Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-10-26 / 17. szám

AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2007. október 26. Hogy ne halljuk többé a csizmák csattogását... Emberként az embertelenségben Magyarország új svéd nagyköveteként az első iskolai látogatása az újpesti Langlet Valdemárba kísérte Cecilia Björner asszonyt egy nem mindennapi eseményre. Mindez az iskola életében is különleges esemény volt, hiszen az első női diplomatát üdvözölhették a kopott falak között. Giczy Béla igazgató köszöntötte az illusztris vendégeket: a nagykövet asszony mellett Bélán Beatrix alpolgármestert, Björn Runberget, a kötet szerzőjét, valamint a mű lektorát, Harrach Ágnest. z ünnepséget aziskola névadójá­ról és a világháború alatt végzett embermentó' tevékenységéről szóló könyv bemutatója, vala­mint az ezt illusztráló rajzpályázat ered­ményhirdetése alkalmából rendezte meg az intézmény. Langlet Valdemar 1931 és '44 között Budapesten élt nyelvész, író, egyetemi lektor és követségi munkatárs volt. '44-ben lelkiismerete parancsát követve kötelességének érezte, hogy a Svéd Vöröskereszt főmegbízottjaként - az ismert Raoul Wallenberghez hasonló­an - oltalomlevelet adjon mindazoknak, akik hozzáfordultak a nácizmus és a nyi­lashatalom üldözöttjeiként. Önzetlen te­vékenységével magyar emberek ezreit mentette meg a biztos pusztulástól.- Nem mindennapi igény, hogy egy ilyen ember életét és önzetlen ember- mentő tevékenységét a mindennapjaink részévé tegyük - köszöntötte a jelenlé­vőket Bélán Beatrix -, a cselekedeteit a saját életünkbe is példaként tekintsük. Márpedig Langlet Valdemárnak mind­annyiunk életében példaként állítható cselekedetei voltak. Kívánom nektek, hogy az életetek során ezeket a gondo­latokat saját magatok is kövessétek, hogy tudjatok másokon önzetlenül segí­teni. Büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen emberségesen szép könyv kiadá­sában a kerület is részt vállalhatott. „Jó napot" - köszöntötte tört magyar­sággal és igazi diplomatikus eleganciá­val a hűvös tornaterem ünneplőbe öltö­zött vendégseregét Cecilia Björner. Igazi kiváltságként értékelte magyarországi munkáját s ebben a tevékenységben kü­lön helyen szerepel a számára a jeles ün­nep, amelynek vendége lehetett:- Nagyon különös érzés pont egy olyan iskolában lenni, amelyet egy svédről honfitársam nevét viseli és na­gyon örülök, hogy itt lehetek ezen a na­pon. 5 természetesen, mint a svéd állam hivatalos követe, külön örülök annak, hogy jelen lehet ezen a könyvbemuta­tón, ahol Valdemar Langlet-ről szóló kö­tetet vehetek a kezembe. Langlet Valdemárnak, Raoul Wallenbergnek és még számos hasonlóan lelkiismeretes embernek köszönhetően tízezrek élték túl a náci terrort és a háború okozta drá­mákat. A legnagyobb segítségük a saját emberségük volt. A kötet megszületése alkalmából szeretnék köszönetét mon­dani és gratulálni a szerzőnek, a kiadó­nak s öröm, hogy megvalósult a magyar változat. Ezt a könyvet nagyon sokan el fogják olvasni és ezért még többet meg­tudhatunk a magyar történelem egy na­gyon fontos korszakáról, hogy soha ne ismerhessétek meg azt az életet, amit ők akkor életük kockáztatásával igyekeztek emberségesebbé tenni. Reményének adott hangot, hogy ez a könyv is segítséget nyújthat abban, hogy egyre többen emlékezzenek egy szinte elfeledett emberre, aki egy rend­kívüli mentőakciót hajtott végre a II. vi­lágháborúban. A kötetet történelmi do­kumentációként is jelentősnek értékel­te, de ennél is fontosabbnak, hogy meg­ismerhetünk valakit, aki az embertelen­ségben tudott ember maradni. A svéd nagykövetség nem feledkezik meg a svéd mentőakciókról, amiket a II. világháború alatt teljesítettek néhányan, és ennek a munkának a tiszteletben tar­tása többek között ma is a feladatuk. Történt mindez 2007 októberében, amikor ismét „csizmák csattognak az Andrássy úton". -HP Varga Aladár díjnyertes munkája „Szüret" a Tábor utcában Mi a slambuc? Ami a betyáros. S hogy mi a betyáros? Ami az öhön - ami persze nem azonos az ühümmel. Szüreti slambucfőző- és sport- verseny helyszíne volt október 13-án a Tábor utcai sporttelep. A családias hangulatú rendezvé­nyen mindenki megtalálhatta a kedvére való szórakozást ételben, italban, moz­gásban egyaránt. A slambuc régi alföldi pász­torétel, bográcsban az igazi, de azért lábosban sem rossz, mi­szerint: a kockára vágott hagy­mát és a vékony csíkokra vá­gott zöldpaprikát a zsiradékon megfonnyasztva hozzátesszük a tésztát, és aranybarnára pirít­juk, beletesszük a meghámo­zott, karikára vágott krumplit, megszórjuk a pirospaprikával és felengedjük annyi vízzel, hogy a krumplit épp csak ellepje. Beletesszük a pirított szalonnát, paradi­csomot és felforralás után lassú tűzön főzzük, bográcsban tálaljuk. (Ha még nem jött meg az étvágyuk, nézzék a képet.) Míg férje az Újpesti Sport Club röplab- dás lányaival a körmérkőzésen vett részt a körmérkőzésen, addig Farkas Ferencné egyszemélyben és kellő kalandvággyal vágott bele a főzőversenynek annak elle­nére, hogy eddig a verseny tárgyával csak az interneten találkozott. A kötetlen hangulatban még táncra is perdült né­hány versenyző, amit felte­hetően nem csak a csípős szél indokolt. Bélán Beatrix és Trippon Norbert alpolgár­mesterek személyesen és elégedetten zsűrizték az el­készült műveket - egy-két tál erejéig. Ráadásként, erdélyi szokás szerint, vaslapon natúr hús is sült. Arra a kérdésre, hogy mi a jó slambuc titka, egyszerű a válasz: harminckétszer kell forgatni. A titok bevált: a Palotai íjá­szok színei ben, de újpesti lakosként indult Gombás Tamás nyerte a győztes serleget. A párhuzamosan zajló sportrendezvé­nyen a röplabdát a Picurok csapata, a fel­nőttfocit a Csabagyöngye gárdája nyerte. Derekasan helytállt a Testnevelés Tago­zatos iskola csapata is: a kérdésre, hogy ki nyeri meg a focibajnokságot, magabiz­tos választ kaptunk, hiszen átvehették a fődíjat. A szakavatott döntnök felelős szerepét a Demizson étterem főszakácsa, Demjén István töltötte be, aki nem csak az étke­ket illette elismerő szavakkal, de önkriti­kusan elismerte, hogy ő maga még so­sem főzött hasonlót. Annak ellenére, hogy ez a sajátosan nemzeti jellegű étel nem szerepel az ét­termek kínálatán, nem kizárt, hogy egy külföldi többet megtudhatna rólunk, a szokásainkról, ha néha, a libamáj mellé egy bográcsban főtt slambucból is vá­laszthatna például a töltöttkáposzta he­lyett - mindezt fényesen bizonyította a Tábor utcai sport parti. -HP 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom