Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-09-14 / 14. szám
ÉVFOLYAM SZÁM TOK Újpest leglelkesebb szurkolója A IV. kerület önkormányzatának képviselőtestülete 100 esztendővel azután, hogy Újpestet várossá nyilvánították, 2007. augusztus 14-én tartotta ünnepi ülését. Itt került sor a díszpolgári cím átadására is. Ezt a kitüntetést a centenárium évében dr. Derce Tamás polgármestertől dr. Kapolyi László, az UTE elnöke vehette át. Az indoklás szerint dr. Kapolyi László „eddigi munkásságával nagyban hozzájárult a város jó hírnevének öregbítéséhez, életének, hagyományainak gazdagításához." hettem, meglátogattam a szülőföldemet. Nemcsak a családi, hanem a baráti szálak is idekötöttek. A nyolcvanas években alapító tagja lettem a Városvédő' Egyesületnek, támogattam a Hely- történeti Alapítványt, majd, miután Szabó Bence, az UTE korábbi elnöke megkeresett, a sportegyesületet is. A támogatásra lehetőséget biztosított az a vállalat - a System Consulting Zrt. -, melynek immár 1989 óta az egyik vezetője vagyok. Szusza Ferenc, dr. Somos András és Bene Ferenc után ön a negyedik személy, aki a sportegyesület színeiben átvehette a kerület díszpolgára elismerést.- Az említett nevek olyannyira jól csengenek, hogy én csak büszke lehetek a dobogóközeli helyezésemre. A viccet félretéve mindig is büszke voltam újpesti kötődésemre. 75 évvel ezelőtt magam is ebben a városban születtem. A szüleim is itt éltek, az édesapám 1909-ben állt Újpest városának szolgálatába, és 1926-ban főszámvevőnek - ma körülbelül az alpolgármester rangjának felelne meg - választották meg. Ebbéli minőségében többek között a legendás Halassy Olivérrel is együtt dolgozhatott. Ide jártam iskolába, és a tavaly szintén centenáriumát ünneplő Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségiztem le 1950-ben. Márazalma materben megérintett a sport, hiszen olyan későbbi sportnagyságokkal jártam egy iskolába, mint Várhidi Pál vagy Dömötör Zoltán. Jómagam már egészen fiatalon kijártam a meccsekre. Eleinte elsősorban a focimérkőzésekre, majd később egyre többször megfordultam az uszodában is. Lelkes híve voltam mind az úszóversenyeknek, mind a vízilabda-mérkőzéseknek. Ön is sportolt?- Hogyne, abban az időben szinte mindenki sportolt valamit. 1945-50 között magam is úsztam az Újpestben, de nem lett belőlem élsportoló. Ráadásul a munkám is hamar elszólított Újpestről. A civil életben rendkívüli karriert tudhat magáénak. A tudományos munka és politika mellett azonban mindig maradt egy kis ideje Újpestre.- 1955-61 között szerkezetépítői mérnöki, bányamérnöki és ipari közgazdász képesítéseket szereztem. Időközben a fővárosból Tatabányára költöztem, ahol a helyi szénbányáknál voltam előbb beosztott mérnök, üzemvezető főmérnök, legvégül pedig főosztályvezető. Ezen időszakra esett - csak hogy a sportsze- retetemnél maradjunk -, hogy egy szobában dolgozhattam Grosics Gyulával, az Aranycsapat legendás kapusával. Tény és való, hogy messzire kerültem Újpesttől, de a lelkemben mindig is újpesti maradtam. Egyrészt azért, mert az édesanyám itt élt, és amikor csak tehettem, meglátogattam. Másrészt a lila-fehér színek szeretete örökre a szívembe vésődött. Tudták ezt a tatabányai kollégáim is, akik az 1962-es lisz- szaboni Benfica elleni 6:2-es vereséget követően fekete lepellel takarták le az íróasztalomat, és a gyász jeléül gyertyát is gyújtottak. Hogyan lett a szurkolóból az egyik legpatinásabb magyar egyesület elnöke?- Az Újpest szeretete egész életemben végigkísért. 1976-ban végleg visszakerültem a fővárosba, így ismét több időm volt a szeretett városrésszel és klubbal foglalkozni. És ahogy teltek-múltak az évek, úgy éledtek fel a régi kapcsolataim. 5 bár a lakhelyem ekkor már nem a IV. kerülethez kötődött, amikor csak teKapolyi beszél a jubileumi ünnepségen Kapolyi és Oyarmathy Dezső A két osztálytárs (Könyves gimi): Várhidi Pál és Kapolyi László Ön a nyolcvanas években ipari miniszter volt, ma pedig országgyűlési képviselő. Lehet-e a hazai politikai életben sportlobbiról beszélni?- Érdekeket képviselni mindig lehet. Azt azonban tudni kell, hogy a rendszerváltást követően azoknál a sportegyesületeknél voltak a legrendezetlenebbek a tulajdonviszonyok, amelyek korábban valamelyik fegyveres testület égisze alatt működtek. Ahhoz, hogy egy sportszervezet érdekében lobbizni lehessen, mindenképpen szükséges az említett viszonyok letisz- tázása. Örömmel mondhatom, hogy Újpesten ez időben megtörtént, s mivel a szakmai és gazdasági irányítás is jó kezekbe került, elmondható, hogy mára rendeződött a klub működési háttere. Ha ehhez valamicskét magam is hozzátehettem, akkor arra igenis büszke vagyok. Persze a munkánk nem ért még véget, hisz az újpesti bázis anyagi és fizikai megszilárdítása még sok feladatot jelent a számunkra. Szükségünk lenne egy új, modern uszodára, és néhány létesítményünkre is ráférne még a fejlesztés. Az újpesti klub elnökeként, mit vár a sportolóktól?- Mit remélek? Nos, egyrészt azt, hogy a labdarúgóink a bajnokság végén felállhatnak majd a dobogóra, és a 2008- as pekingi olimpián a klub hagyományait folytatva ismét 10-15 sportoló fogja majd képviselni - remélhetőleg eredményesen - a lila-fehér és a nemzeti színeket. - RIER5CH TAMÁS www.ujpest.hu ll
