Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-03-09 / 5. (335.) szám
Fotó: Zalka István 1 2 2006. március 9. JJPEST Emléktábla a panelház falán Sárvári Mátyásáé, Kati néni „őslakónak” számított a blokkházakkal beépített Rózsa utcában. 1979-ben az elsők között költözött ide társával, Jánossal. Kőbányáról érkeztek, ám Böröcz Katalin valójában vidéki lány volt, aki kertes házban, zöld környezetben nőtt fel. Édesapja gazdatisztként szolgált Kaposvár környékén. Az apa mindkét lányát taníttatta, s mindkettő a szülésznői pályát választotta. Katalin Nyárádon, Pápán, Borsosgyőrben dolgozott, majd férjhez ment, és felkerült Budapestre. Kőbányán, a Pongrácz utcában élt, és munkahelye is a közelben, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház szülészeti osztályán volt. (Lánya - Éva -, aki ma már nyugdíjas, szintén az egészségügyben találta meg hivatását.) Katalin házassága válással végződött, de néhány éven belül Molnár Jánosban új társra talált; több mint harminc éven keresztül éltek együtt. Újpestre is közösen költöztek friss nyugdíjasként. Kati néni szinte azonnal „munkához látott”. A panelházak között még minden csupasz volt, fákra és bokrokra volt szükség, hogy oldják a sivár környezetet. Sárvári Mátyásné visszatérő ügyfele volt a tanács, majd az önkormányzat városüzemeltetési osztályának. Személyesen tárgyalt, írt és telefonált, hogy minél több növény kerüljön a környékre. Maga is rendszeresen palántázott, gondozta a teret, a parkot, amely hamarosan a szürke háttér üde színfoltja lett. Ettől kezdve rend volt a házban, és a játszótéren sem engedte a randalírozást. Sajátjaként óvta, vigyázta a Rózsa utcai oázist. Katalin kérésére a növények közé néhány padot is elhelyeztek a kertészet munkatársa, így lassacskán kis társaság alakult a helyi nyugdíjasokból. Az idős hölgyek lejártak a térre, és - akárcsak faluhelyen vagy egy kisváros főterén - megbeszélték ügyes-bajos dolgaikat. Kati néni szívesen szolgált egészségügyi tanáccsal, és észrevétlenül összekovácsolta a százféle helyről összekerült lakótelepi társaságot. 1992-ben, János halála után Katalin egyedül maradt. Idejének nagy részét továbbra is a szabad levegőn töltötte. Régóta nem dohányzott, asztmás lévén élvezte a mesterséges liget jótékony adományait. Egészen 1999-ig, 73 éves korában bekövetkezett haláláig teljesítette önként vállalt jószolgálatát. Kati néni emlékét eddig is őrizte a róla elkeresztelt Katalin park, amelyet a lakók kérésére, képviselő-testületi döntéssel nevezett el az önkormányzat. Néhány nap óta immár emléktábla is megörökíti Sárvári Mátyásné alakját. Újpest Önkormányzata lakossági kezdeményezésre helyezte el a táblát a Rózsa utca 41. számú ház falán. A hivatalos indoklás így hangzik: „A pár éve elhunyt Sárvári Mátyásné személyében egy olyan lokál- patriótát tisztelhetünk, aki fáradságot nem ismerve cselekedett lakókörnyezete szépítésén. Tenni akarását, lelkesedését tovább tudta adni lakótársainak, időseknek és fiataloknak egyaránt. Az emléktábla példát szolgáltat arra, hogy a közösségi érdekeket képviselő lakosok az önkormányzat részéről is elismerésre, tiszteletre méltóak." r. a. Hídvonal Bár még nincs hivatalos információja az önkormányzatnak arról, hogy pontosan mikor kezdődik az MO-s híd építése, a Nemzeti Autópálya Rt. már elküldte a híd vonalát mutató, úgynevezett átnézeti térképet. Mivel nagyon sok olvasó érdeklődött arról, pontosan Újpest mely részén lesz a híd lába, térképünk az eligazodást szolgálja. Térképünkön látható, hogy a hídfő a Váci úton, a volt Dobó laktanya déli oldalától körülbelül 150 m-re délre esik. Mint ismeretes, a több milliárd forintos költségvetésű MO-s híd Budapest leghosszabb, 1,8 kilométeres hídja lesz. A kétszer két sávos, de szükség esetén bővíthető híd két támpillérre támaszkodik. Ez a megoldás Magyarországon újnak számít, eddig ugyanis tengeri öblök áthidalásánál alkalmazták. ♦ 1 i
