Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-03-09 / 5. (335.) szám
Fotó: Zalka István 6 L J PEST 2006. március 9. Holtodiglan-hóltomiglan Megszépült házasságkötő terem Ahogy az utolsó jégvirágok is átadják helyüket a márciusi napsütésnek, úgy telnek meg egyre gyakrabban a házasságkötő termek. Sokéves tapasztalat ugyanis, hogy míg januárban-feb- ruárban alig akad, aki hagyná, hogy bekössék a fejét, addig március-áprilissal kezdődően egész nyáron át zajlik az esküvői „főszezon” - hisz ugyan melyik menyasszonynak volna kedve szélfúvásban, hóesésben dideregni a papírvékony esküvői ruhában? Március 11-től a párokat már egy felújított házasságkötő terem várja az Újpesti Polgármesteri Hivatal Anyakönyvi Hivatalában, ugyanis Újpest Önkormányzata az elmúlt hónapok nyugalmi időszakát használta ki, hogy egy merőben új, szebb arculatot varázsoljon a helynek, amelyhez megannyi újpestit fűznek életre szóló, hogy azt ne mondjuk, sorsfordító emlékek, így a korábbi fotelek helyett immár kényelmes padsorok, újrafestett falak, a mennyezeten pedig hatalmas csillárok fogadják a házasodókat és a vendégeket. Érdemes tudni továbbá, hogy a házasulandók rendelkezésére áll egy rendezvényszervező cég, így igény szerint többek között bevonulózenével, versmondással, szülőköszöntéssel, valamint pezsgős koccintással is kiegészülhet a szertartás, illetve fotós és videós szolgáltatás is igénybe vehető. Mindennek kapcsán úgy éreztük, itt az ideje, hogy utánanézzünk az újpestiek házasodási kedvének, stagnál-e avagy emelkedik, illetve emlékeztessünk néhány olyan dologra, például az ilyenkor szokásos névváltoztatás kapcsán, amelyek között talán találnak majd újdonságot az épp házasodni készülők. „Örömmel mondhatom, hogy míg mindenfelől azt hallani, Magyarországon egyre csökken a házasodási kedv, Újpestre ez egyáltalán nem jellemző, sőt! - tudtuk meg Keszthelyi Ilona vezető anyakönyvvezetőtől. - 2005-ben összesen 646 házasság köttetett itt nálunk, s nem csak a tavalyi év volt ilyen sűrű, hisz ez a szám minden esztendőben eléri legalább az ötszázat. Hozzáteszem, arra is volt már példa, s számomra ez a néhány eset is különösen emlékezetes, hogy más kerületekből, sőt vidékről is jöttek ide jegyespárok. Gondolok itt arra, amikor egy kecskeméti úr és egy szolnoki hölgy jelentkezett be hozzánk. Mint kiderült, noha semmi nem köti őket ehhez a városrészhez, ám korábban vendégként voltak jelen egy nálunk tartott esküvőn, s annyira megtetszett nekik a hely, hogy eldöntötték, ha ők kerülnek sorra, szintén itt szeretnék kimondani az igent. így aztán a tavasztól egészen őszig tartó időszak alatt előfordul, hogy egyetlen szombaton akár húsz házasságkötést is lebonyolítunk a hivatalban!” Épp ezért javasolják az anyakönyvvezetők, senki ne gondolja, hogy fél évvel előre bejelentkezni korai lenne, főként ha a tavaszi-nyári időszakban kívánnak házasodni. Annál is inkább, mert ha kiderül, hogy nincs már hely a kívánt időpontra, amire pedig már esetleg a vacsorát, egyebeket korábban megrendelték, az bizony kellemetlen. Szintén kevesen tudják, hogy a magyar jogrendszer 2004. január 1. óta már a férjeknek is lehetőséget biztosít, hogy ők vegyék fel a feleség családnevét, a megszokott felállás helyett. „Ez persze még nem egy elterjedt szokás, így amikor felteszem a pároknak a kérdést, hogy ki milyen nevet kíván viselni a házasság után, a férfiak általában azt hiszik, csak viccelek...- folytatja Keszthelyi Ilona. - Pedig ha például a mennyasszony valamilyen híres, esetleg történelmi családnevet visel, bizony előfordul, hogy a vőlegény örömmel venné azt fel. ” Lássunk tehát egy fiktív példát: ha például egy Kovács Attila és egy Szabó Éva kíván házasságot kötni, a férj (vagy mindkét fél) minden gond nélkül viselheti a továbbiakban a Szabó Attila, a Szabó-Kovács vagy Kovács-Szabó vezetékneveket. Természetesen az esetek túlnyomó többségében még mindig a hölgyek veszik fel férjük családnevét, ám e tekintetben is változtak a szokások: „A megszokott -né képző (tehát például Szabó Attiláné) úgy tűnik, kezd kimenni a divatból. Hozzáteszem, ez eleve egy magyar sajátosság, amit nemigen használnak más országokban, s nemritkán gondot is okoz külföldön, ha egy férjes asszony így mutatkozik be. Újabban inkább az a jellemző, hogy a férj családnevére cserélik le a sajátjukat, megtartva a hivatalos okmányokban a keresztnevet." Maradva a fenti neveknél, így lesz tehát Kovács Attila és Szabó Éva házassága utána a hölgy Kovács Éva. Mindezt azért is érdemes előre átgondolni, mert amikor mindez bejegyzésre kerül, egyúttal a leendő utódok nevéről is nyilatkozni kell (Szabó, Kovács, Szabó-Kovács stb.). Korábban ezt a döntést a felek ráértek meghozni az első gyermek születéséig, ma már azonban ez nincs így. A jegyespár házasságban viselt, valamint a születendő gyermek nevének lehetőségei így meglehetősen széles skálán mozognak, nem árulunk el nagy titkot, hogy a hivatalban egy külön számítógépes program feladata minden lehetséges variáció „kiszámolása”, amiket aztán két A4-es oldalon keresztül sorol fel. Természetesen mindezt nem elrettentésül közöljük, hisz mindannyian büszkék vagyunk rá, hogy Újpesten, rácáfolva az országos átlagra, magas a házasságra lépők száma - még akkor is, ha többen kétszer, háromszor is nekifutnak, ezzel is javítva a statisztikánkat... Ugyanakkor nem árt mindezzel tisztában lenni a jegyespároknak, akik az Újpesti Polgármesteri Hivatal újjávarázsolt házasságkötő termében kívánnak majd örök hűséget esküdni egymásnak. (-han-) Az újjávarázsolt házasságkötő terem - m„ég vendégek nélkül Keszthelyi Ilona vezető anyakönyvvezető
