Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-08-17 / 15. (345.) szám
szverseny Ugratják a cimborát Már a delet is vagy fél órája elharangozták, amikorra befejeződik a nemes vetélkedés. Ilyentájt következik még egy nekifutás, vagyis a gombócok intenzív gyúrása, a csúzlik betöltése, amivel a kukoricamagokat lövik a tó közepe felé. A végére előkerül még a horgászszék lábához simuló táskából egy-egy csodacsali. Az izgalmak közepette itt-ott megjelennek a tréfamesterek is. Simon Jánost is - aki tíz kilójával nem szerepelt rosszul - a barátok „szórakoztatják”. De Simon urat nem lehet nyugalmából kizökkenteni. JJPEST; Akinek ott van a „szeme” Néhány társával a tó körül sétál Gábor, aki vezetékneve mellőzését kérte. Csak annyi a feladatuk, hogy a „szemük" ott legyen. A gondokat illett otthon hagyni, de azért mégiscsak versengés folyik, hangoskodás, harsány megnyilvánulás horgászberkekben nem való. Olyan apróság azért előfordult, hogy valaki - ne tételezzünk fel szándékosságot - keresztbe dobta a damilt. Ennél komolyabb „konfliktus” tudomásunk szerint nem kerekedett. Közben a víztükör megremegett, majd hangos csapkodásra lettünk figyelmesek. A horgásztársak visszafogott lélegzettel drukkolnak. Hamarosan szárazra kerül a körülbelül kétkilós ponty. „Tizennyolcas zsinór kellett volna, de a hal a tizennégyesre a vékonyabbra jött, azért kellett olyan sokáig fárasztani.” Mire a szakszerű magyarázat befejeződik, és fotós kollégámmal visszafordulunk, „Gábor” már továbbhaladt. Itt volt a „szeme”, és mindent rendben talált. Négyen a gyengébb nemből egyhangúlag erősítik meg: „Mi nyerjük a fődíjat.” A halászléfőző csapat tagjai: Gálné Horváth Beáta, aki édesanyját, Horváth Ferencnét helyettesíti, Szántai Veronika, Horváth Brigitta és Horváth Oszkárné. A bogrács körül serénykedve kiderül: borsodi halászlé készül, a csapat tagjai ugyanis onnan származnak. „Apróra vágott hagyma, paprika, paradicsom, mintha egy pörköltet tennénk oda, azután halászlékockával alapiét csinálunk, csipetnyi csilipaprikával a sűrű lében megfőzzük a halszeleteket...” Ne is folytassák... Inkább kínálják! Megkóstoltuk, tényleg jó. Délután két órakor került sor a nap értékelésére, a díjak, jutalmak átadására. A díjakat dr. Tóth Krisztina alpolgármester asszony és dr. Derce Tamás polgármester adta át. Horgászok és „áldozatok”, avagy csalin innen és túl Enyedi István a tűző napon sapkáját igazítva magyarázza, hogy nagyon kicsi a spiccgyűrű, azért nehéz átfuttatni a zsinórt. Talán ezért is üres a szák. „Ha meleg a víz - mondja -, akkor a halaknál gyorsabb az emésztés.” Most pedig igazán meleg, még sincs kapás - teszem hozzá gondolatban. Talán rossz helyszínt kapott a sorsolásnál. Az apró kudarc ellenére Enyedi úr - mint megemlíti - nagyon jól érzi magát. Első alkalommal bíbelődik itt a horoggal, és várja, hogy megjöjjön a szerencséje. A percnyi csend után az úszót figyelve cáfolja a közhiedelmet. Nevezetesen hogy a pecások csak a halakról tudnak beszélni. Kiderül, hogy a Berda József utcában lakik, ismeri a neves költőt, aki nem csak a természetet, de a hideg fröccsöt is szerette. Szajkó Lajos, a szomszéd tavaly is itt leste az úszót. „Csodálatos ez az egész, áldom, aki kitalálta. Mindegy, hogy nyerek-e vagy sem, öüg-hatig kinn vagyok a jó levegőn a barátokkal. Igaz, ma már luxus a horgászat, de én a még megfizethető Match bottal horgászok, az pedig mindenre jó.” Mit ajánl egy fiatalnak? - kérdezem. „Hogy olcsó felszereléssel kezdje. A »multiban« a kezdő háromezer forintért teljes felszerelést kap. S ha nem ül magas lovon, bármelyik horgász segít neki.” A verseny végeredményét a lap 18. oldalán közöljük. írta: Rendek Jenő f » * * f i Fotók: Horváth Dávid
