feljövőben lévő örökzöld szakma. Nórát mindkettő már évekkel ezelőtt elcsábította Sümegen, ahova azóta is visszatérő „szakember".- A nevéhez illően elég kalandos út vezetett engem a sümegi Hotel Kapitány pultjához, de egy életre meghatározó közeggel ismertetett meg - nyilatkozott a pályaválasztásáról a modell-alkatú lány. - Egy tánccsoporttal léptünk fel néhány éve a sümegi várban, a hotel munkatársai közül többeknek feltűnt, hogy állandóan mosolygok, közvetlen vagyok, könnyen létesítek kapcsolatot az emberekkel. Diákmunkát ajánlottak, elfogadtam, ott ragadtam. Öröm számomra az emberek között, értük tevékenykedni.- A család miként fogadta a döntésedet?- „Ellenzékbe vonult", de rám bízták a jövőmet, ezért választottam a Heller Farkas Főiskola vendéglátó és idegenforgalmi szakát. Az érettségi is nagy segítség lesz a felvételinél, hiszen a történelem, a matek és idegen nyelv „adva lesz". De igyekszem bebiztosítani magam, s amennyiben bármi váratlan dolog történne, az OKJ- képzést (Országos Képzési Jegyzék) célzóm be. Akár így, akár úgy, de mindenképpen egy irányba mutat a jövőm.- Mennyiben tudott hozzájárulni a sulid az álmok megvalósításához?- Nekem a legtöbbet azzal adták, hogy „békén hagytak". Félre ne értse senki, azt értem ez alatt, hogy hagyták az egyéniség szabad formálódását, ez egy nagy erénye a Csokonainak. Azt nem mellékesen teszem hozzá, hogy mindenki továbbjelentkezett tőlünk. A tanáraink a tudást nem poroszos keménységgel, hanem személyre szabott figyelemmel - és ami nagyon fontos - türelemmel adták át, megtanítottak arra, mit jelent felelősen gondolkozni-gondoskodni magunkról, egymásról. Az emberekkel való kapcsolatban mindez mélyen meghatározó volt a számomra.- B. K„ H. P„ T. K. www.ujpest.hu 3
