Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-04-27 / 6. szám

ÚJPESTI NAPLÓ ÉVFOLYAM entenarmm Újpest A művelődés házai Kis-Amerikától New-Pestig Részletek Valachi Anna tanulmányából Szokatlan csillagállás jellemezhette Magyarországon a huszadik század első évtizedét, hiszen ez idő tájt bontakoztak ki - elsősorban a főváros­ban és környékén - a modern életérzéstől áthatott szellemi mozgalmak. 1908. január elsejétől jelent meg kéthetente az akadémisa és a provin­ciális irodalomnak hadat üzenő, újító szellemű Nyugat folyóirat, mely a benne publikáló, Újpesten élő és alkotó írók, költők, képzőművészek nevét is országosan ismertté tette, s fontos szerepet játszott a művelt, kritikus szellemű olvasóközönség kiformálásában, amely a valóság ihlette művekben önmagára és környezetére is ráismerhetett. (...) E leinte a fogadók, a kávémérések, a kiskocsmák voltak a társasélet fő színterei: azonos helyen lehe­tett hozzájutni a testi és a szelle­mi táplálékhoz. (...) A századelőn az újságok, folyóiratok többségét kávé­házakban szerkesztették - így a szelle­mi törekvésekben is megnyilvánulha­tott az Ady-fogalmazta komplex em­beri hajtóerő': „éhe kenyérnek, Szónak, Szépnek". Az Újpesti Munkásképző Egylet tagjai például - 1889-től egé­szen 1909-ig, a Munkásotthon ünne­pélyes fölavatásáig - a Kakas vendég­lő' helyiségében tartották összejövete­leiket. (...) A szellemi sokféleség a kiéleződő érdekellentétek korában óhatatlanul világnézeti konfliktusokhoz, megosz­tottsághoz vezetett. (...) Kezdettől fogva karakteresen elhatárolódtak egymástól az eszmei frontvonalak. Dr. Gerber Alajos fogorvos, hitoktató - akinek édesapja alapító elnöke volt az Újpesti Katolikus Legényegyletnek és társszerkesztője a Katolikus Élet című folyóiratnak - világosan megkülön­böztette a kétféle iparosmentalitást, amely a munkásság politikai harcaiban is megnyilvánult. A jámbor-jótékony szellemiségű Kolping-mozgalom ala­pítója szerint „a proletáröntudat élesztése helyett inkább a szakmai és lelki felkészültséget kell előtérbe he­lyezni. Érdekes véletlen, hogy 1849- ben, Kölnben, amikor Kolping néhány legény előtt meghirdette mozgalmát, ugyanaznap a város másik részében Marx bontotta ki a szociáldemokrata munkásmozgalom zászlaját; az egyik a lélek felsőbbrendűségével, míg a má­sik osztályharccal akarta célját elérni." (...) A háborút túlélő nemzedékeket el­töltő eufória és az újrakezdés mámora nem ellensúlyozhatta a kifosztott, fe­dél nélkül maradt emberek mindennapi létbizonytalanságát, s nem enyhíthette az örökös éhezés kínját. Újpest vaga- bund költője, Berda József - akinek 1945 októberében tévesen halálhírét keltették (összetévesztve őt neve és ruhája alapján egy autóbaleset áldoza­tával) - egy hónappal örvendetes „fel­támadása" után arra kényszerült, hogy apróhirdetésben egy liter bor áráért kí­nálja a gyűjtőknek egy-egy verse kéz­iratát. „Vendéglősök, korcsmárosok is jelentkezhetnek" - adott tippeket a hirdető, aki életvitelében és ideáiban továbbra is ragaszkodott a háború előt­ti kávéházi kultúra hagyományaihoz, a gasztronómia és a szellem társításához. (...) De a küszöbön álló, orwelli új világ vastörvényei nemcsak a Berdához ha­sonló színes egyéniségeket nyomorí­tották meg, hanem a művelődés jelle­gét és intézményrendszerét is alapve­tően átformálták. (...) A „sötét" ötvenes években, a felül­ről irányított kultúra korában is akad­tak nagy egyéniségek, akik csillapít­hatatlan szellemi éhséget idéztek elő másokban, s akiket egyszemélyes in­tézményként tart számon a kollektív emlékezet. Kulin György, a világhírű csillagász, aki - miután a diktatúra megfosztotta a gellérthegyi Uránia csillagvizsgáló igazgatói állásától - 1949-től négy éven át óraadó tanár­ként fizikát oktatott a Könyves Kálmán Gimnáziumban. Már a „száműzetés" első esztendejében megfogalmazódott benne az elhatározás: „Az iskolából ki­kerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott." Életre hívta az amatőr-csillagász mozgalmat, s való­ban új távlatokat nyitott tanítványai előtt, amikor Orgoványi Jánossal, a le­gendás távcsőépítővel közösen, csil­lagvizsgálót állított föl a gimnázium tetején. Az Európában is egyedülálló obszervatórium 1955-ben készült el - akkortájt, amikortól a mindaddig cam­mogó történelmi idő érezhetően se­bességet váltott. (...) Azoknak, akik az 1990-es társadalmi rendszerváltozás után születtek, talán ennek az újpesti obszervatóriumnak a sorsa példázhatja leglátványosabban az elmúlt fél évszázad művelődéstör­ténetének tipikus változásait. A világ­mindenséggel nap mint nap szembe­sülő fiatalokból időközben olyan fel­nőttek váltak, akiket a tudományos kí­váncsiság hajtóereje sok minden iránt fogékonnyá, igényesen művelődő em­berekké formált: akik távlatosabban fogják föl az életet másoknál; akik nem csak „fogyasztják", hanem tovább ala­kítják és aktívan „újratermelik" az elő­döktől kapott kultúrát. (...) Akár csillagtávolságból, akár köz­vetlen közelről vizsgálódunk Újpesten, kétségünk sem lehet afelől, hogy az idő és a tér nem választja el, inkább összeköti azokat, akik egyazon hosz- szúsági és szélességi fokon élnek (él­tek vagy élni fognak). A százéves város kulturális ihlető szerepe ma is tagad­hatatlan. Bővebben: bStp:ZVimkXsmsL&a’'‘MtéiíMmt?múex.phs?ií*9$0 VALACHI ANNA Újpesti születésű, Déry Tibor-díjas író, irodalomtörténész 1970-2001 között újságíró, szerkesztő 1977: magyar-népművelés szakos diplomát szerez az ELTÉ-n 1983: bölcsészdoktor 1999: az irodalomtudomány kan­didátusa 2003: főiskolai tanár 2006-ig a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán tanít Férje: Horváth Dávid Balogh Rudolf-díjas fotóművész; két egyetemista fiukkal Káposztásmegyeren élnek Tizenegy önálló kötetet publikált www.ujpest.hu 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom