Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-04-04 / 7. szám

ÚJPESTI NAPLÓ ÉVFOLYAM Ikonok és indexek Felnőttoktatás-új utakon Az újpesti foglalkozási helyzet javítását, az általános képzettségi szint emelését szolgálta az Ikonok és indexek elnevezésű program, amely két év leforgása alatt, közel 50 milliós uniós pályázati támo­gatással valósított meg az Ady Endre Művelődési Központ. B ár az uniós pályázat végső lezárása, összegzé­se a jelen eseménye, ezzel egy időben meg­kezdődött a tanulók „utógondozása" is. Új­pest első uniós pályázatának tapasztalatairól szólva Kopp Gyöngyvér vezető tutor úgy fogalmaz: G.B. Shaw világszerte ismert Pygmalion-jának most is van újpesti megfelelője. A virágárus lánynak nem kell Londonban születnie, hogy bebizonyítsa: ha értő és avatott segítőkre talál, ráirányul a figyelem. Ameny- nyiben szeretetteljes légkörben tanítják, bámulatos átváltozáson mehet keresztül. Eliza Doolittle mostani utódainak a tananyagban a műveltség alapelemeit, a társas lét meghatározó szokásait, sőt a tisztálkodás alapelemeit egyaránt el kellett sajátítania.- Miként lesz mindez egy tutor feladata? Ki az a tutor?- A fogalom másik megfelelőjét, a mentor szót valóban jobban ismerjük, mint a fogalompárként használatos tutor kifejezést- mondja Kopp Gyöngyvér. A program­ban a tutor a tanulás szervezője, a tanulás optimális körülményeinek megteremtő­je volt. Mi voltunk azok, akik felmértük a különböző jártasságokat, képességeket, az írás, az olvasás , számolás kompetenciáit, elemeztük a tanulónk tudása mellett a tanulás iránti motivációt, a szociális körülményeket, illetve egyes esetekben a pszichológussal együtt igyekeztünk lelki segítséget nyújtani. A tutor kompeten­ciamérő tesztekkel és diagnosztikus beszélgetés keretében, a pszichológus szemé­lyiség- és önismereti tesztek és kötetlen beszélgetés keretében mérte fel a szük­ségleteket. Szociális munkás segített az optimális tanulási környezet megteremté­sében, azaz ő keresett helyet a hajléktalanszállón sok tanulónknak.- A program sajátossága a „testre szabott”, egyéni tempó biztosítása. Hogyan le­hetett ez megoldani?- A mérés kiértékelése után születtek meg az egyéni fejlesztési tervek. Az egyé­ni fejlesztési terv személyre szabottan tartalmazza a fejleszteni kívánt területeket azért, hogy a tanuló követni tudja a a csoportot, meg tudjon oldani olyan feladato­kat, melyek az általános iskola 8. osztályos szintjén állnak. Miután az első mérések az általános iskolák 6. osztályosai számára készített kompetenciamérések voltak és nagyon rossz eredmények születtek, ez a szint magasnak bizonyult. Végül az értő olvasást, az alapvető matematikai műveletek ismeretét és a szövegalkotás alapjai­nak ismeretét tűztük ki elérendő célként. Magyarországon a felnőttképzésben egyedüliként jelent meg az a segítő sze­mély, a tutor, aki „egészben" látja és segíti a tanuló felnőttet. A hazai felnőttok­tatásban elsőként jelent meg ez a speciális fejlesztés. Az iskolarendszerű, alapfo­kú oktatásban a fejlesztőpedagógus segíti a tanulási nehézségekkel küzdőket, a felnőttképzésben eddig erre nem volt példa. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyéni fejlesztés, személyre szabott segítség nélkül nem lehet felzárkóztatni a hátrányos helyzetű, az állami oktatásból - sokszor szociális problémák miatt - ki­sodródott embereket. Szélsőségesen hátrányos helyzetű, tehát állami gondozott, hajléktalan, börtönviselt vagy alkoholproblémákkal küzdő fiatalok az egyéni fej­lesztésnek és a partneri viszony megtapasztalásának köszönhetően 3 hónap alatt beilleszkedtek a csoportba és megtanulták használni a számítógépet. Vélemé­nyem szerint hamarosan munkába állhatnának, ha az állam akarná foglalkoztatni őket, illetve a társadalom elfogadná a romákat. Mint tudjuk, ma Magyarországon kevés a munkahely és a szegregáció nemcsak az iskolákat, hanem a munkahelye­ket is sújtja.- Milyen élményeket, emlékeket őríz?- Volt olyan tanítványom, aki hajléktan szállón lakik, nincs szakképzettsége, most már szakácsképzőbe jár, egy háromgyermekes anyuka az abc -t, a betűvetést tanulta újra. A magánéleti válságok, problémák, a szociális helyzetek terheinek le­hetséges feloldására a szociális gondozók és a pszichológusok voltak segítségünk­re. Számomra óriási élmény volt, hogy Giczy Béla igazgató úr és pedagógus kollé­gái milyen empátiával, életbölcsességgel megáldva és milyen lelkesen tanítják a roma fiatalokat, és a program résztvevőit. A program sikeréért az Ady Művelődési Központ igazgatója és munkatársai is mindent megtettek. A siker bebizonyította, hogy a fejlődés mérhető, most már csak a társadalom toleranciáját kell elérni.- Az imént személyes kötődésről is szólt...- Valóban, közel egy év együtt töltött idejét nem lehet egyik napról a másikra el­felejteni. Ezt szolgálja a mostani utógondozási időszak, amikor hetente egy alka­lommal, pénteken fogadóórát tartok és segítem közös történetünk folytatását. Az utánkövetés arra is szolgál, hogy érdemben tudjunk segíteni, támogatást nyújtani, a „pályára segítést" befejezni.- Ön felnőttek oktatásával foglalkozott korábban is?- Nem, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsészként nem ez volt a szakterüle­tem. Számomra is egyfajta újrakezdést, a gyes-ről a szakmába történő visszakerü­lés lehetőségét jelentette a tutor -képzésben való részvétel, majd a felnőttoktatás­ba való bekapcsolódás. Örülök, hogy részt vehettem, vehetek benne. - B.K. Nyolcvan huszár Újpesten S ára Sándor 80 huszár című filmjét láthatták az érdeklődők március végén, a KDNP film­klubjában. A fim megtekintése után a jelenlévők kérdezhettek a film rendezőjétől és Dózsa Lászlótól, a fő­szereplőtől. Szalma Botond a beszélge­tést felvezetésében elmondta: csak re­ménykedni tud, hogy még mindig van­nak huszárjaink, remélhetőleg még mindig volna nyolcvan huszár, aki haza­térne, ha kell, bárhová vesse is őket a sqrs. Hozzátette: nagyon nagy dolog, hogy 1978-ban készítette el ezt a filmet Sára Sándor, főként úgy, hogy mennyi­re rímel az 1956-os eseményekre.- Nem volt egyszerű elkészíteni ezt a filmet, hiszen még nagyon bennünk volt 1956 és 1968 emléke - emlékszik vissza a produkció keletkezésének kö­rülményeire a rendező. - Előzőleg Csoóri Sándorral szerettek volna filmet készíteni, ám azt a forgatókönyvet - 1956-tal kapcsolatos gondolatok kife­jezése lett volna a cél - nem tudták el­fogadtatni. Valamit mégis szerettek volna alkotni ennek kapcsán, így egy másik oldalról közelítették meg a té­mát. így született meg a 80 huszár tör­ténete, a film, amely Petőfi Sándor egyik versén alapul. Ebben nem voltak annyira direkt és éles áthallások az em­lített témákkal, látszólag volt egy ka­landosabb vonulata is, gondolták, ez majd elviszi a filmet. Elsőre azonban ezt sem akarták elfogadni, a filmgyár ak­kori igazgatója szinte becsempészte a lengyel-magyar kulturális megállapo­dásba, hogy a felek közösen ezt a filmet is elkészítik. Tehát már az indulás is igen kalandos volt. Mint megtudtuk, körülbelül negy­ven nap alatt forgatták le a 80 huszár történetét. Sára Sándor elmondta, hogy most nem tudná valószínűleg megren­dezni ezt a filmet, mert nem tudnák biz­tosítani az anyagi feltételeket. Egysze­rűen az ilyen típusú filmre nincs igénye a befektetőknek. Egy apuka, aki gyermekeivel jött el a vetítésre, azt kérte, hogy lehetőség szerint digitalizálják majd filmet, mert - a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint - az iskolákban is vetíteni kelle­ne, minél több emberhez jó volna eljut­tatni ezt a remek alkotást. -T. K. www.ujpest.hu 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom