Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-08-31 / 16. (346.) szám
ÚJPESTI VÁROSNAPOK 2006 Premier előtt Neil Simon: Napsugár fiúk Sokéves hagyomány, hogy az Újpest Színház a városnapokra időzíti az évad első bemutatóját. Ezúttal Neil Simon Napsugár fiúk című vígjátéka kerül közönség elé, amelyet 1974-ben, a hazai „ősbemutatón” Balázs Samu és Feleki Kamill, legutóbb pedig Garas Dezső és Haumann Péter játszott. A szeptember 2-i premieren - és az azt követő még további öt előadáson - Újpest két népszerű színművésze, Dózsa László és Harsányi Gábor alakítja Willie és Al szerepét. A darabot Dózsa László rendezte. A művészekkel a főpróba előtt beszélgettünk.-Ez az első alkalom, hogy együtt játszanak?- A nyolcvanas évek elején, John Steinbeck Egerek és emberek című darabjában szerepeltünk először közös színpadon - kezdi a választ Dózsa László. - Annak idején hatalmas szakmai és közönségsikerrel, közel háromszázszor adtuk elő a Játékszínben, majd a Karinthy Színházban.- Nagyon kellemes és izgalmas időszakra emlékszem - veszi át a szót Harsányi Gábor -, hiszen a rendező, Szász Péter jó barátunk volt.- Neil Simon keserédes darabja az amerikai kabaré hőskorát idézi fel. Két kiöregedett színészt egy tévécsatorna váratlanul szereplésre kér fel, de ők már évek óta szóba sem állnak egymással. Mi történt velük több mint negyvenévnyi közös munka után?- Harsányi Gabi játssza Willie Clarkot, aki voltaképpen a színészi lélek egyik fele - mondja a színész-rendező. - Ahogy az emberben egyaránt megtalálható a jó és a rossz, a szépség és a rút, ugyanúgy egészíti ki egymást a két öreg színész. Amennyire gyűlölik, annyira imádják is egymást. Ha a saját személyiségünkből indultam volna ki, Willie-t nekem kellene játszanom, de úgy érzem, szakmai szempontból sokkal izgalmasabb, ha az ember olyan szerepet alakít, ami valójában nem áll annyira közel a jelleméhez. Willie legszebb mondata akkor hangzik el, amikor az unokahúga megkérdezi tőle, hogy ha a társa ilyen kiállhatatlan és elviselhetetlen, akkor miért dolgozik vele még mindig? Ekkor Willie azt válaszolja, azért, mert nála tehetségesebb, csodálatosabb komédiás nincs több a világon.- Két mélyen érző művész emberről van szó - folytatja Harsányi Gábor. - Sikeres produkciójukkal felléptek Las Vegasban, Los Angelesben, és pályájuk során bejárták egész Amerikát. Al Lewis hihetetlenül tehetséges, de az érzelmeit kevésbé mutatja ki. A „bűne” annyi, hogy egy szép napon úgy érzi, nincs tovább. Valami megtört benne, már nem ugyanúgy szólnak a poénok, mint régen. Emiatt elkeseredés és görcs, egyfajta „művészi fájdalom” vesz rajta erőt, és egy sikeres előadás után azt mondja, hogy kiszáll a műsorból. Willie és Al azonban olyanok, mint a sziámi ikrek. Ebből a számból nem lehet kiszállni. Képletesen egyikük az Untermann, a másik az akrobata, aki szaltót ugrik, majd váltanak. Itt „egyedül nem megy”. Al mégis elvonul a családjához, Willie pedig nem hisz a szemének. Őt más fából faragták, és nem képes nyugdíjba vonulni. Úgy véli, ha egy művész egészséges, akkor a nyugdíjba vonulás a halálát jelenti.- Mindez úgy hangzik, mint egy tragédia, ám Neil Simonról közismert, hogy Amerika egyik legnevesebb bulvár vígjátékszerzője...- A darab igazi műfaja tragikomédia, számos fordulattal. Mindkét színésznek rendkívül hiányzik a színpad, a deszka és a közönség; ám képtelenek újra összejönni. Egy zseniális menedzser segítségével megpróbálják előadni a számot, de sértésre sértődés a válasz. Előkerülnek a korábban elviselt rossz szokások; megtudjuk, hogy az egyik színész beszéd közben köpköd, a másik meg negyven éven keresztül az ujjával bököd. Neil Simon a humor eszközeivel remekül érzékelteti az emberi gyarlóságokat.- Annak ellenére, hogy reményeim szerint a közönség katartikus állapotban fogadja majd az előadás végét, én egyértelműen a komédia műfajába sorolom a Napsugár fiúkat. A darab főszereplője két varietészínész - érvel Dózsa László -, akik valójában nem is színészek, inkább bohócok. Bohóctréfáikkal rendkívül népszerűek voltak; a közönség imádta őket. Bevallom, ez a világ hozzám különösen közel áll, hiszen magam is cirkuszosok közé születtem, és rendezés közben maguktól előjönnek az emlékek. Harsányi Gábor fantasztikus partner, kiválóan egymásra találtunk.- Mennyire kellett átdolgozni a darabot a korábbi előadásokhoz képest?- Átdolgozásról nincs szó, de teljesen új elképzelés szerint készül az előadás. Az eddigi bemutatók fiúszerepét nálunk - ahogyan azt a szerző a későbbi filmforgatókönyv számára átírta - lány játssza.. Dramaturgiai szempontból is furcsa lenne, ahogyan egy fiatalember nőies módon gondoskodik Willie bácsiról, ahogy imádja őt és a gyerekeit. Sandy Silverman szerepét Cseke Katinka játssza. Az Újpest Színház közönsége a Csókos asszonyban már találkozhatott a fiatal színésznővel, akit magam és a kollégáim is nagyon tehetségesnek tartunk.- Kiket láthatunk még a színpadon?- Az ápolónő szerepét eredetileg Schubert Évának szántam, de egy operáció miatt egyelőre nem tudta vállalni a fellépést. Gyógyulását követően őt láthatja majd a közönség. Az előadást Incze Ildikó mentette meg, aki nagyszerűen beilleszkedett a társulatba.- Mindkettőnk számára öröm, ha lehetőségünk nyílik a fiatalok pártfogására, így néhány tanítványom is játszik a darabban - egészíti ki a rendezőt Harsányi Gábor. - Kisebb szerepekről van szó, de a fiataloknak mindez kiváló lehetőség a gyakorlásra és a professzionista színpad kipróbálására.- Al és Willie - akárcsak Dózsa és Harsányi - két vérbeli komédiás. Önöket e bemutatón kívül személyes kapcsolat köti Újpesthez. Milyen érzés a helyi közönség előtt fellépni?- Több mint tíz éve dolgozom a városrészben; a kommunikációs iskola vezetőjeként nagyon sok helyi fiatalt és rajtuk keresztül számos. családot megismertem. Színészként is szeretem Újpestet, úgy érzem, a színház ma már állandó, rendszeresen színházba járó közönséggel rendelkezik.- Bár néhány éve szinte „véletlenül” költöztem ide, most már abszolút újpesti vagyok - meséli a tavaly Újpestért díjjal kitüntetett Dózsa László. - Szívesen játszom és rendezek az Újpest Színházban, ahol az elmúlt évadban a Tizenkét dühös emberben, a Csókos asszonyban és a Csárdáskirálynőben láthatott a közönség. Tapasztalatból és szívből mondom, hogy a helyi színházlátogatóknak komoly ízlése van. Napjainkban ritkaságnak számít az önkormányzat, azaz a fenntartó e pártolói tevékenysége. Az olvasóknak talán elárulhatom, hogy a szakmában is terjed az Újpest Színház híre. Még távol dolgozó kollégák is hallottak az itteni előadások magas színvonaláról, ha hívják őket, örömmel eljönnek, és szívesen játszanak. Rojkó A. i -* * 4 í Fotók: Zalka István H arsányi Gábor AI szerepében örökre (?) ygj szakít a színpaddal
