Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-03-30 / 4. szám
ÚJPESTI NAPLÓ ÉVFOLYAM, 4 . SZÁM entenanum Újpest 1907-2007 Várostörténet az irodalomban - irodalom a városban Az irodalmi emlékezet jól tükrözi Újpest történetének és hangulatának sokszínűségét. Ahogy az 1840-ben alapított község - később nagyközség - befogadott mindenkit, aki a főváros közelében a maga erejéből boldogulni akart, s ahogy a település gyarapodott, míg 1907-re városi rangra tört, úgy adott egyre több témát és terepet az itt megfordult, illetve letelepedett literátoroknak. egyik első irodalmi emlék Jámbor Pál 1871-ben kiadott verseskötetében jelent meg Új-Pest címmel. A papként, majd országgyűlési képviselőként ismertté vált Jámbor, aki irodalmi munkásságát Hiador néven jegyezte, lelkes költeményben üdvözölte az „amerikai úton" járó települést, ahová lóvasút vezet, és fejlődése megállíthatatlan. (A verset Szerényi Mária kutatta fel és publikálta az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003.1. számában). Szinte minden háztartásban olvasható Ady Endre híres, Álmodik a Nyomor című verse, amit a kor ipari Újpestje ihletett. Krúdy Gyula az 1910-es évek végétől egészen más okokból látogatott ki Újpestre. Az író ugyanis a lóverseny minden titkának ismerője volt, és ebben a szerepkörben gyakran tette tiszteletét a káposztásmegyeri lóversenypályán. (A pálya mintegy fél évszázadon keresztül fennmaradt, az 1960-as években még edzőpályaként használták, ma már azonban csak néhány utcanév: Galopp utca, Lóverseny tér, Ügető utca őrzi emlékét.) Krúdy műveiben Újpest általában a távolban jelenik meg, illetve gyárainak hangja hallatszik el valamelyik szereplőhöz, mint A régi kocsishoz című novellájában: „Valaha Újpesten úgy pofénak tartott politikai előadásokat Újpesten. Többször járt velük mozgalmi kirándulásokra, feltűnt a Munkásotthonban is, és irodalomtörténeti források szerint itt szavalta el elsőként a Lebukott című versét. Újpest irodalmi életének egyik emblematikus személyisége, József Attila barátja és pályatársa, Berda József. Ahogyan a költő születésének centenáriumán, 2002-ben dr. Sipos Lajos irodalomtörténész, Újpest díszpolgára (lásd interjúnkat a következő lapon) fogalmazott: „Berda József egy személyben legenda és irodalmi alkotó. Több mint három és fél évtizeddel a halála után ma már egyre kevesebben (A miénkkel azonos című lapot 1909 és 38 között adták ki.) Újpesti lakosok segítették könyvei megjelenését, ugyanakkor pártfogókat talált a „nagy irodalomban" is; később olyan támogató barátokra lelt, mint Illyés Gyula, Kodály Zoltán és Szőnyi István. Újpest sportéletét, illetve az UTE két legendás vízilabdajátékosa: Halassy Olivért, és Németh János alakját Karinthy Ferenc örökítette meg az utókor számára. Az író, aki fiatalkorában zöldfehér színekben játszott, személyes élményeit írta meg Ferencvárosi szív című novellájában. Napjaink legismertebb „újpesti" írója, publicistája, aki a tradíciókra való A 20. század első évtizedétől, amikor a város immár önálló iskolarendszert működtetett, egyre több neves író, költő kapott itt pedagógusi állást. Kaffka Margitot, a Nyugat első nemzedékének íróját a várossá nyilvánítás évében, 1907-ben helyezték a Lőrincz Utcai I. számú Magyar Királyi Állami Polgári Lányiskolába (ma Pécsi Sebestyén Zenei Általános Iskola). A Színek és évek szerzője Újpesten magyart, földrajzot, szépírást és történelmet tanított. Babits Mihály négy évvel később, 1911-ben Fogarasról került az Újpesti Állami Főgimnáziumba. Az 1911/12-es tanévben alaposan megismerte a helyi politikai erők küzdelmeit, az iparváros hétköznapjait. Élményei nyomán született Kártyavár című regénye, amely Móricz Zsigmond Rokonokjának egyik előképe. keltek a gyárak, mint a gazdag emberek; a kis munkásházak zölden és szelíden követték a vonatot, hogy az ember az ablakból kitekintve azt hitte, hogy ezekben a bakteregyforma házikókban lakik a szegények kincse: a megelégedés; a gőzdaruk erőlködtek, a műhelyek csengtek, a gőz lihegése alig fért ki a tetők kis csövein, mintha a földkerekség minden munkáját itt végezték volna a serény kezek..." Ugyanebben az időben keletkezett a Páncél Gábor balladája című újpesti népballada, amely témájában ugyancsak a lóversenypályához kötődik. (A kocsihajtó tragédiájáról szóló lírai művet Dr. Szerényi Antalné kutatta fel és publikálta az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003. évi 4. számában.) József Attila az 1930-as években az újpesti gyárak és üzemeinek munkásaivannak, akik személyesen találkoztak vele. Csak néhányan emlékeznek viseltes kalapjára, rövidnadrágos alakjára és arra, hogy miként rakta komótosan maga elé az eszpresszóban a papírba csomagolt kvarglit és fokhagymát. Kormos István „kivert kóbor kutyák testvérének" nevezte a költőt, aki az olvasók emlékezetében máig az „Asztalt ékesítő ízes falatok” és a „Gyomorgyó- gyító/csupaíz borocska" dalnokaként maradt meg. Berda négy elemit végzett, majd rövid ideig fráternek állt, azaz papnövendékként tanult. Volt lakatosinas a Váci úti Lang-gyárban, aztán kifutófiú, gyári hordár, könyvügynök, alkalmi munkás. 1920-tól Újpesten élt. 1932-től a Szent Gellért utcában lakott; ma ez az utca az ő nevét viseli. Első verse az Újpesti Naplóban jelent meg 1922-ben. tekintettel ma is rövid U-val írja le szülővárosa nevét, Jolsvai András. Az újpesti személy és a Szépen vagyunk című novellásköteteiben gyermekkorának világát, a 60-as évek Újpestjét idézi fel. Jolsvai - bár húsz esztendeje a Köröndön él - ma is újpestinek vallja magát. Saját vallomása szerint, virtuális értelemben sohasem ment el innen. Valójában nem telik el hét, hogy ne fordulna meg a városban, és ha mégis úgy alakul az élete, hogy egy-két hétig nem tud kijönni, azt mondja, légszomja van. Elsősorban a régi helyeket látogatja: „...ha jó az idő, és jó kedvem van, akkor elmegyek a kertváros végéig, egészen a Vécsey utcai fagyizóig. Ha melankolikus vagyok, akkor a temetőben sétálok. Ha valamit a gyerekkoromból keresek, akkor az istvántelki részeken bolyongok". - R. A. www.ujpest.hu ll