Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-10-26 / 20. (350.) szám
2006. október 26. Júniusban ismét felkerekedett 28 túra- ) kedvelő tanulónk, hogy három kísérővel bebarangolja a Karancs környékét, és nyolc napon keresztül ismerkedjen a vidék kulturális értékeivel és természeti szépségeivel. Mennyi minden belefért ebbe a nyolc napba! Kezdjük a túrákkal! Megmásztuk a Cserhát legmagasabb csúcsát, a Karancsot, és miután kifújtuk magunkat a meredek kaptató után, felkapaszkodtunk a négy emelet magas kilátóba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező vidékre. Gyalogtúrát tettünk a somoskői várhoz, ahol nemcsak a szlovák területen levő várat tekintettük meg, hanem a tankönyvekből is jól ismert bazaltömlést is. Egyik alkalommal Kazárra mentünk, ahol megnéztük a tájházat, a népikézimunka-kiállí- tást, a vasalómúzeumot. Végül egy másfél órás gyalogtúra után a híres riolittufa-erózióhoz értünk, ilyen a világon összesen hat helyen található, legközelebb Törökországban. A holdbéli tájra emlékeztető fehér képződménynél sok fényképet készítettünk, aztán tovább buszoz-. tunk a híres kegyhelyre, Szentkútra. Itt megtekintettük a templomot és környékét, felmásztunk a remetelakásokhoz, és elsétáltunk a Szent László-forráshoz. Másik buszkirándulásunk célja Hollókő volt, ahol annyi a látnivaló, hogy mindenki mindent úgysem tudott megnézni. Visszaúton megnéztük Taron a híres buddhista templomot, a sztúpát. A túrák után ellátogattunk a salgótarjáni üveggyárba, ahol az üvegfúvást is kipróbálhattuk, a Bányamúzeumban pedig megismerkedhettünk a bányászok nehéz munkájával. Jártunk csillagvizsgálóban is, és sok szórakoztató program is volt. Kétszer strandoltunk, egyszer szalonnát sütöttünk, volt gyümölcsjáték, tréfás vetélkedő, szobák bemutatkozása, csokieső, csokikeresés, mesejáték eljátszása. Vacsora után lehetett focizni, labdázni, horgászni, kinek mihez volt kedve. A táborban mindenki jól érezte magát. Köszönjük az újpesti önkormányzat, a Fővárosi Önkormányzat és a Tartalmas Gyermekkor Alapítvány támogatását, mert így olyan gyerekek is eljuthattak a táborba, akik egyébként nem tudtak volna eljönni.Várunk mindenkit a jövő évi túratáborban is! dr. Szerényi Mária táborvezető Szűcs Sándor Általános Iskola PEST Plébániai nagy tábor Közösségünk, az Újpest-kertvárosi Szent István Plébánia az idén is szervezett tábort, de nem akármilyent, hanem nagy tábort, vagyis olyat, ahol kicsik és nagyok, családok és egyedülállók is részt vettek, és jól érezhették magukat. A helyszín Szurdokpüspöki volt, a Mátra tövében meghúzódó kis falu. A település nevének első része az itt található hegyek közötti szurdokszerű völgyből ered, mivel a község ennek a szurdoknak a bejáratánál fekszik. A „püspöki” az egykori tulajdonost jelöli, ugyanis a falu egyike annak a tíz településnek, melyeket Szent István 1009-ben adományozott az általa alapított egri püspökségnek. Az ismerkedés játékos formában zajlott le, Lojzi bácsi vezetésével. Megtudtuk, hogy kinek mi a neve, mióta tagja a közösségnek, mi a kedvenc időtöltése stb. Nagyon mulatságos és hasznos volt a játék, mert sok új információra tettünk szert. Az ügyes kezek az ebédlőt pillanatok alatt átalakították kápolnává, felcsendült az ének, és már kezdetét is vehette a mise, amit a velünk levő Ferenc atya celebrált. Mindenki megkapta a citromsárga színű, megáldott nyaksálat, amin „Legyünk a Föld sója!” felirat, valamint a tábor időpontja és helyszíne díszelgett. Vacsora után, amíg gyerekek társasjátékban vettek részt, az eleredő esővel nem törődő felnőttek a kis völgyben lévő pincesort látogatták meg, ahonnan természetesen nem hiányozhatott a jókédv, valamint a nótázás sem. Másnap, kellemes hegedűszóra ébredtünk, hiszen Tücsök húzta az ébresztőt, mint minden reggel. így pillanatok alatt mindenki a reggeli tornán izgett-mozgott, amit hozzáértő ■sportember, id. Kerek István vezetett. A reggeli imát közösségünk tagja tolmácsolta, utána a szokásos reggeli következett, majd a társaság egy része kirándulni indult egy közeli barlanghoz. A többiek többféle sportvetélkedőn vettek részj, de a legnagyobb sikere a lengőtekének volt. A délutáni akadályverseny lebonyolításában dr. Gerber Alajos családjának minden tagja, valamint Péter bácsi működött közre. Volt benne ügyességi verseny, versírás, rajzolás, valamint nem hiányoztak az egyházzal kapcsolatos kérdések sem. Az aznapi misét a szabadban szerettük volna megtartani, de az eső miatt ismét a kis kápolnánkban imádkoztunk. A harmadik nap volt szerintem a tábor fénypontja, ugyanis lelki nap volt. Dr. Stella Leontin kanonok, plébános előadásának témája az öröm és szabadság volt. Feszülten figyeltük szavait, hiszen a kiváló egyházi embert tudása mellett az Isten nemcsak humorral, hanem fantasztikus előadói készséggel is megáldotta. Valósággal ittuk a szavait, amiből a szeretet áradt, hol nevettünk, hol könnycsepp jelent meg szemünkben a beszéde alatt. Amint megfogalmazta: „vallásunk lényege a szeretet, az pedig az öröm és a lelki szabadság kiapadhatatlan forrása.” A nap a Laudate Kórus koncertjével folytatódott, amit a közeli dombon tartottunk meg a közönség közreműködésével. Utolsó este nem maradhatott el a tábortűz. Előkerült a gitár, felcsendült a nóta, rögtönzött szavalások, humoros versek hangzottak el. Lehet, hogy kissé hosszúra nyúlt a beszámolóm, de még mindig nem írtam le mindent, főleg azt a jókedvet, azt a jó hangulatot, ami jellemezte a táborban töltött napokat. Úgy érzem, sikerült teljesíteni azt a célt, ami a tábori felhívásban elhangzott: a krisztusi közösség sokféleségének erejét az egységben minél inkább megtapasztalhattuk. Szeretnék köszönetét mondani a szervezőknek, minden közreműködőnek, elsősorban Gerber Gábor főszervezőnek. Lukács Márta Karola
