Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-03-30 / 4. szám

ÚJPESTI NAPLÓ ÉVFOLYAM, 4 . SZÁM entenanum Újpest 1907-2007 Várostörténet az irodalomban - irodalom a városban Az irodalmi emlékezet jól tükrözi Újpest történetének és hangulatának sokszínűségét. Ahogy az 1840-ben alapított község - később nagyközség - befogadott mindenkit, aki a főváros közelében a maga erejéből boldogulni akart, s ahogy a település gyarapodott, míg 1907-re városi rangra tört, úgy adott egyre több témát és terepet az itt megfordult, illetve letelepedett literátoroknak. egyik első irodalmi emlék Jámbor Pál 1871-ben kiadott verseskötetében jelent meg Új-Pest címmel. A papként, majd országgyűlési képviselőként is­mertté vált Jámbor, aki irodalmi mun­kásságát Hiador néven jegyezte, lelkes költeményben üdvözölte az „amerikai úton" járó települést, ahová lóvasút ve­zet, és fejlődése megállíthatatlan. (A verset Szerényi Mária kutatta fel és publikálta az Újpesti Helytörténeti Érte­sítő 2003.1. számában). Szinte minden háztartásban olvasha­tó Ady Endre híres, Álmodik a Nyomor című verse, amit a kor ipari Újpestje ih­letett. Krúdy Gyula az 1910-es évek végétől egészen más okokból látogatott ki Új­pestre. Az író ugyanis a lóverseny min­den titkának ismerője volt, és ebben a szerepkörben gyakran tette tiszteletét a káposztásmegyeri lóversenypályán. (A pálya mintegy fél évszázadon keresztül fennmaradt, az 1960-as években még edzőpályaként használták, ma már azonban csak néhány utcanév: Galopp utca, Lóverseny tér, Ügető utca őrzi em­lékét.) Krúdy műveiben Újpest általában a távolban jelenik meg, illetve gyárainak hangja hallatszik el valamelyik szerep­lőhöz, mint A régi kocsishoz című no­vellájában: „Valaha Újpesten úgy pofé­nak tartott politikai előadásokat Újpes­ten. Többször járt velük mozgalmi ki­rándulásokra, feltűnt a Munkásotthon­ban is, és irodalomtörténeti források szerint itt szavalta el elsőként a Lebu­kott című versét. Újpest irodalmi életének egyik emblematikus személyisége, József At­tila barátja és pályatársa, Berda József. Ahogyan a költő születésének centená­riumán, 2002-ben dr. Sipos Lajos iro­dalomtörténész, Újpest díszpolgára (lásd interjúnkat a következő lapon) fogalmazott: „Berda József egy sze­mélyben legenda és irodalmi alkotó. Több mint három és fél évtizeddel a ha­lála után ma már egyre kevesebben (A miénkkel azonos című lapot 1909 és 38 között adták ki.) Újpesti lakosok se­gítették könyvei megjelenését, ugyan­akkor pártfogókat talált a „nagy iroda­lomban" is; később olyan támogató ba­rátokra lelt, mint Illyés Gyula, Kodály Zoltán és Szőnyi István. Újpest sportéletét, illetve az UTE két legendás vízilabdajátékosa: Halassy Olivért, és Németh János alakját Karin­thy Ferenc örökítette meg az utókor számára. Az író, aki fiatalkorában zöld­fehér színekben játszott, személyes él­ményeit írta meg Ferencvárosi szív című novellájában. Napjaink legismertebb „újpesti" író­ja, publicistája, aki a tradíciókra való A 20. század első évtizedétől, amikor a város immár önálló iskolarendszert működtetett, egyre több neves író, köl­tő kapott itt pedagógusi állást. Kaffka Margitot, a Nyugat első nem­zedékének íróját a várossá nyilvánítás évében, 1907-ben helyezték a Lőrincz Utcai I. számú Magyar Királyi Állami Pol­gári Lányiskolába (ma Pécsi Sebestyén Zenei Általános Iskola). A Színek és évek szerzője Újpesten magyart, földrajzot, szépírást és történelmet tanított. Babits Mihály négy évvel később, 1911-ben Fogarasról került az Újpesti Állami Főgimnáziumba. Az 1911/12-es tanévben alaposan megismerte a helyi politikai erők küzdelmeit, az iparváros hétköznapjait. Élményei nyomán szüle­tett Kártyavár című regénye, amely Móricz Zsigmond Rokonokjának egyik előképe. keltek a gyárak, mint a gazdag embe­rek; a kis munkásházak zölden és szelí­den követték a vonatot, hogy az ember az ablakból kitekintve azt hitte, hogy ezekben a bakteregyforma házikókban lakik a szegények kincse: a megelége­dés; a gőzdaruk erőlködtek, a műhelyek csengtek, a gőz lihegése alig fért ki a tetők kis csövein, mintha a földkerek­ség minden munkáját itt végezték volna a serény kezek..." Ugyanebben az időben keletkezett a Páncél Gábor balladája című újpesti népballada, amely témájában ugyan­csak a lóversenypályához kötődik. (A kocsihajtó tragédiájáról szóló lírai mű­vet Dr. Szerényi Antalné kutatta fel és publikálta az Újpesti Helytörténeti Ér­tesítő 2003. évi 4. számában.) József Attila az 1930-as években az újpesti gyárak és üzemeinek munkásai­vannak, akik személyesen találkoztak vele. Csak néhányan emlékeznek vise­ltes kalapjára, rövidnadrágos alakjára és arra, hogy miként rakta komótosan maga elé az eszpresszóban a papírba csomagolt kvarglit és fokhagymát. Kor­mos István „kivert kóbor kutyák test­vérének" nevezte a költőt, aki az olva­sók emlékezetében máig az „Asztalt ékesítő ízes falatok” és a „Gyomorgyó- gyító/csupaíz borocska" dalnokaként maradt meg. Berda négy elemit végzett, majd rö­vid ideig fráternek állt, azaz papnöven­dékként tanult. Volt lakatosinas a Váci úti Lang-gyárban, aztán kifutófiú, gyá­ri hordár, könyvügynök, alkalmi mun­kás. 1920-tól Újpesten élt. 1932-től a Szent Gellért utcában lakott; ma ez az utca az ő nevét viseli. Első verse az Új­pesti Naplóban jelent meg 1922-ben. tekintettel ma is rövid U-val írja le szü­lővárosa nevét, Jolsvai András. Az újpesti személy és a Szépen vagyunk című novellásköteteiben gyermekkorá­nak világát, a 60-as évek Újpestjét idé­zi fel. Jolsvai - bár húsz esztendeje a Köröndön él - ma is újpestinek vallja magát. Saját vallomása szerint, virtuális értelemben sohasem ment el innen. Va­lójában nem telik el hét, hogy ne for­dulna meg a városban, és ha mégis úgy alakul az élete, hogy egy-két hétig nem tud kijönni, azt mondja, légszomja van. Elsősorban a régi helyeket látogatja: „...ha jó az idő, és jó kedvem van, akkor elmegyek a kertváros végéig, egészen a Vécsey utcai fagyizóig. Ha melankoli­kus vagyok, akkor a temetőben sétálok. Ha valamit a gyerekkoromból keresek, akkor az istvántelki részeken bolyon­gok". - R. A. www.ujpest.hu ll

Next

/
Oldalképek
Tartalom