Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-04-13 / 5. szám
Egy igazi újpesti legenda Pólyák Imrével kapcsolatban mindjárt az elején le kell szögezni, hogy nem a kerület lakosa. Több mint 50 éve ugyanis Zuglóban él, ám Újpestet nem titkoltan második otthonának tartja. Részben azért, mert hajdanán, pályakezdő fiatalként a IV. kerületben telepedett le, másrészt azért is, mert élete jelentős részét az Újpesti Dózsa birkózótermében töltötte. teinek aszó vie: birkózók is előre köszőrnek Pólyák Imre méltatásakor gyakorta emlegetik, hogy volt olyan verseny, amikor a nyolc súlycsoport hét szovjet aranya mellett csakis ő tudott más nemzetbéliként a dobogó legtetejére állni. Ő ugyanis képes volt arra, amire a világon rajta kívül csak nagyon kevesen: a szovjet ellenfeleit rendszeresen tussolta. Nem csoda, hogy a kiváló pehelysúlyú magyar birkózó tokiói olimpiai győzelmét követó'en a magyarok mellett a „nagy testvér" sportolói örültek a legjobban. Ők ugyanis tudták, hogy Pólyák olimpiai győzelmét követően visszavonul, s akkor övéké lehet a 62 kg-os súlycsoport is.- Igen, valóban meghívtak a szovjet birkózók a tokiói olimpiai faluban, ahol egyrészt az olimpiai győzelmemet ünnepeltük meg, másrészt pedig levetítették azokat a filmeket, amelyeket rólam készítettek annak céljából, hogy tanulmányozni és elemezni tudják a stílusomat - mesélte az Újpesti Dózsa egykori klasszisa a sportmúzeumnak is beillő zuglói lakás nappalijában. Ott, ahol a serlegek, kupák, érmek, kitüntetések, tiszteletdíjak, oklevelek és fényképek között még a hajdan volt kudarcok is sikerként hatnak, s ahol a vendég számára is megelevenedik az elmúlt fél évszázad sporttörténelme.-A kezdés? A véletlenen múlott. Kecskeméti születésű gyerekként Lajosmizsén laktam, amikor az iskolánkban sportolókat toboroztak. Asztaliteniszezőket és birkózókat kerestek. Én persze a birkózást választottam, és el is kezdtem az edzéseket. A dologból azonban nem lett volna semmi, ha történetesen nem jöttem volna Pestre, ahol a rádión keresztül magam is részese lehettem az 1948-as londoni olimpia birkózósikereinek (A szabadfogású Bóbis Gyula a nehézsúlyúak között aranyat, a kötöttfogású Szilvásy Miklós pedig ezüstérmet szerzett.) Az éteren keresztül átszú'rődő hangulat annyira magával ragadott, hogy azzal a lendülettel elmentem az Újpesti Dózsához birkózni. A kitartás diadala A fiatal srácot Matura Mihály vette kezelésbe, s rövid időn belül kiderült, hogy a fiúnak van érzéke a sporthoz és a győzelemhez. Ahhoz ugyanis, hogy álmát, egy olimpiai elsőség megszerzését megvalósítsa, nemcsak fizikai, hanem mentális alkalmasságát is bizonyítania kellett. Pólyák Imre megtette, amit rajta kívül kevesen: négy év alatt a semmiből az olimpiai döntőig küzdötte magát: 1952-ben ráadásul már úgy utazhatott a finn fővárosba, hogy az erős hazai bajnokságot ő nyerte, így joggal bizakodhatott egy jó olimpiai szereplésben is.- A szovjet Pulkin, a svéd Nilström és a török Sille? Hogyne emlékeznék rájuk. Pulkin egy hajszállal volt jobb nálam Helsinkiben, ahol én még 20 esztendősen meglehetősen rutintalan versenyző voltam. A svéd és a török azonban hathatós bírói segédlettel végzett előttem Melbourne-ben és Rómában. Furcsa érzés volt három olimpiai ezüstérem birtokosának lenni, különösképpen úgy, hogy az olimpiák közötti világbajnokságokat - 1955. Karlsruhe, 1958. Budapest, 1962. Toledo - és az olimpiai színvonalú 1954-es budapesti főiskolai világbajnokságot egyaránt én nyertem. Éreztem, hogy folytatnom kell, és a kudarcok ellenére sem szabad feladnom a további küzdelmet. 1964-ben Tokióban a pehelysúlyúak versenyének döntőjében Pólyák Imre a szovjet Ruruával birkózott a Komazava csarnok szőnyegén. A hármas döntőben a két vetélytárs egyaránt legyőzte a jugoszláv Martinkovicsot, ám a magyar fiúnak tuselőnye volt a szovjet ellenfelével szemben. Pólyáknak tehát csak arra kellett vigyáznia, hogy Rurua ne tudjon akciót indítani. A hatperces védekezést a háromszoros világbajnok tökéletesen oldotta meg, így 32 évesen végre beteljesülhetett az álma: olimpiai bajnok lett. A sporttol képtelen volt elszakadni- 1964-ben befejeztem az aktív versenyzést, ám a birkózást egészen 1972-ig űztem. A fizikai erőállapotom, az edzésmunkám és a formám alapján Csanádi Árpád 1968-ban is benevezett az olimpiára, ám én akkor úgy voltam, hogy még egy ezüstéremre már nem vágyok, aranyéremmel szerettem volna befejezni a pályafutásomat. Azt az olimpiát egyébként Rurua nyerte. (Pólyák Imre aztán szövetségi edzőként mégis ott volt a mexikóvárosi olimpián.) A sporttól, az olimpiai mozgalomtól azonban azóta sem tudott elszakadni. Négy olimpián versenyzőként, ötön pedig edzőként, szaktanácsadóként és meghívott vendégként vett részt. Tanítványai közül Kozma István és Varga János 1968-ban olimpiai aranyat, Csatári József bronzot, Hegedűs Csaba 1972- ben aranyat, Kiss Ferenc pedig bronzérmet nyert.-A birkózó sportéletben történő részvételemet a mai napig életfeladatomnak tartom, a Magyar Birkózó Szövetség munkájában aktívan tevékeny- kedek, szinte valamennyi versenyre elmegyek, és a tanácsaimmal segíteni próbálom a válogatott edzők, sportolók munkáit. Barátaimmal az elmúlt két évben például azon tevékenykedünk, hogy ismét felélesszük az újpesti birkózást. Nagyon fájt, hogy abban a klubban, ahol egykoron így nézett ki a birkózócsapat: Szilvásy Miklós, Baranya István, Tarr Gyula, Sólyom János, Mench Ferenc és jómagam, a rendszerváltást követő évtizedben a megszűnés szélére jutott. Néhány barátommal, Kapuvári Gáborral, Katona Sándorral, illetve Őze Istvánnak, az UTR ügyvezető elnökének hathatós támogatásával újraélesztettük a birkózószakosztályt a Megyeri úton. A fiatalabb kollégák úgy döntöttek, hogy a szakosztályt rólam nevezik el, így ma Pólyák Imre birkózóiskola néven működik. Ma már 60-70 gyerek látogatja az edzéseinket, és remélhetőleg ez a szám a jövőben tovább emelkedhet majd. Az utolsó ezüst Az élet fonáksága, hogy azt a versenyzőt, akitől valamikor annyira rettegtek a szovjet birkózók, az „Évszázad Birkózója" cím elnyerésében éppen egy orosz sportoló, a három olimpiai arany után 2000-ben ezüstérmet szerző Karelin előzte meg. A tényen azonban ez semmit sem változtat: Pólyák Imrét a sikeres életútja, az olimpiai elsőség, a három világbajnoki- és 13 magyar bajnoki aranyérem a világ legjobb, legkitartóbb és legkövetendőbb sportolói közé emeli. 2004-ben nem véletlenül lett tagja a Nemzet Sportolóinak megválasztott 12 sportembernek. A kitüntető címet azóta is büszkén viseli, és egykori élsportolóként rendszeresen látogatja az iskolákat és a birkózóversenyeket.- RIERSCH T. 14
