Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-12-21 / 21. szám
Bíró Eszterrel a Budapest Klezmer Band koncertje előtt, az Ady Művelődési Központban beszélgettünk. Kismama, zenész, elégedett nő. Minden mondatából, mozdulatából nyugalom sugárzik. Beszélgetésünk alatt megerősödik bennem: tökéletesen jókor jött számára az anyaság. Letette az asztalra, amit szerinte le kellett, számtalan sikert tud maga mögött, tele van tervekkel. Minden rendben van.- Sok barátom Újpesten lakik, vagy éppen innen származik. Nagyon sokszor voltam vendége a kerületi idősek otthonának, ahova minden alkalommal boldogság visszamenni, ügy érzem, akárhányszor odamegyek, hihetetlen szeretet vesz körül. A kántorkoncerten is már idén másodszor - mint tiszteletbeli kántor - részt veszek. Annyi minden történt mostanában veled, hogy az ember azt sem tudja, melyik történetre a legkiváncsibb. Talán azért a legfontosabb az Ezter lemez megjelenése. Ennek most, december elején volt a bemutatója. Ezt az albumot mindig, mint egy projektet emlited. Van ennek valami oka?- A tavalyi lemez valóban Bíró Eszter lemeze volt. Erről, az Ezter címűről viszont nem szeretném,'ha „csupán" mint az én legújabb albumomról beszélnének. Az én lemezem is, hiszen nélkülem az anyag nem jöhetett volna létre ebben a formában. Anélkül, hogy összegyűjtöttem volna ezeket a dalokat, anélkül, hogy kitaláltam volna, hogy ezt szeretném csinálni. Egyszerűen szeretném azt hangsúlyozni, hogy ez alkotó emberek műve. Egy ötletre összeverődött baráti csapat közös alkotása, már csak amiatt is, mert a zenét egy négy emberből álló jazz-zenekar, az Azuma Clan készítette. Sikercsapat a javából, hiszen kitűnő zenészek vannak körülötted...- Bizony, az Azuma Ciánon kívül a csapat tagja Nikola Parov is, aki egy bolgár származású zenész, háta mögött egy igen sikeres külföldi karrierrel. Alapító tagja volt a River Dance-nek, s közel tíz évig ezzel a csapattal turnézott. Miután hazajött, csak olyan feladatokat vállalt el, amelyekben jól érezte magát. Arra, hogy az Eztert elvállalta, nagyon büszke vagyok, nagyon nagy dolog számomra. Az együttműködés köszönhető Fodonak is, aki a projekt zenei atyja. Ők ketten nagyon szeretnek és tudnak együtt zenélni. Ők tehát a zenekari kíséret, én pedig énekelek. Ez a hat ember a zenekar alapja, de szerencsére olyan vonzereje van a produkciónak, hogy folyamatosan csatlakoznak hozzánk nagy tudású emberek. Ilyen például Maczkó Robi, a hangmérnökünk, de annál valójában sokkal több. Rengeteget ad a produkcióhoz kívülről. Ő is zenekari tag, nélküle az egész nem működne, hiszen folyamatosan játszik a hangokkal, segít nekünk. Toto a fénytechnikáért felel, akinek a munkáját sajnos én mindig csak utólag látom. Pár napja, amikor megkaptam az A38-as fellépésünk fotóit, újra megdöbbentett, hogy mennyit tudott hozzáadni a zenéhez látványban. Ő is hónapokat dolgozott azon, hogy ez így jelenjen meg a színpadon. Akiket még szintén meg kell említenem, az a Kiégő Izzók VJ csapat, akikkel nyár eleje óta azon munkálkodunk, hogy olyan anyagok kerüljenek ki vizuális kiegészítésként a koncerteken, amelyektől ez a zene még mélyebb lesz. Úgy tűnik, sikerült valami újszerűt alkotnotok. Olyat, amilyet még eddig senki nem csinált.- Reméljük, hogy igen. Fodo agyszüleménye a műfaji meghatározásra: judeo-pop. Ez eléggé találó elnevezés az Ezter-re. Milyen volt a fogadtatása az új albumnak?- Ez egy nagyon érdekes dolog, mert az évek alatt kialakult a közönségem - egy kicsit az idősebb korosztályból - akik engem elfogadtak, mint musicalszínésznőt, klezmer-énekest, filmszínésznőt. Volt bennem némi izgalom, hogy ezekej az embereket nem szeretném eltántorítani magamtól, de nem akartam semmilyen elvárásnak megfelelni. Nem szerettem volna, hogy bárki beleszóljon, hogy valami olyasmit mondjon, ami megváltoztat, ami befolyásolhat. Ehhez persze kellett, hogy legyen egy kialakult célom, hogy én mit szeretnék hallani. A fogadtatás ezek után végképp különleges volt. Érdekes módon ugyanis nem csak a fiatalok lelkesedtek ezért a zenéért, hanem egészen a negyvenes, ötvenes korosztályból is nagyon jó reakciók születtek. Az egyik dedikáláson odajött egy férfi és elmondta, hogy ő bizony a tizenhárom éves fiát nem igazán tudja elvinni koncertekre magával. Az Ezter bemutatójára azonban eljöttek és a fiatal srácból rajongónk lett. Ez azért különösen fontos, mert nem gondoltam, hogy egy tizenhárom éves fiúnak is tudunk adni valamit. A saját korosztályomnak, akik éppen útkeresésben vannak, még egyetemisták, vagy már dolgoznak, de keresik a helyüket az életben, nekik szántuk a lemezt.* Azonban az nagy boldogság, hogy sokkal szélesebb közönségnek tetszett. Nagyon jó volna, hogyha egy generáció nőhetne fel ezen a zenén. Nem szeretnénk megállni egyetlen albumnál. Attól tartottunk, hogy itthon fogják szeretni, de külföldön értékelik majd igazán. Viszont nagyon nagy öröm, hogy minden várakozással ellentétben ezt itthon kifejezetten jól fogadták. Olyannyira, hogy úgy tűnik, újra kell nyomni a lemezt, mert elkapkodták. Különösen fontos számodra az Ezter. Nyilvánvaló, hogy a másik formációval is remekül érzed magad, de ahányszor csak megemlíted az új projektet, mintha elérzékenyülnél.- Olyannyira sokat jelent - tudom, hogy ez a baba miatt is van - hogy ha rágondolok, arra a szeretetre, ami övezi a projektet, szinte el tudnám sírni magam. Mert nagyon sok jó dolog ért engem az életben, sok mindent megbecsültek azokból, amiket csináltam, de a saját produkcióim közül ez az első, ami igazából jó kritikákat kapott. Naponta kapok e-maileket, hozzászólásokat, reakciókat, ami boldoggá tesz. Elképesztő sikerekről számolsz be, most éppen a másik, számodra fontos előadással, a Budapest Klezmer Band zenekarral lépsz fel Újpesten. Mindeközben gyermeket vársz, a hatodik hónapban vagy, mégis tele vagy energiával. Meddig pörögsz még ebben a tempóban?- Decemberben még jó néhány fellépés hátra van, mivel a Budapest Klezmer Band-del éppen turnézunk. December 29-én még az Ezterrel Balatonbogláron zenélünk. Január elejére vállaltam be az utolsó koncertet, azt is csak feltételesen. Csak akkor lépek színpadra, ha még jól érzem magam. Őszintén szólva már nagyon várom a januárt, noha azt érzem, hogy a baba élvezi a zenét. A terv mindenképpen az volt, s most is az, hogy addig zenélek, ameddig azt érzem, hogy ez neki is jó. Januárban viszont már végre foglalkozhatunk a babaszoba kialakításával, végre leülhetek majd és arra figyelhetek, hogy én most kismama vagyok... -TK www.ujpest.hu 9 Megsül etellftßf^ Érkezik a várva várt gyermek
