Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-05-25 / 8. szám
TfffPT INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2007. május 25. Titi bácsi 68 éve Az én korosztályom lassan-lassan átlépi a 40-es korhatárt, de Göröcs Jánost, a 60-as évek egyik újpesti futballzsenijét (sok ilyen játékos rúgta akkortájt a labdát a Megyeri úton!) mi már csak Titi bácsinak tudjuk szólítani. Pedig mi is öregszünk. T iti bácsi pedig május 8-án ünnepelte 68. születésnapját, így lehetőségeinket szem előtt tartva az alábbi beszélgetéssel kívánunk neki nagyon boldog születésnapot. Hogy hol zajlott ez a beszélgetés? Természetesen a törzshelyén, a XIII. kerületben, a Balzac utca - Pozsonyi út sarkán levő Móri kisvendéglőben. Megünnepelték a születésnapot?-Hogyne, itt a Móriban a haverokkal. Gyenes András újságíró barátommal. Lányi Zsolttal, az Újpest társadalmi elnökével, Várhidi Palival és még vagy kb. 5-6 barátunkkal. Ez a társaság már jóval közelebb van a 80-hoz és a 70-hez, mint mondjuk a 60-hoz, ezért érthető, hogy legtöbbször a régi idők emlékeit elevenítjük fel. De ez nem azt jelenti, hogy a jelenről ne beszélnénk! A születésnapomon a Debrecen elleni sima újpesti győzelem volt az egyik fő téma, ma pedig valószínűleg a tatabányai fiaskóról lesz majd szó. Ezek szerint követi még a magyar foci eseményeit?- A televízió és a sajtó segítségével igen. Szerencsére az Újpest meccseit szinte mindig közvetíti a tévé. Személyesen már nem tudok kimenni a stadionba, mivel az autómat eladtam, gyalogosan pedig igen messze van a XIII. kerületi otthonomtól az újpesti stadion. De a barátaimmal a meccseket minden hétfőn kielemezzük. A világot persze nem tudjuk megváltani, hisz a mi időnk óta megváltozott a labdarúgás és annak infrastruktúrája, de azért a véleményünket sosem rejtjük véka alá. Túl azon, hogy a Tatabánya ellen valóban sok ordító gólhelyzetet hagyott ki az Urbányi-csapat, szóba kerülnek azok a „helyzetek" is, amelyek az ön pályafutása során kimaradtak?- Hogyne. Az egyik ilyen nagy lehetőség az 1960-as római olimpia volt, ahol kiválóan futballoztunk, ám az elődöntőben váratlanul 2-0-ra kikaptunk a dánoktól. Azon a meccsen - a rossz játék, és a sok taktikai hiba mellett - szerencsénk sem volt, hisz, haO-l-nél Várhidi Pali berúgja a javunkra megítélt 11-est, talán most nem az olimpiai bronzérmesnek járó életjáradékot hozná nekünk a postás. Szoktuk is emiatt csipkedni a Pali barátunkat. Persze, tegyük hozzá, a 3. helyért Rómában 80 ezer tomboló olasz néző előtt a Maldinivel, Trapattonival felálló olasz válogatottat győztük le 2-1-re. És az sem volt kis teljesítmény! Majd jött Chile, a világbajnokság, és először a csehszlovákok...- Azon a vébén nagyon jók voltunk. És még jobbak is lehettünk volna. Én az elsőmeccsen, az angolok ellen (2-1) még nem léptem pályára, ám a bolgárok elleni 6-1-es meccsen márigen. Sőt gólban részt vettem. A következő, argentinok elleni találkozón (0-0) már a 9. percben megsérültem, de mivel csere- lehetőség akkor még nem volt, végig kellett játszanom a meccset. A csehek elleni negyeddöntőt már kívülről láttam, többek között Tichy szabályos gólját is, és azóta is nehezen tudom megemészteni, hogy azon a vébén bírói segédlettel kikaptunk 1-0-ra, és kiestünk. Fájó vigasz, hogy abban az évben egy svájci lap szerint 4. voltam az Aranylabda-szavazáson. Aztán jött 1969. december 3., amikor Marseille-ben ismét csehszlovákok vártak ránk.- Azt a történetet már három hónappal korábban, szeptember 14-én Prágában lezárhattuk volna, amikor Bene, Dunai II és Fazekas révén három gólt rúgtunk északi szomszédunknak. Pechünkre ugyanennyit kaptunk is, ezért volt szükség a megismételt selejtezőre, amelyen aztán semmi sem jött be nekünk, így nem jutottunk ki a mexikói világbajnokságra. Időközben azonban az Újpest menetelt itthon és a nemzetközi kupában.- Igen, bár a nagy nemzetközi siker nem jött össze. Erre a legnagyobb sanszunk 1969-ben volt, amikor Vásárvárosok Kupájában (UEFA-kupa elődje) egészen a döntőig meneteltünk. Ott az angol Newcastle United várt ránk. Az első meccset kint játszottuk, ahol 0-0-s félidőt követően három potyagólnak köszönhetően 3-0-s vereséget szenvedtünk. Itthon meghajtottuk a meccset, rúgtunk két gólt meg egy kapufát, majd jött a menetrendszerű bírói tévedés, egy kirúgás helyett szögletet ítélt, amit befejeltek az angolok. Mi meg fel sem ocsúdtunk, és rögtön kaptunk még egyet. Végül 3-2-re kikaptunk. A vereséget követően három nappal a magyar válogatott sorsdöntő világbajnoki selejtezőt játszott Koppenhágában a dánok ellen. A számos fáradt újpesti játékossal felálló magyar csapat nagy csatában 3-2-re kikapott. Ha az a vereség nincsen, nem lett volna a marseille-i találkozó, és a talán a magyar foci zuhanását is megállíthattuk volna. Az Újpest egyébként 1962-ben a KEK-ben is az elődöntőig jutott, ahol végül kiesett az olasz Fiorentina ellenében. Nem vigasz, de abban az évben 8 találattal én voltam a sorozat gólkirálya. WK-döntő, KEK-negyeddöntő, világbajnoki mérkőzések, 70-80.000 ezer néző előtt. Nem fáj önnek a mai valóság?- Dehogynem. Egyszerűen úgy érzem, a magyar futball szereplői az elmúlt 20 évben semmit sem tanultak. Ennek pedig megvan az eredménye, hisz 800-1000 ember előtt futballozni nagyon lehangoló élmény lehet. A régiek úgy kezdtek focizni, hogy már mindent tudtak a labdával, hisz megtanulták azt a grundon. A felnőttek pedig annyit tudtak ebből a játékból, hogy a meccsek előtt taktikai értekezletre nem is volt szükségünk. Ma már hiányzik a játék iránti alázat, a kreativitás, a gondolkodás, a bátorság. Nézem a mai újpesti fiatalokat, mennek, hajtanak, de ész nélkül. És amíg minden helyzetet kihagynak, az ellenfél állandóan megbünteti őket. Ennek az eredménye a tabella és az üres nézőtér. Ez pedig senkinek, nekünk, öregeknek se jó.- RIERSCH TAMÁS Göröcs János 1957 és 1972 között másfél évtizeden keresztül futballozott a Megyeri úton, ahol 339 bajnoki mérkőzésen 109 gólt szerzett. A válogatottban 62 találkozón 19- szer talált be az ellenfelek hálójába. Többek között ő rúgta a magyar válogatott első európa-bajnoki gólját Moszkvában a szovjet válogatottnak. Ötszörös bajnok, kétszeres MNK-győztes. Olimpiai bronzérmes (1960), KEK-gólkirály 8 góllal (1962), WK-döntős, KEK-elődön- tős. 1972-ben Tatabányára igazolt, ahol KK-győztes lett. Újpesten 1985-től a klub örökös bajnoka. Edzői karrierjét az Újpest serdülőivel kezdte 1974-ben, majd 1976- ban Kuvaitba igazolt. Az Újpest felnőtt csapatának edzője 1985 és 1988 között, 1987-ben együttesével bajnoki ezüstérmes és MNK- győztes volt. 22
