Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-04-04 / 7. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - II. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM TIT A magunk ízlése alapján dolgoztunk Beszélgetés egg visszatérő vendéggel: Sztevanovity Zorán Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas előadóművésszel M prllis 15-én Újpesten, az Ady Művelődési Központban lép fel Zorán a kamarazenekarával. A koncert kapcsán beszélgettünk a zenésszel dalokról, tervekről, rádióműsorokról, néhány aktualitásról.- Nem egyszer, nem kétszer koncerteztünk már Újpesten, visszatérő koncerthelyszínünk az Ady - kezdi Újpesttel kapcsolatos emlékeit idézni Zorán.- Visszajárunk rendszeresen, már- már bejáratott helynek mondhatom. Ez mindig egy amolyan kettőn áll a vásártípusú játék, mert kell hozzá, hogy a közönség ott legyen, jól érezze magát, és az is elengedhetetlen, hogy ezt mi is megérezzük. Ha ez működik, akkor szívesen jövünk újra és újra. bumot kiadni. A 2006 őszén megjelent lemez a Közös szavakból című -, bőven elégséges muníciót ad ahhoz, hogy még további egy-két évig egyáltalán megpróbáljuk megismertetni a közönséggel az új dalokat. Erre ugyanis nekünk csak a koncertezés ad lehetőséget, mivel azok kereskedelmi rádiók, amelyek játsszák a dalainkat, azok is inkább a régebbieket játsszák. Az újakat nem nagyon próbálgatják, mondván, hogy a hallgatók a régieket szeretik. 2006-ban jelent meg utoljára önálló lemeze, amelyet tavaly koncertalbum követett. Idén, vagy a közeljövőben tervezi új lemez megjelentetését?- Nem tervezünk - ezt a szerzők nevében is mondhatom - mostanában új alAzért ez némileg érthetetlen, mivel nyilvánvalóan úgy lehet ismert és népszerű egy új dal, ha a rádiók is játsszák, és megismertetik. Ez farkába harapó kigyó esetének tűnik.- Igen, ez a huszonkettes csapdája, szó szerint. Nyugodtan merem mondani, hogy azok közé tartozom, akik igyekeznek nem csupán ülni a babérjaikon. Már régen megelégedhetett volna az ember egy régebbi lemezkiadási stopnál, jó pár évvel ezelőtt akár. Már addigra összegyűlt olyan sok dal, hogy abból is bőven kitelt volna, hogy időnként változtassunk a koncertműsoron. Tavaly például hat új dalt játszottunk a turné során a koncerteken a 2006-os lemezről, és néha bizony az volt az érzésem - noha a sikert illetően nem panaszkodhattunk -, hogy „túlterhelem" a közönséget. Már-már olyan volt, mintha némileg visszaéltem volna a jóindulatukkal, amikor sok régi, jól bevált dal helyett az új, ismeretleneket játszottuk. Mi lehet az oka annak, hogy generációk nőttek fel a dalain, még mindig osztatlanul szól a zenéje minden korosztályhoz?- Azt hiszem, az volt a szerencsém,szerencsénk, hogy már a legelejétől kezdve - az első szólólemezem megjelenésétől - nem próbáltam más, esetleg több lenni, mint amilyen valójában vagyok, nem igyekeztem mindenáron igazodni valamely korosztály ízlésvilágához, vagy éppen egy aktuális divathullámhoz. Ez természetesen vonatkozik a szerzőkre is. Voltunk annyira merészek, hogy a magunk ízlése alapján dolgoztunk. Ugyan ez egy nagyon rizikós módszer, mert, ha eközben a „produktum" nem találkozik a közönség érdeklődésével, akkor bizony csak a fióknak dolgozik az ember. Régi igazság, hogy a divathullámok gyorsan váltják egymást, és önmagukban hordozzák a múlandóság folyamatos veszélyét. Nyilván, ha valakinek sikerül ettől függetlenítenie magát, a kezdeti nehézségekért cserébe később sokkal nagyobb alkotói szabadságot kap. Ennyi idő után, ilyen sok sikeres koncerttel a háta mögött érez még olykor lámpalázat fellépések előtt?- Igen, még mindig érzek, mert tudom, hogy minden egyes koncert közönségét újra és újra meg kell nyerni. Sok helyen az országban - ahogy Önökhöz, az Adyba is - visszatérő vendégek vagyunk, ezért folyamatosan változtatjuk a műsort, mert alapelvem, hogy ugyanazzal a műsorral ugyanoda nem megyünk vissza. Persze, vannak kedvenc dalok, amelyeket a közönség szinte elvár tőlünk, de mégis, egy új turné koncertjeinek szerkezete, dramaturgiája mindig megújul. A közönség mindig számíthat arra, hogy valami mást kap az előző előadáshoz képest. A Dalok és mi turnecim azt jelenti, hogy ezúttal egy zártabb, bensőségesebb hangulatú koncertet láthat az idén a közönség?- Igen. Van nekünk az Egészen egysze- rű dal című számunk, amely szintén a közönség által „megkövetelt" dalok közé tartozik. Ezt általában a vége felé szoktuk játszani, már együtt énekelve a közönséggel, s egy sora így hangzik: „...és egg kicsit benne vagyok én", no, ehelyett szokták általában beénekelni a hangulat hatására, hogy „...benne vagyunk mi is". Ez adta az ötletet ahhoz, hogy olyan koncertet állítsak ösz- sze, amelyben sok, ilyen „együttének- lős” dal szerepel. Ebben a szellemben találkozhatunk Zoránnal és zenésztársaival az Ady Művelődési Központban április 15-én, 19 órai kezdettel. Énekeljük együtt a régi és az új dalokat egyaránt!- TUTOR KATA www.ujpest.hu 9
