Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-08-17 / 13. szám

"fr Országház a Városkapuban- bemutatjuk országgyűlési képviselőinket Pettkó András (MDF) A civilekben rejlik a legnagyobb erő Konzervatív életérzés és „konzum- kultúra"? Pettkó Andrást a Sziget Fesztiválon megpillantva akár jazzgitárosnak is nézhetné a bá- mész kívülálló. Kedveli a kulturális rendezvényt, véleménye szerint van mit tanulni az ottani szolidari­tásból és közösségi erőből. Mind­ezt feltehetően gyermekei is erő­sítik benne. Már a megalakulása óta tagja az MDF-nek. Ellentmon­dásnak tűnik? Csak első látásra. Esiak-Pest, Új­pest és Szellem- % j telep: e három „közéleti-logisz­tikai" pont köré csoportosítja az eddigi - helyi - pályafutását. Eh­hez már én te­szem hozzá Óbudát és az ország házát. Próbáljuk melléhelyezni az időrendet és jellemezni a hátteret, hogy Ön, lé­nyegében fiatalemberként mit keres a konzervatív nyugodt erő pártjában?- Kis túlzással élve velem minden ko­moly dolog fiatalon történt meg: a politi­ka, a házasság, a gyerekeim. Ehhez egy olyan újabb hármas csoportot tudok csa­tolni, akikről ma már egészen más csen­géssel esik szó: Csengey, Csoóri, Csurka - meghatározó volt számomra huszonéve­sen az ő munkásságuk és az a szellemi kör, amiben tevékenykedtek. Igen fiatalon, 1986-ban belecseppentem a politizálás­ba, ami akkoriban persze egészen mást je­lentett, mint ma. A Bó's-nagymarosi erőmű ellen fellépő Duna-Kör tagjaként megis­merhettem az akkor még csak formálódó KÉPVISELŐK KÖZELKÉPEN -11. VÁLASZTÓKÖRZET Két élettér egy körzetben Egyéni rálátással áldotta meg a képviselői körzethatár Juhász László képviselőt. Újpest két „arca" is része lett a felelős közéleti tevékeny­ségének: a lakótelepi panelvilág éppúgy eleme a hétköznapjainak, mint a kertvárosi sajátosságok. Juhász László műszaki emberből gaz­dasági szakemberré kerekítve a pályafutását a szavaiban is lényeg- retörő tömörséggel vallja: Újpest feljövőben. mai politikai erőket, s mindezek közül a leginkább az MDF nyugodt, higgadt, ám szívós tevékenysége vonzott a leginkább. 1988. szeptemberében Óbudán léptem be az alapítók közt a szervezetbe. Túlzás nélkül állítható viszont, hogy ez mára történelem. Mikor került a képbe Újpest?- 1990-ben költöztünk ide, pontosab­ban a Szellemtelepként ismert részére, ami köztudottan a temető helyére épült. 1994-ben már kampányfőnök­ként dolgoztam a 6-os körzetben, ami igen jelentős, a szomszéd kerületre is átnyúló területet ölel fel. Amikor az or­szággyűlési mandátumomat sikerült elnyernem, fel sem merült, hogy a he­lyi testületben is elfoglaljak egy he­lyet, úgy vélem, a parlamenti munka egész embert igényel. Örök kérdés, hogy egy helyi képvise­lő parlamenti munkája előmozdítja-e a kerület fejlődését vagy ellenkező­leg: éppenhogy ez távolítja el őt a saját szűkebb környezetétől?- A képviselő felelősségén múlik. Én a sa­ját tevékenységemmel tudom csak iga­zolni, hogy mit gondolok minderről. A Nemzeti Civil Alapprogram törvény meg­alkotása után az elképzeléseim között szerepel egy úgynevezett „civilbank" lét­rehozása is, ami nagyban segítené a har­madik szektor, a civilszervezetek műkö­dését, megerősödését. Amikor ebben a kérdésben meghívtam egyeztetésre az öt parlamenti párt frakcióvezetőjét, elfo­gadták a meghívást, nagy örömömre szin­te minden frakció újpesti tagot delegált, így mi, újpestiek párthovatartozás nélkül közösen tehettünk valamit az országért. Említhetek egy másik, jóval hétköznapibb példát: a friss jogosítvánnyal rendelkezők számára - közéjük tartozom magam is - kötelezővé tenném a „T" betű használatát. Ez, a jelenlegi közlekedési morált tekint­ve, egyáltalán nem tűnik haszontalannak. Ha ennek következtében csak egy balese­tet sikerül megelőzni, ha csak egy életet sikerül megmenteni, már értelemmel telt az ez évi országgyűlési munkám. Más: mint említette, a Sziget Feszti­vál minden napjára ellátogat. Kon­zervatív politikusként mi vonzza ide?- Lenyűgöző a helyszín civilspontanei­tása, a természetes összetartó erő. A nagypolitikának még mindig volna mit tanulnia a fesztiváltól, ahol a színek összessége és azok minden árnyalata békésen megfér egymás mellett. -HP Az ön politikai pályafutása némileg rendhagyónak tűnik: egyenes ívű, mégis szünetektől szabdalt. Mi tartozik mindebből a nyilvánosságra?- Nincsenek titkaim. 1962 óta köt az életem Újpesthez, az akkori Landlerbe jártam, '63-tól ösztöndíjas szerződés­ből húsz éven át munkakapcsolat az Egyesült Izzóhoz, bárhogy is hívják má­ra. A kihelyezett ágazatként működő Mikroelektronikai Vállalat félvezetők­kel foglalkozó részlegében tíz éven át osztályvezetőként, majd az utódvál­lalatában kereskedelmi igazgatóként dolgoztam. Mindez elég idő ahhoz, hogy kellő tapasztalatot szerezzek mind a középvezetők, mind a hétközna­pi emberek egymásrautaltságáról. Ma is egy település mindennapjait megha­tározó infrastruktúráját felügyelem. Az eddigi életútját hallva nem lát­szik a kapcsolódási pont a közélet­hez, hát még a politikához.- Pedig mindez színtiszta közéleti poli­tika. Ha leáll az áramszolgáltatás, az bi­zony súlyos közéleti esemény. Ha erős negatívumot hoz egy rosszul megvá­lasztott beruházás, az nemkülönben. Mit értünk politika alatt, ha nem egy városrész olajozott működését mind közüzemi, mind gazdasági, mind tech­nikai értelemben egyaránt? Mindezt harmonikusan összeegyeztetni az em­berek mindennapjaival, számomra ez jelenti a politizálás valódi tartalmát. Az emberi hétköznapokat említi, ugorjunk hát egyet. Az Ön választó- körzete rendhagyó lenyomata Új­pest arculatának. Miként látja ezt az arcot? Üde, egészséges vagy ápo­lásra szorul?- Üde, egészséges és ápolásra szo­rul. Valóban ritka az olyan terület, amely magában foglalja a lakótelepi miliőt és a kertvárosi harmóniát egy­szerre. Sokat lehet ebből tanulni, mert kitisztítja az emberből a intole­rancia salakját. A közvéleményben az a tévhit él, hogy a lakótelepek keser­vesek, a kertes házak irigyelni- valóak. Ez nem igaz. Más-más prob­lémák, de ugyanaz az emberi termé­szet tölti meg mindkét életteret. Na­gyon sokat tanultam a körzetemben élők gondjaiból. Megosztaná velünk néhány jellemző tapasztalatát?- Az Izzó-lakótelepen évek óta üresen málladozott egy óvoda- és bölcsőde- épület. Már túl vagyunk a tervezési fá­zisán a helyszín átalakításában: négy­szintes lakóépületek kerülnek a he­lyükre, új családok tucatjainak biztosít­va új életet. A kertvárosi területen épp' ellenkezőik részben a gondok: az el­öregedő lakosság egyre nagyobb erő­feszítéseket tesz a ház körüli tevékeny­ségek ellátásában. Ön ma is energikusan, jó erőben töl­ti be középvezetői feladatát. Kap­csolatot tud tartani a hétköznapok gondjaival?- Hiába dolgoztam én az életem során akár igazgatóként, nem tudtam beleké- nyelmesedni semmilyen pozícióba. Néz­ze, az apám cipész volt, és azt megtanul­tam tőle, hogy a jól végzett munka, akár egy kényelmes cipő, természetes. Pedig a földön járunk benne. -HP 4 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom