Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-08-27 / Különszám
Strandélet Újpesten A nyári hónapokban nyaralás címszó alatt legtöbbször vízközeli időtöltésre gondolunk. Hol fürdőztek elődeink Újpesten a múlt század fordulóján? Mit őrzött meg az utókor számára az emlékezet a Tungsram-strand előtti évekről? fővárosban már 1836-ban állt tutajokra erősített uszoda a Duna Magyar Tudományos Akadémia előtt lévő' partszakaszán. Újpest ekkor még hegyközségként csak néhány lakossal dicsekedhetett. Településünk fejlődése nyomán itt is szükségessé vált egy hasonló építmény létrehozása, annál is inkább, mert a dunai hajózás egyre veszélyesebbé tette a szabadvízben való fürdó'zést. (A fó'város területén 1839- tó'l már rendelet is tiltotta a nyílt vízben való úszkálást.) 1888 novem- herében Seligmann Mór elnökletével 3000 Ft tőkével részvénytársaság alakult egy újpesti, fából készült Duna-uszoda építésére. Ténykedésük nyomán 1889 júniusában a Lőwy-féle fakereskedés melletti partszakaszon (ma: a József Attila utca Váci úti végénél) lakossági használatra megnyílt az uszoda. Igaz a helyiek nyári „strandolásra" a Népsziget Lidónak nevezett homokos partszakaszát részesítették előnyben a környezet szépsége, és nem utolsó sorban, ingyenes használata miatt. Természetesen a Népsziget adottságai nagyon is megfeleltek magán csónakházak, üdülőépületek kialakítására, ez a tehetősebb polgárok számára jelentett megoldást. A kisebb keresetűek a vállalati csónakházakban találtak felüdülésre, ez persze nem jelentette azt, hogy a fa- ^ uszodát látogatottság hiánya miatt be kellett volna zárni. A fürdőzés, nyaralás mellett a vízi lehetőségeket sportcélokra is hasznosítani kívánták az újpestiek. A 20. század első éveiben az UTE már foglalkozott úszók edzésével, bár a szakosztály csak 1910-ben alakult meg. Tréningjeiket a Népsziget melletti Duna szakaszon tartották. A szabadvíz azonban nem volt alkalmas rendszeres edzésre, a frissen megalakult szakosztály támogatása érdeké2007. augusztus 27. ben az önkormányzat védettebb partszakaszra helyeztette a szabványmedence méretűre nagyobbított fauszodát. Az Újpesti Napló 1910. június 19-i száma szerint e ténykedés nem kis meglepetést okozott a lakosságnak: „Amióta Újpesten uszodában is für- denek, azóta az a rozoga állapotban lévő' uszodának nevezett valami, a József utcza dunai végénél volt mindig elhelgezve, s jó is volt ott, mert megszoktuk, meg azután nincs is miért mutogatnunk, sem azon alkotást vagg tákolmányt, sem magunkat. 5 mit eszeltek ki? Hogg valami változatosság legyen, valami új hát e bárkát a hajóhídhoz állították, hogy a Pestről jövők lássák, hogy az újpestiek fürdeni is szoktak s még a hideg víztől, illetőleg e zavaros létől sem félnek. Továbbá, hogy ha valaki jól kinyújtja a nyakát, vagy felmegy a vasúti hídra, hát kilátása lehet, sőt van arra, hogy belátással bírhat a fürdőzőkre." Uszodánk állapotát tekintve kicsit túlzott a cikkíró, mert az áthelyezés az építmény teljes felújításával is együtt járt. Az Ehrenwald Vilmos és László fakereskedők által biztosított anyagot, Schreiber Gyula építőmester irányításával dolgozták fel. A 100 méteres versenymedencévé alakított területet tutajokon úszó kabinsor választotta el a hajózási útvonaltól, a szárazföldről keskeny tahidon át lehetett megközelíteni. Innen indult a csónakjárat Illik Viktor híres népszigeti halászcsárdájához is. Az 1910-ben kialakított pálya már nemcsak rendszeres edzésekre, hanem úszó- és vízipóló-mérkőzésekre is alkalmas volt. A hosszú életű létesítményben - melyet télen természetesen kiemeltek a vízből - az 1920-as évek végétől már csak edzéseket tartottak, illetve a lakosság úszkálhatott. A helyiek számára azonban a Megyeri Csárda mögötti Duna-part nép*'w'vWWs iJF»»«. TSSsuelűBr^' '■ - > _______________________HOGYAN NYARAL BUDAPEST ? — rtKnúak */. umii ■i.iho -n 18
