Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-09-14 / 17. (347.) szám
'ÚJPESTI VÁROSNAPOK 2006 __________ s A köszönet szavai a díszteremben Az újpesti városnapok legjelentősebb eseményére - az Újpestért díjak átadására - szeptember 2-án este, a városháza dísztermében került sor. Az ünnepeiteket személyes hangú, történelmi példázatokkal átszőtt beszéddel köszöntötte dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. A szónok bevezetőben egy régen keletkezett írásból olvasott fel néhány sort: „...magyar vérből származva magyar nevet viselsz. Bécsben születvén, magyar honban, magyar emlőből szítt tejjel tápláltattál. [...] felserdülvén, elérted azon kort, melynek nagyobb részét távol hazádtól, idegen földön, idegen levegőben, idegen elemek és idegen befolyás alatt töltötted. Emlékezz [...] fiam, hogy családunk sok tekintetben le van kötelezve hazájának, melytől annyi jótéteményben részesült. Azért [...} haldokló ajkaim csókjával, ajkadra és szívedre szeretném nyomni kedves hazám iránt azon érzelmet, mely hazaszeretetnek neveztetik...” Ezek a sorok az ország egyik legsötétebb korszakában keletkeztek - hangsúlyozta dr. Derce Tamás -, s e kemény időkben az állam képviselői egyszer csak azt mondták: reform kell az ország népeinek! Az idő azonban nem őket igazolta, és az a hangos dobogás, amely az ország népeinek szívében keletkezett, nem a szeretet- ről szólt, hanem a felháborodásról. Furcsa kor volt ez a kiegyezés előtti két évtized. Aki akkor e hazában magyar mert lenni, magyar ruhát mert viselni, Kossuth-bankót mert otthon őrizni, azt abban a pillanatban lecsukták. Ebben az időben egy magyar főúr, Károlyi Lajos gróf végrendeletében - a bevezetőben idézett gondolatok az ő végrendeletéből származnak - a hazaszeretetről beszél, és azt mondja fiának, hogy mindent ezen hazának köszönhet. Nem a vagyonáról rendelkezik, nem arról beszél, hogy az országban hol vannak birtokai, és hogy ezekkel mi történjék; nem az arany- és ezüstneműiről dönt, hanem a haza szeretetéről. Ezt ugyanabban a korban teszi, amikor több mint tízezer embert zártak börtönbe azért, mert magyar mert lenni. Amikor mi, késői utódok városunknak megalapítását és Újpest várossá nyilvánítását ünnepeljük, mi is a hazaszeretetről beszélünk. Igaz, nem kilencvenháromezer négyzetkilométernyi területéről, hanem mindössze az újpesti tizennyolc négyzetkilométeréről. A hála és köszönet ünnepe A mai ünnepség egyúttal a hála ünnepe is - folytatta beszédét a polgármester. - Hálásak vagyunk azért, mert Salekovics István, Petőcz Lajos, Juhász György, Major Ferencné, valamint az UTE és a Tungsram Kodály Kórusa véghez- vitte, amit pályája diktált. Arról, hogy vajon fontos-e a hála, eszembe jut egy régi történet. A két főszereplő Napóleon és Talleyrand. Amikor Talleyrand - aki egzisztenciáját, múltját, jövőjét Napóleonnak köszönhette - sokadszorra is elárulta Napóleont, akkor Bonaparte, nem tudván türtőztetni magát, azt mondta neki, hogy „hercegem, ön egy selyemharisnyába bújtatott trágyadomb”. Majd miközben távozott, megállt, és hangjában mélységes megvetéssel odaszólt, hogy „a legocsmányabb tulajdonság az árulás és a hálátlanság”. Mi nem szeretnénk beleesni ebbe a bűnbe - folytatta a szónok -, hiszen azért, hogy ma itt vagyunk, hálával tartozunk az alapítónak, és azoknak is, akiknek ma köszönetét mondunk. E nap azonban többről is szól, és ezt egy személyes történettel szeretném megvilágítani. 1980. július utolsó vasárnapján átsétáltam a szülői házba, ahol kizárólag édesanyám volt otthon. Késő délután volt, és a legkülönbözőbb dolgokról beszélgettünk édesanyámmal. Isten tudja, miért, egyszer csak kicsúszott a számon egy mondat. E rövidke mondat így szólt: „Tudod, mama, nekem nagyon jó gyerekkorom volt!” Édesanyám megállt a vasalásban, megsimogatott, és azt mondta, hogy „te nem is hiszed el, hogy ez milyen jólesett”. Aztán eltelt a hétfő, eltelt a kedd, és szerda kora délután - miközben András fiam cumisüvegét forró vízben melegítettem - megjött a bátyám, és mindössze annyit mondott: „Gyere! A mama szívrohamot kapott, és meghalt.” Sokkal később jutott eszembe - és azóta biztos vagyok benne -, hogy milyen jó, ha kimondunk olyan mondatokat, amiket ki kell mondanunk. Mi kimondjuk, hogy hálásak vagyunk Petőcz Lajosnak, Salekovics Istvánnak, Major Ferencnének, Juhász Györgynek, az UTE-nak és a Kodály kórusnak, hogy léteznek, és kimondjuk azt, hogy köszönöm! Békés egymás mellett élés- Vajon olyan korban élünk, amikor e hazát könnyű szeretni? Én azt hiszem, hogy nem - válaszolt a költői kérdésre dr. Derce Tamás. - Az ország határain túl számtalan olyan fiatallal találkozom, akik azt mondják, hogy otthon csak a gáz- és villanyszámlára valót meg a lakbért keresik meg, másra nem jut pénz, ezért inkább külföldre mennek. Nekünk pontosan azért kell Salekovics István, Petőcz Lajos, Major Ferencné, Juhász György, az UTE és a Tungsram Kodály Kórusa, hogy példaként áljjl Az ünnepi est szónoka: ^ T* Újpest polgármestere líthassuk őket az itthon maradók elé. Ne menjenek el a gondolkodók, a bizonytalanok, mert itt a helyük! Létezik egy ország ezen az öreg kontinensen, ahol nem németek és franciák, hanem vallonok és flamandok laknak. És a vallonok meg a flamandok békében élnek egymás mellett. Ezt az országot Belgiumnak hívják. Amikor arról döntünk, hogy kinek nyújtsuk át a kitüntetéseket, soha nem jut eszünkbe, hogy ki vallon és ki flamand. Egyetlen dolgot tudunk, hogy ki az újpesti. Ezért megköszönjük Salekovics Istvánnak, Petőcz Lajosnak, Major Ferencnének és Juhász Györgynek, valamint az UTE-nak és a Tungsram Kodály kórusának, hogy léteznek - zárta ünnepi gondolatai dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. Díjátadás és ünnepi koncert A köszöntőt követően dr. Derce Tamás átnyújtotta az elismeréseket, és az önkormányzat nevében elsőként gratulált az idei év Újpestért díjasainak. Az ünnepség a kitüntetettek tiszteletére hangversennyel folytatódott. Elsőként Magas Zsuzsa énekelte Purcell: A legszebb sziget, valamint Gabbler: Májusi dalát. Zongorán kísérte Mezei Pál, az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola művész-tanára. A második műsorszám Farkas József hegedűjátéka volt. A fiatal művész Saint-Saéns Introduction et Rondo Capric- ciosóját adta elő, ugyancsak Mezei Pál zongorakíséretével. Végül Chopin h-moll szonátájának IV. tétele csendült fel Mezei Pál, az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola művész-tanárának előadásában. A 2006. évi városnapi ünnepség a kitüntettek tiszteletére rendezett fogadással zárult.
