Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-06-22 / 10. szám
G Y E N E S KERÜLET U J 5 A G 2007. június 22. Országház a Városkapuban bemutatjuk országgyűlési képviselőinket Meg kell ismerni az embereket Rendhagyó politikusi pályának tűnik a fideszes Ékes Ilonáé. Hiszen mi késztethet egy ötgyermekes óvónőt arra, hogy országgyűlési képviselőként nyakába vegye még a közélet terheit is, amikor édesanyaként egy életrevaló feladat tölti ki minden percét? Mi egyéb, mint az elkötelezettség és olyan „avítt" fogalmak, mint idealizmus, szociális érzékenység. 5 feltehetően a hit az emberekben, a közösségben, a családban. A nők a hétköznapi tapasztalatok szerint ritkán ébrednek úgy kamaszlányként, hogy közük a szülőkkel: politikusnak állnak. Mikor fordult a közélet felé?- Erre válaszolhatnám némi iróniával, hogy már az óvodában, ami nem is áll olyan távol az igazságtól. Óvónőként dolgoztam, és mellette elvégeztem a Zsámbéki Tanítóképző' szociális munkás szakát. Ez az időszak nagyon közel vitt az emberi problémákhoz, a hátrányos élethelyzettel küszködök problémáihoz. Ebben az időszakban fogalmazódott meg bennem, hogy a gyesen lévő kismamák helyzete és általában az anyaszerep utáni lét milyen komoly társadalmi előítéletekkel találkozhat. Egyre szélesebb lehetőségek között kezdett érdekelni a civilerő és a közélet együttműködése. Milyennek látja ön ma a családok helyzetét? Vannak-e olyan rejtett feszültségek, amik nem kerülnek felszínre a hivatalos fórumokon keresztül?- A harmonikus együttlét alapja a jól működő család - amilyen egyszerű a megfogalmazása, olyan nehéz működtetni. 2000-ben 16 civilszervezet együttműködéseként létrejött a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, amely elsődleges céljának tartotta a női és férfi társadalmi esélyegyenlőség érvényesítését, de nem csak a közéletben, hanem az otthonokban is. Majd 2003-ban a Fidesz női tagozatának alapító tagja és országos alelnöke lettem. Az esélyegyenlőség nem csak az egzisztenciális érvényesülésben fontos, de az életünk hátterében is működőképes kell, hogy legyen. A tapasztalatok szerint van mit tanítani a férfiaknak is a kevésbé látványos, de létfontosságú családi technikákban. Az Emberjogi, Kisebbségi, Civil és Vallásügyi Bizottság tagjaként milyen aktuális ügyekben tudja érvényesíteni az elképzeléseit?- Az emberi méltóság alapvető kérdéseiben. Az elmúlt évi októberi események a mai napig felháborítják a közvéleményt, fogadóóráimon több újpesti lakos is megkeresett, akik szenvedő alanyai voltak a történteknek, az ő sorsukat figyelemmel tudom követni, s ahol tudok, segítem az igazuk keresését. Nemrég alakult meg az Emberjogi Bizottság Nők, Férfiak Társadalmi Esélyegyenlősége Albizottság, melynek alelnökeként őszre egy programot szeretnék a döntéshozók elé terjeszteni. Ennek lényegi eleme, hogy minél több nő kapjon lehetőséget arra, hogy bekapcsolódhasson a közéleti munkába. ügy érzem, hogy óriási adósságaink vannak ezen a területen. Szeretném megteremteni annak a lehetőségét, hogy a nők, családos asszonyok nagyobb számban kapjanak lehetőséget a döntéshozatalban. Egyéni és nélkülözhetetlen szemléletmóddal tudnak dolgozni, nem mondhatunk le róluk. Alaphivatásuk, hogy a jövő nemzedékét világra hozzák, de emellett szükség van rájuk a közéletben is. -HP KÉPVISELŐK KÖZELKÉPEN - 8. VÁLASZTÓKÖRZET Ne csak halat osszunk. hálót vetni tanítsunk Kosa Viktória a szociális érzékenységet otthonról hozta, vagyis tanulni nem kellett. Édesapja egy életre meghatározóan elültette benne az egyszerű emberek egyszerű problémáinak a tiszteletét. Ön is a fiatal szocialista képviselők sorában említhető, bár közéleti múltja is tekintélyes. Mikor döntött úgy, hogy politizálni kezd?- Pontosan 1994-ben. Akkoriban a mai fiatal baloldal elődszervezetével nyári táborokat szerveztem, a kulcsos-gyerekek programban segédkeztem, tehát bármit, amit akkor vállalni tudtam, örömmel tettem, hiszen pozitív visszajelzéseket kaptam, sok tapasztalatot, barátságot gyűjtöttem ebben az időben. Nem hiszem, hogy mindez a véletlen műve volt. Itt születtem Újpesten, a választókörzetemben lakom, és egész életemben az úgynevezett panellét hétköznapjait éltem. Édesapám - aki kétkezi munkásként kezdte - tanított meg tisztelni az apró-cseprő hétköznapi gondokat, amik egy életre meghatározhatják az emberi sorsokat. A panelmilio nagy problémája a környezet igényes szinten tartása, erről sokat hallunk mostanában. Ön milyen célokat tűzött ki első képviselői ciklusának teljesítendő feladatai között?-Talán meglepőnek tűnik, de kénytelen vagyok kicsit hazabeszélni pedagógusként. Vesszőparipám az egész életen át tartó tanulás. Mindezen nem az öncélú, gyakorlati hasznától elrugaszkodott ismeretszerzést értem, hanem egy olyan segítséget, amellyel a kilátástalannak tűnő egzisztenciális élethelyzetekből találhatnak kiutat az emberek. Tanulni, tanulni, tanulni? Ez ismerős valahonnan, és ma nem hangoztatják olyan sűrűn.- Valóban. De sokan ismerik a biblikus szállóigét is, miszerint ne csak halat adj, de taníts halászni. Mára a felnőttoktatás kicsit háttérbe szorult, pedig nagyon sok munkáját vesztett emberszámára biztosíthatna jövőt, ha egy kidolgozott szakmai szociális háló segítené őket. Az eltérő szociokul - turális környezetből érkező emberek, fiatalok számára a tanulás és a felnőttoktatás jelentheti a második esélyt, iskolarendszeren kívül vagy belül egyaránt. Újpesten ráadásul mindennek régre nyúló gyökerei vannak, csak össze kellene fogni azokat a helyszíneket, lehetőségeket, amelyek biztos háttérrel képesek újabb szakképesítéshez segíteni az embereket. A mai kor olyan kihívások elé állít minket, amelyektől elsőre tartózkodnak, pedig lehet, hogy - kis túlzással - nincs szó többről, mint hogy melyik gombbal indítsanak el egy számítógépet. S aztán egy újabbat, meg egy újabbat, és észrevétlenül olyan új kulcsismerethez juthatnak, amire nem is számítottak. A lényeg, hogy a képesítések és szakképesítések, az egész oktatási rendszeren keresztül megszerezhető kompetenciák lehetőséget adjanak a munkaerőpiacra való belépéshez és a bentmaradáshoz. Minden elképzelés szépen hangzik egészen addig, míg a gyakorlat próbája elé nem kerül. Erre is volna elképzelés?- Ráadásul nagyon egyszerű: érdekeltté kell tenni az oktatási és közművelődési intézményeket. Hiszek az alulról építkező közösségi kezdeményezésekben. A közművelődési intézmények esetében például ki kell egészíteni a közművelődési rendeletün- ket egy olyan passzussal, amely tartalékalapot biztosít a fentiekben elmondott megcélozható pályázatok önrészéhez. Családok százai juthatnának ki így az egzisztenciális csapdákból. Csak a megfelelő gombot kell megnyomni. - HP 4
