Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-03-30 / 4. szám

N G Y E N E S KÉR 2007. március 30. Nem az irodalom! A személyiség! Az Adytórium legutóbbi felvonásán Vathy Zsuzsával hallhatott beszél­getést a nagyérdemű. A nagyérde­műnek az a része, amelyik eljött. K érdéses ugye, miként lehet, hogy egy ilyen remek sorozat nem képes megtölteni a Polgár Centrumot. Nem üti meg az új­pesti mércét? Hol van az állandó ven­dégkör? Az újpesti polgárság? Hol van? Szokásunk nekünk beszámolni az ese- ményekró'l - de én most nem járom kö­rül, hogy a beszélgetés ilyen izgalmas volt, meg olyan - nem idézek mondato­kat, nem kísérlem meg bemutatni a szerzó' pályáját azoknak, akik nem jöt­tek el. Miért tenném? A beszélgetés maga amúgy is szokványos volt. A mikrofont hetek óta ugyanazzal, az Adytórium jel­képévé lett, emblematikus kéztartással szorító Szakonyi kérdez, dagályosság ésszel leszorítva, üresjárat nem nagyon, fókuszban a gyerekkor, a fiatalkor, a ré­gi idők irodalmárai, a beavatások, egy- egy anekdota, ami egy-egy fölolvasott műrészletet árnyal. Én nem ezért szere­tek irodalmi rendezvényekre járni. Már ha szeretek. Hanem a személyiségért. Hogy lás- j sam, a szerző melyik zsebében tartja a hitelességét, hogyan veszi elő, tud-e a j létezéséről, milyen lehet az arckifeje- i zése, amikor befejez egy mondatot - j vajon ugyanolyan-e, mint amikor fel- j olvassák mellette? Gondolom, rémé- j lem, hogy sokan erre is kíváncsiak, j Mert ha igen, Vathy Zsuzsát tényleg kár j volt kihagyni, T. nagyérdemű, te. Vathy j Zsuzsa ugyanis ennivaló. Bűvös-bájos, j gyönyörű, meseszerű. Mosolyogva j tűri, ahogy a szintén, de másként gyö- j nyörű Incze Ildikó kissé színpadiassá j tesz ezt-azt a művei közül. Hiszen mindegy, úgyse az a fontos. Hát hadd mondjam a túlsó, befogadói oldalról: nem nagyon emlékszem én ezekre a fölolvasott novellákra meg regény- részletekre. Mert nem az a fontos. A szerzőre figyeltem. Folyamatos jelen- j létem ellenére lógtam el, de igazoltan j lógtam el erről az irodalmi programról, j Az igazolást a szerző adta ki - és na- j gyón sajnálom, hogy ezek a tradíciós j újpestiek erről az eseményről lema­radtak, hiszen az irodalomhoz nem a ! harmadikos tankönyvön keresztül kell közelíteni, hanem úgy, hogy találko- j zunk azokkal, akiknek még a szemébe lehet nézni és a hatásuk alá lehet ke­rülni. Pláne akkor, ha minderre ingyen, j nem állva, hanem ülve, az alkalomra j kifűtött helyiségben és munkaidőn kí­vül is van lehetőség.- SZÁLINGER BALÁZS Az akarat diadala - képekben A Karinthy Frigyes ÁMK-ban nyí­lik április 3-án 15 órakor Szendrő Szabolcs fotókiállítása. Az alkotó közel húsz év egzotikus tájakon szerzett élményeit örökítette meg öntevékeny fotográfusként. 1980 óta sportszerűen igazolt hegymászó. 17 évesen egy bal­eset következményeként ampu­tálták bal lábát. C inikus a sors, de megszégye­níthető. Szendrő Szabocs vas­útgépészet) technikumban kezdte középiskolai tanulmá­nyait, amikor a második évben egy vo­natbaleset örökre megváltoztatta az életét. Ennek ellenére húsz éven át a vasútnál dolgozott, nem keseredett meg, nem omlott össze, ritka szívós tü­relemmel cáfolt rá a hátrányos helyzet változtathatatlanságára. Zeneakadémián a Pécsi tanulói Nagy rendezvényen búcsúztak el a tanítványok a frissen kitün­tetett Szabó Imrénétól M árcius 25-én a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola Zeneiskolai Tagozatának zongorahangversenyére került sor a Régi Zeneakadémia Hangversenytermében. Az esemény már hagyományszámba megy, hiszen Szabó Imréné, Ildikó néni növendékei minden év tavaszán bemu­Mivel a sportot mindig szerette, kaja­kozóként éveken át a BKV Sportegyesület­ének elsőosztályú versenyzője volt. 1980- tól a Magyar Hegymászó Klub tagjaként rabul ejtették a hegyek félelmetesnek tű­nő távolságai, s a hobbi életre szóló szere­lemmé vált. Spanyolország, Peru, Argentí­na, India, a Himalája olyan világot tárt ki előtte, amely kevés emberszámára adatik meg. 1988-ban Alaszka legmagasabb csúcsán állt, egy évre rá a Himaláján a Kedár Dome addig megmászatlan keleti falát hódították meg Ozsváth Attila barát­jával. Eddigi magassági rekordja a tibeti Cho Oyu hegycsúcs 8201 métere. Szendrő Szabolcs úgy vélte, mindezt másokkal is meg kell osztania, ezért el­kezdett foglalkozni a fényképezéssel is. Ahogy maga fogalmaz: kötelességének érzi elhozni ezeknek a tájaknak a szépsé­gét és hangulatát azok számára, akik so­sem fogják az ő útját járni. Szendrő Szabolcs, úgy tűnik, békében él önmagával és a sorssal, akár az oroszlán­szelídítő: egyet pattint ostorával és a vé­rengző fenevad a tenyeréből eszik. Bár a kiállítás címe A világ, amely nem a miénk, képei az emberi nagyság dokumentumai is. tátják, mit fejlődtek az elmúlt év során. A koncerten a diákokon túl Ildikó néni visszajáró tanítványai is szórakoztatták a közönséget. A program rendkívül szí­nesre sikerült, így nemcsak zongo­raelőadásokat hallgathatott a publikum, hanem hegedűs és fúvós darabokat is. Az esemény jelentősége nem volt csekély, hiszen talán éppen ez volt az utolsó hangverseny, amit Ildikó néni rendezett. Szabó Imréné jövő évtől nyugdíjba vonul. A műsor végén megható pillanatoknak lehettek tanúi a résztvevők, ugyanis a diákok egy-egy szál virággal mondtak köszönetét a tanárnő éveken át folytatott kitartó munkájáért.- ALMÁSI ANDREA 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom