Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-02-16 / 1. szám

“fw. AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2007. február 16. „Szerencsés ember. szívből csinálja" Beszélgetés Szunyoghy András műtermében Szunyoghy úr, ön Újpesten lakik, és ebben a belvárosi műteremlakásban dolgozik. De hol zajlik az élete?- Itt is, ott is. Nem csak a műterem köt ide, hanem a Képzőművészeti Szak- középiskola, ahol tanítok, szintén itt van Belvárosban. De Újpesten is zajlik mun­ka, előfordul, hogy hajnali fél négykor fölkelek, és rajzolni kezdek. Akkor ugye nem lehet csak úgy bejönni ide. Pécsett született - fiatalkora óta él Újpesten?- Nem, mi kecskemétiek voltunk, az egész család. Apám egyházi iskolában tanított, és az ember származását Dar­win szerint magyarázta a gyerekeknek, ezért eltávolították. Ez az ötvenes évek­ben történt. Úgyhogy a Természettudo­mányi Múzeumba került, ahol kutatói állást kapott. Vagy három évet ingázott Kecskemét és Pest között, úgyhogy a helyzet nem volt sokáig tartható, és 1954-ben végül felköltöztünk. Ekkor nyolcéves voltam. Önnek nagyon népszerűek az albu­mai, Az ember anatómiája, Aló meg a Rajz ABC. Talán ez az utóbbi érte meg a legtöbb kiadást.- A Rajz ABC-ből az első fél év alatt hat kiadás fogyott. A művészeti anatómia klasszikusa Barcsay Jenő volt Ismerte személye­sen? Igen, nekem mesterem, szeretett mes­terem volt. A Corvina kiadó adta ki a legeslő ló-könyvemet. 1982-ben je­lentkeztem náluk egy állatanatómia­könyv ötletével. Kilenc állatot lerajzol­tam, ebből ugye a ló jelent meg. Menet­közben elzavartak a mesterhez, hogy ki­csit beszéljük át, kicsit közelítsen az én stílusom az ő stílusához. Mondtam neki, hogy milyen céllal küldött a Corvina, és erre azt mondta: maga szerencsés em­ber, mert szívből csinálja, amit csinál - de nekem parancsba adták! Arra pedig, hogy hasonlítson az én rajzom az övéhez, azt mondta: nyugodtan, azt hiszi, én ta­láltam ki? Ez volt az útrabocsájtásom. Ál­dott jó kis ember volt. Lázár Ervin itt lakott a műterem kör­nyékén. Tartották a kapcsolatot?- Hogyne, és nem kis büszkeséggel tölt el, hogy az utolsó, hetvenedik szü­letésnapjára kiadott könyvének én le­hettem a szervezője. A könyv félig a ba­rátok munkáival telt meg, félig fotókkal. Lázár Ervinhez már főiskolás korom óta kötődöm. Ágh Istvánhoz és Bella István­hoz is évtizedes barátság köt, kötött. Bélyegeket is tervezett a nyolcvanas évektől kezdve. Légrády Sándorral találkozott?- Nem, vele már elkerültük egymást. Én a Pénzjegynyomdában nevelődtem azzal a Vagyóczky Károllyal együtt, aki az összes magyar forintot tervezte. Há­rom évig dolgoztam ott, és rajtuk ke­resztül kerültem be a bélyegtervezők közé. Kékesi Lászlót, Füle Mihályt, Vertei Józsefet ismertem. Valamelyik munkáját az év bélye­gének választották. Melyiket is?- 1996-ban a Pannonhalma blokko­mat és a négy címletből álló rézmetszésű soromat. Sőt, képzelje, pápai áldás alatt állok, mit szól hozzá? Csináltam a pápá­nak egy grafikát, ráragasztottuk az ösz- szes bélyeget, és a posta kivitte. És erre a pápa megáldotta az alkotókat. Mennyi munkát vihet haza Újpestre?- Azért valamennyit vihetek. És 1982 körül kaptam ezt a műtermet, illetve ak­kor még a szomszédos lakást, ahol ma a szintén újpesti kolléga, Kántor Jenő dol­gozik és lakik. Akkor kezdtem el az anató­miakönyveket csinálni, és iszonyatos mennyiségű csont jött össze a könyvek­hez, amit később aztán az állatkert meg­vett tőlem. De hát elefántcsontváztól oroszlánon át zsiráfcsontvázig minden itt volt zacskókban összeállítva, de volt csimpánz, strucc, farkas, fóka is - gyö­nyörű gyűjteményem volt. Ekkor kaptam én ezt a műteremlehetőséget, ami na­gyon fontos volt, mert hát haza nem vi­Ez a legfontosabb tanítás hettem az anyagokat. Főleg amikor az Ál­latorvosi Egyetemtől is megkaptam az el­ső készítményeket, szinte kifolyt az em­ber szeme a tartósítószerektől. Végtago­kat kaptam kloroformban. Amikor a szomszédba költözött Kántor Jenő, azt mondta, hagyjak ott mindent bátran, a sittel együtt kidobják. Ottmaradt egy oroszlánnak az első és a hátsó végtagja, és a mellső végtag úgy szárad meg, mint­ha emberé lett volna. És akkor jöttek ijed­ten a munkások, hogy hullát találtak... Jobban megijedtek volna, ha tudják, mi az!- Könnyen lehet. Tehát majdnem negyedévszázada itt zajlik itt a munka.- Igen, a piszkosabb munka itt. Amit asztal mellett tudok csinálni, azt nyu­godtan vihetem haza is. Hallottam, hogy nemsokára jönnek a madarak. Tehát új anatómiakönyv je­lenik meg.- Igen, nyolcéves szerződésem van a Kossuth kiadóval, és négy-öt éves mun­kám eredményeként most tavasszal fog megjelenni a madáranatómiám. Iszonya­tos munka volt, már a csirkét se tudtam megenni, annyira utáltam a madarakat, mert nem akart vége lenni. Ugyanolyan átfogó lesz, mint a lóanatómia?- Tulajdonképpen nincsen madárana­tómia. Mindenképpen hiánypótló könyv. A könyvet nem egyedül csinálom, mert az Egyetem nyugalmazott professzora, Dr. Fehér György írja hozzá a szövegeket. A ló egyetlen faj - madárból viszont a kolibritől a kacsáig rengeteg van. Vá­lasztott néhányat, és azokat vette vé­gig részletesebben?- Hát lényegében valóban megraj­zoltam őket a kolibritől a kacsáig. Az egyiknek a csőrével foglalkozom, a má­siknak a szárnyával. Elhanyagoltuk a festményeit. Mon­dana valamit róluk?- Bertalan Tivadar mondását tudom idézni. Ő azt mondta: na, azok után a feszített anatómiarajzok után látszik, hogy kiéled magad. Tulajdonképpen bántja a madarait és a lovait?- Nézze, én szeretem a játékot, a hu­mort, a színeket, úgyhogy vidám képe­ket festek. Említsen néhány tervet a közeljövőből!- Készül a következő könyv, a Pers­pektíva. Meggyőződésem, hogy ez a leg­fontosabb tanítás. Elkezdtem a száz éves Újpest volt és élő polgáraiból egy linóle­umsorozatot készíteni, ebből több mint százat szeretnék. Nagyon szeretném, ha a Városházára ki tudnám tenni valahol. Emellett Újpesten Somos Ildikóval tar­tunk szakkört az Ifjúsági Házban, és büszke vagyok arra, hogy a júliusi zebegényi Szőnyi alkotótábort is veze- thetet a Képzőművészeti tanáraival.- SZÁLINGER BALÁZS 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom