Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-09-14 / 17. (347.) szám

'ÚJPESTI VÁROSNAPOK 2006 __________ s A köszönet szavai a díszteremben Az újpesti városnapok legjelentősebb ese­ményére - az Újpestért díjak átadására - szeptember 2-án este, a városháza dísz­termében került sor. Az ünnepeiteket sze­mélyes hangú, történelmi példázatokkal átszőtt beszéddel köszöntötte dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. A szónok bevezetőben egy régen keletkezett írásból olvasott fel néhány sort: „...magyar vér­ből származva magyar nevet viselsz. Bécsben születvén, magyar honban, magyar emlőből szítt tejjel tápláltattál. [...] felserdülvén, elérted azon kort, melynek nagyobb részét távol hazádtól, idegen földön, idegen levegőben, idegen elemek és idegen befolyás alatt töltöt­ted. Emlékezz [...] fiam, hogy családunk sok tekintetben le van kötelezve hazájának, mely­től annyi jótéteményben részesült. Azért [...} haldokló ajkaim csókjával, ajkadra és szívedre szeretném nyomni kedves hazám iránt azon érzelmet, mely hazaszeretetnek neveztetik...” Ezek a sorok az ország egyik legsötétebb kor­szakában keletkeztek - hangsúlyozta dr. Derce Tamás -, s e kemény időkben az állam képvise­lői egyszer csak azt mondták: reform kell az or­szág népeinek! Az idő azonban nem őket iga­zolta, és az a hangos dobogás, amely az ország népeinek szívében keletkezett, nem a szeretet- ről szólt, hanem a felháborodásról. Furcsa kor volt ez a kiegyezés előtti két év­tized. Aki akkor e hazában magyar mert lenni, magyar ruhát mert viselni, Kossuth-bankót mert otthon őrizni, azt abban a pillanatban le­csukták. Ebben az időben egy magyar főúr, Károlyi Lajos gróf végrendeletében - a beveze­tőben idézett gondolatok az ő végrendeletéből származnak - a hazaszeretetről beszél, és azt mondja fiának, hogy mindent ezen hazának köszönhet. Nem a vagyonáról rendelkezik, nem arról beszél, hogy az országban hol van­nak birtokai, és hogy ezekkel mi történjék; nem az arany- és ezüstneműiről dönt, hanem a haza szeretetéről. Ezt ugyanabban a korban teszi, amikor több mint tízezer embert zártak börtönbe azért, mert magyar mert lenni. Amikor mi, késői utódok városunknak meg­alapítását és Újpest várossá nyilvánítását ünne­peljük, mi is a hazaszeretetről beszélünk. Igaz, nem kilencvenháromezer négyzetkilométernyi területéről, hanem mindössze az újpesti tizen­nyolc négyzetkilométeréről. A hála és köszönet ünnepe A mai ünnepség egyúttal a hála ünnepe is - folytatta beszédét a polgármester. - Hálásak vagyunk azért, mert Salekovics István, Petőcz Lajos, Juhász György, Major Ferencné, valamint az UTE és a Tungsram Kodály Kórusa véghez- vitte, amit pályája diktált. Arról, hogy vajon fontos-e a hála, eszembe jut egy régi történet. A két főszereplő Napóleon és Talleyrand. Ami­kor Talleyrand - aki egzisztenciáját, múltját, jövőjét Napóleonnak köszönhette - sokadszor­ra is elárulta Napóleont, akkor Bonaparte, nem tudván türtőztetni magát, azt mondta neki, hogy „hercegem, ön egy selyemharisnyába bújtatott trágyadomb”. Majd miközben távo­zott, megállt, és hangjában mélységes megve­téssel odaszólt, hogy „a legocsmányabb tulaj­donság az árulás és a hálátlanság”. Mi nem szeretnénk beleesni ebbe a bűnbe - folytatta a szónok -, hiszen azért, hogy ma itt vagyunk, hálával tartozunk az alapítónak, és azoknak is, akiknek ma köszönetét mondunk. E nap azonban többről is szól, és ezt egy személyes történettel szeretném megvilágí­tani. 1980. július utolsó vasárnapján átsétáltam a szülői házba, ahol kizárólag édesanyám volt otthon. Késő délután volt, és a legkülönbözőbb dolgokról beszélgettünk édesanyámmal. Isten tudja, miért, egyszer csak kicsúszott a számon egy mondat. E rövidke mondat így szólt: „Tu­dod, mama, nekem nagyon jó gyerekkorom volt!” Édesanyám megállt a vasalásban, megsi­mogatott, és azt mondta, hogy „te nem is hi­szed el, hogy ez milyen jólesett”. Aztán eltelt a hétfő, eltelt a kedd, és szerda kora délután - miközben András fiam cumis­üvegét forró vízben melegítettem - megjött a bá­tyám, és mindössze annyit mondott: „Gyere! A mama szívrohamot kapott, és meghalt.” Sokkal később jutott eszembe - és azóta biztos vagyok benne -, hogy milyen jó, ha kimondunk olyan mondatokat, amiket ki kell mondanunk. Mi ki­mondjuk, hogy hálásak vagyunk Petőcz Lajos­nak, Salekovics Istvánnak, Major Ferencnének, Juhász Györgynek, az UTE-nak és a Kodály kórusnak, hogy léteznek, és kimondjuk azt, hogy köszönöm! Békés egymás mellett élés- Vajon olyan korban élünk, amikor e hazát könnyű szeretni? Én azt hiszem, hogy nem - válaszolt a költői kérdésre dr. Derce Tamás. - Az ország határain túl számtalan olyan fiatallal találkozom, akik azt mondják, hogy otthon csak a gáz- és villanyszámlára valót meg a lak­bért keresik meg, másra nem jut pénz, ezért in­kább külföldre mennek. Nekünk pontosan azért kell Salekovics István, Petőcz Lajos, Ma­jor Ferencné, Juhász György, az UTE és a Tungsram Kodály Kórusa, hogy példaként ál­jjl Az ünnepi est szónoka: ^ T* Újpest polgármestere líthassuk őket az itthon maradók elé. Ne men­jenek el a gondolkodók, a bizonytalanok, mert itt a helyük! Létezik egy ország ezen az öreg kontinen­sen, ahol nem németek és franciák, hanem val­lonok és flamandok laknak. És a vallonok meg a flamandok békében élnek egymás mellett. Ezt az országot Belgiumnak hívják. Amikor arról döntünk, hogy kinek nyújtsuk át a kitüntetéseket, soha nem jut eszünkbe, hogy ki vallon és ki flamand. Egyetlen dolgot tudunk, hogy ki az újpesti. Ezért megköszön­jük Salekovics Istvánnak, Petőcz Lajosnak, Major Ferencnének és Juhász Györgynek, vala­mint az UTE-nak és a Tungsram Kodály kóru­sának, hogy léteznek - zárta ünnepi gondolatai dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. Díjátadás és ünnepi koncert A köszöntőt követően dr. Derce Tamás átnyúj­totta az elismeréseket, és az önkormányzat nevében elsőként gratulált az idei év Újpestért díjasainak. Az ünnepség a kitüntetettek tiszte­letére hangversennyel folytatódott. Elsőként Magas Zsuzsa énekelte Purcell: A legszebb szi­get, valamint Gabbler: Májusi dalát. Zongorán kísérte Mezei Pál, az Erkel Gyula Újpesti Zene­iskola művész-tanára. A második műsorszám Farkas József hegedűjátéka volt. A fiatal mű­vész Saint-Saéns Introduction et Rondo Capric- ciosóját adta elő, ugyancsak Mezei Pál zongo­rakíséretével. Végül Chopin h-moll szonátájá­nak IV. tétele csendült fel Mezei Pál, az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola művész-tanárának előadásában. A 2006. évi városnapi ünnepség a kitüntet­tek tiszteletére rendezett fogadással zárult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom