Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-02-16 / 1. szám

rrcrrc „A tehetséget kérem számon" 2007. február 16. Beszélgetés Dr. Derce Tamás polgármesterrel Ötödik ciklusát kezdte el ősszel Derce Tamás a kerület élén. Az elmúlt ti- ' zenhat év mellett a következő négyről is kérdeztük; szóba került a for­rásmegosztás és a következő évek közlekedési problémáinak ügye is.- Minden önkormányzati ciklusban más és más volt az alaprajz az orszá­gos és a kerületi szinten is. Hogyan értékeli az elmúlt ciklusokat? milyen tényekkel szembesült az önkormány­zati költségvetés jelenlegi állapotá­val kapcsolatban?- Igen, mindegyik más volt. Gazdasá­gilag minden esetben más volt. Az ön­kormányzatiság aranykora 1990-tól úgy 1996-ig tartott. Azért volt ez aranykor, mert azokat a politikai és gazdasági vál­toztatásokat, amiket meg kellett volna csinálni, senki nem merte fölvállalni. A taxissztrájk, amit én most már az ancient régime hívei által szervezett és a vissza­rendeződés érdekében kiprovokált puccsnak látok, annyira megfélemlítette az akkori politikai vezetést, hogy az a kormány sok kérdést nyitva hagyott. Be­állt egy arany középútra, amiről tudjuk, hogy mindig a legrosszabb út. Ebből mi, az önkormányzatok lehúztuk a hasznot. Politikai szempontból pedig azért volt más arca minden időszaknak, mert min­dig más összetételű képviselő-testület­tel kellett együtt dolgoznom. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy mindig meg­jelentek az új bátrak. Akik 1990 előtt meghúzták magukat, se bátorságuk, se ötletük nem volt, aztán amikor fölütötte a fejét ez a kór, amit demokráciának hív­nak, ez őket megfertőzte. Jöttek, mond­tak mindenféle butaságot, hogy itt min­denki lop, kutakodtak - és mire meg le­hetett őket győzni, hogy nem helyes úton járnak és hogy az önkormányzati­ság az én olvasatomban nem erről szól, már óriási károkat okoztak.- És ez a ciklus mennyiben lehet más? Merőben más a gazdasági helyzet, mint eddig bármikor.- Nyugodtan idézhetném Kossuth­nak a Deákhoz írott ún. Cassandra-le- velében foglaltakat, amiben azt mondta, hogy ne vidd a nemzetet azon meredély szélére, ahonnan nincsen visszaút. Én meg most azt érzem, hogy ott vagyunk, ahonnan nincs visszaút. Csak valamikor évtizedek múlva fogjuk megtalálni. Én abszolút tragikusnak látom az ország jö­vőjét, és ebben az ország minden egyes lakója benne van, minden egyes önkor­mányzata benne van. Nem hiszek ab­ban, hogy ha minél többet elveszek mástól, akkor azzal az országnak jó lesz. Szerintem akkor jár az egyén is jól, az ország is jól, ha az állam sokkal aktívabb szerepet vállal a gazdasági életben. Én egy beruházó államot képzelek el. Ma­gyarország úgy mászott ki a '33-as vál­ságból a győri fegyverkezési program­mal, és itt nem a fegyverkezés volt a fontos, hogy az állam beruházott. A New Deal sikere ugyanerről szólt: az állam beruházott, az állam munkát adott, az állam nagyberuházásokat vezényelt le. Ez színtiszta logika: minél több beruhá­zás van, annál több ember helyezkedik el, annál többet tudnak költeni, annál nagyobb az állam bevétele az adókból és annál kevesebb a szociális kiadás. Amit most mi csinálunk, az pont a fordí­tottja. Az állam mostani éjjeliőr-szere­pének az a vége, hogy az emberek el­szegényednek, kevesebbet költenek, kevesebb az adóbevétel, erre pedig az állam még többet akar elvenni. Ez egy agyrém. Én nem látom a kiutat ebből a helyzetből. Itt egy példa. Az ugye a ren­dezőelv, hogy ötven kilométerenként legyen egy kórház. Erre megszüntetik a komáromi kórházat. Ácsról, Komárom­ból a tatabányai kórházat lehet majd leghamarabb elérni - ez 45-50 kilomé­ter, de olyan forgalmi és útviszonyok közt kell ezt a távot megtenni, hogy ha életveszélyben lévő beteget kell bevin­ni onnan Tatabányára, az a beteg bizto­san meghal. Én az országon a tehetséget kérem számon, a hozzáértést kérem számon, és mivel én egyiket sem látom az állami vezetésben, pesszimista vagyok.- És Újpestnek mekkora mozgástere van ebben a gazdasági helyzetben?- Hát persze, van. Hogyne lenne. El­adhatunk ingatlanokat. Ki fogjuk bírni „Ezszíntiszta logika" ezt a ciklust is, nagyon nagy tragédiák nem lesznek, de nem csupán rólunk van szó, hanem az egész országról. Aminek a helyzete nagyban kihat ami munkánkra is. Az igazi baja az ugyanis az önkor­mányzatnak, hogy kiszámíthatatlan a működése. Egy évre sem tudunk előre kalkulálni, mert év közben jönnek a min­denféle áremelések. Gondoljanak csak bele: év elején megállapítjuk az önkor­mányzat intézményeinek költségvetés­ét, aztán úgy, ahogy ez tavaly is volt, év közben megemelik az árakat, a közüzemi díjakat, és abban a pillanatban a mi költ­ségvetésünk borul. Trehányodik, kocs- második az államunk. Nincs már meg az, hogy akár egyetlen évre előre lehetne kalkulálni. Az az állam, amelyik év köz­ben megváltoztatja a játékszabályokat, egyszerűen nem ér semmit. Hát hogyan képzelik, hogy év közben megemelik 20-30 %-kal a közüzemi díjakat? Mit kezdünk akkor mi a költségvetésünkkel? Az iskola hogy fog működni? Ilyen is csak Magyarországon fordulhat elő.- A forrásmegosztási vita hogy áll?- Én voltam az, aki az Alkotmánybíró­sághoz fordult amiatt a lehetetlen álla­pot miatt, hogy több mint háromszáz­milliárdot elosztunk a forrásmegosztás során, és mégsincs erre semmiféle sza­bály. Ha volt is, évenként változtak a szabályok, és a szabályokat mindig a fő­város diktálta. Volt egy A4-es lapon másfél oldalas képlet, amibe be kellett helyettesíteni az egyes önkormányzatok által benyújtott adatokat, és ez alapján a képlet alapján számolták ki, hogy az ön- kormányzatoknak mi jut. És akárhány­szor kértük a fővárostól ezt a képletet, nem kaptuk meg. így fordultam az Al­kotmánybírósághoz, a XII. kerületi pol­gármester csatlakozott hozzám.- Van egy újabb fejleménye is a for­rásmegosztás-vitának.- Van. Magyarországon feudalizmus van. Ha annak idején a jobbágynak va­lami sérelme volt a földesúrral szem­ben, pl. a földesúr számtartó tisztje ■* többet vett el tőle, mint kellett volna, ^ akkor az ügy az úriszékhez került. Ott pedig ki elnökölt? A földesúr. Két fél vi­tájában az egyik érdekelt fél döntött. Ugyanígy van most is - ezért fordulok megint az Alkotmánybírósághoz. A mo­dern világ, a modern jog semmiféle ha­sonló esetet nem ismer. A feudalizmus­nak volt ez a jellemző ügymenete. 11 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom