Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-02-16 / 1. szám
ÚJPESTI NAPLÓ ÉVFOLYAM SZÁM tot m. Egy újpesti srác emlékére Az Újpesten 1926-ban született Hornyák Tibor hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után 2006. december 25-én, 80 éves korában hunyt el. HornyákTibor 1990-1991-ben az '56-os Szövetség alapító elnöke volt. Ismertebb művei között van a Tanúskodnak a halálraítéltek (1989) és a Rémuralom Magyarországon (1998). z íróként, újságíróként is tevékenykedő' politikus 1945-47- ig a Kommunista Párt tagja volt. A Pártból kilépve még ugyanebben az évben, a Szabadság Párt újpesti titkára lett, majd a Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt (MFP) kerületi elnökeként tevékenykedett, a párt felszámolása után segédmunkásként, gépkocsivezetőként, régiségkereskedőként is dolgozott. 1956. október 30-án Gémes Józseffel megkezdte a betiltott MFP újjászervezését. Elkötelezettségét bizonyította, hogy Kosa Páltól megszerezte az MDP Rezi Károly utcai párthelyiségét az újraalapítás helyszínének, és a vidéki munkához igényelt gépkocsit is megkapta. Az MFP elnöke ő maga, alelnöke pedig Gémes József lett. Hornyák Tibor megőrizte a régi Pfeiffer Párt iratait, és ezek felhasználásával készítették el programjukat, amit röpirat formájában az Újpesti Nyomdában ki is nyomtattak. A program szerint a munkát ott akarták folytatni, ahol 1947-ben kényszerű szünetre ítéltetett, programjukként a tiszta, magyar, polgári demokráciát nevezték meg. Gyó'zelmük esetére a következő' terveket ígérték megvalósítani: „...A külfölddel elismertetett teljes magyar függetlenség és az alkotó magyar béke. A keresztényi magyar lélekkel való megbocsátás útján a belső társadalmi megbékélés megteremtése, hogy ezzel az összes magyar eró'ket fogják össze hazánk minél gyorsabb újjáépítésére és lelkileg, anyagilag boldogabbá tételére. A szólás, sajtó, gyülekezési, vallási, kulturális és munkaszabadság biztosítása mindenki részére, pártállásra, fajra, nemre vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. Biztosítani kívánjuk a magántulajdon sérthetetlenségét. Az adóknak csak közérdeket szolgáló, feltétlen szükséges és a józan nemzetgazdasági mértéket meg nem haladó fokra való lecsökkentését..." Ezzel egyidejűleg kibocsátottak négyféle röplapot. Ezekben a harcos fiatalokat, a munkásokat, a földműve- ló'ket és az értelmiségieket, a magyar cigányokat, leányokat, asszonyokat, édesanyákat, iparosokat és kereskedőket egyaránt felszólítják, hogy lépjenek be a Függetlenségi Pártba. Készültek belépési nyilatkozatok és párttagkönyvek, amelyek kinyomtatását az Újpesti Nyomdában a Forradalmi Bizottság engedélyével, minden ellenszolgáltatás nélkül készítettek el és adtak hozzá nyersanyagot. Ezeket a röplapokat több ezres példányban nyomtatták ki és ragasztották a házak falára - ezzel vették ki részüket az utcai megmozdulásokból. Az MFP-t a tanácsházán tartott pártközi értekezleteken Hornyák Tibor és Gémes József képviselték. A forradalom leverése után felesége és két kiskorú gyermeke mellől hurcolták el. Közel kétéves fogvatartás után, 1959. március 15-én első' fokon 10 évre, másodfokon július 28-án 12 év börtönbüntetésre ítélték. 1989-ben ismét életre hívta a Magyar Függetlenségi Pártot, majd egyik alapító tagja lett az ‘56-os Szövetségnek; mindvégig megóvta pártja és önmaga függetlenségét is. Újpestnek egy olyan hó'sét veszítettük el, akire mindig büszkék lehetünk.- HARKAI PÉTER Régi mesék Február 8-án, az Újpesti Polgár Centrum Tükörtermében, vörös bársonyfüggönyök között zajlott a régi író-olvasó találkozók hangulatát idéző Baranyi Fe- renc-est. A hetvenéves költőt Szakonyi Károly író faggatta, műveiből Incze Ildikó színművész olvasott fel. M indhárman egy kis pianínó mellett foglaltak helyet. „Jó a létszám!" - jegyezte meg mellettem egy hölgy, s igen, magam is legalább negyven vendéget számoltam meg. Szakonyi méltatta barátját, s elmondta: a sikeres szerzó' januárban volt hetvenéves. Az ötvenes években Moldova Györggyel, Csurka Istvánnal, Lázár Ervinnel egy idó'ben indult Baranyi Ferenc szívesen mesélt. Az „egyike vagy a legműveltebb költőknek!" - felvetésre elmondta, hogy legalább tíz nyelven jelentek meg munkái, s kitért készülő' Dante-újrafordítására is, melynek lényege, hogy metrika- ilag pontosabb szöveget akar létrehozni Babits Mihálynál. Szó esett ifjúsága bálványáról, Puskinról és közismert zenerajongásáról is. Kiderült: zenésznek készült, s már tíz évesen komponált egy operát, komplett librettóval. Kedélyesen hömpölygőit a beszélgetés, mindketten rutinosan replikáz- tak, anekdotáztak. Közben a színésznő felolvasott a költő verseiből, fordításaiból, esszéiből. Baranyi Ferenc jó karmesternek bizonyult: az elkötelezett közönség rendre felszisszent, meghatódott, kuncogott, vagy épp tapsolt. „Igazi ritmus- és rímérzékeny költő vagy" - hangsúlyozta többször Szakonyi, amit a szerző sorai alá is támasztottak. Az elfeledett prózaíróról, Gerelyes Endréről is szó esett, kinek első publikációjára akkor mindenki felfigyelt, s - ma már alig elképzelhető módon - rögtön kéziratot kért tőle az akkor szinte egyeduralkodó Magvető Kiadó. „Ikerpár voltunk" - hatódott meg picit Baranyi, majd megpróbálta elénk tárni barátja személyiségét, olyan kifejezésekkel, mint "plebejus indulat" és „intellektuális szikrázás". A legnagyobb sikert persze ez esetben is a személyes anekdoták aratták. Leginkább az, mikor elmesélte, hogy fiatal tudósítókként írniuk kellett a pécsi balett egyik előadásáról, de ők inkább beittak egy helyi kocsmában, s végül asztalra csaptak, hogy: „írjanak rólunk a balerinák!" A „Mit szólsz a mai költészethez?" kérdésre a szerző kissé indulatba jött. „Pályatársakról nem szívesen nyilatkozik az ember" - kezdte diplomatikusan, majd hirtelen, emelt hangon áttért a „hókuszpókuszoló gyerekekre", akik ún. szabad verseket írnak. Talányosán és minden kétely nélkül kijelentette: a költészet célja a „nemzet igazságának fenntartása". Eztán még sietve elítélte az okoskodókat és a cinikusokat, akik megtöltik a folyóiratok versrovatait. „Mondjál három mondatot még, hogy kiköhöghessem magam!" - passzolta át a mikrofont a költő, akiről ekkor derült ki, hogy csak az est kedvéért mozdult ki a betegágyból. Egy Petrarca-szonett elhangzása után az est dedikálással ért véget. POLLÁGH PÉTER www.ujpest.hu 11
