Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-07-13 / 14. (344.) szám

10 u p r '-'-r 2006. július 13. Újpest országgyűlési képviselői l. rész Az államtitkár Folytatás az előző oldalról Amikor ügyvezető miniszterként a kijelölt kormányfő a véleményemet kérdezte, úgy véltem, a minisztérium jövője elvi kérdés, amelynek kormányzati szinten kell eldőlnie. Úgy gondoltam, hasznos, ha megnézzük, hogyan oldják meg ezt a kérdést más európai országokban. Az uniós tagországok kéthar­madában szociális és munkaügyi minisz­térium működik. Örülök, hogy a miniszterel­nök úr így döntött, mert ez az európai trend. Ma Magyarországon a szociális és munkaügyi terület kezelésénél stratégiai jelentőségű, ha ez egy minisztériumban történik. Meggyő­ződésem, hogy a kényszerű összevonás egy nagy lehetőség: összehangolhatjuk a foglal­koztatási és a szociális területet. Személy sze­rint számomra nagy kihívás is, mert államtit­kárként segíthetem ezt az átalakulást.- A közvélemény-kutatások azt jelzik, ha az állam szerepvállalása kerül megítélésre, a tennivalók elején a foglalkoztatás áll. Pe­dig ma már nem az állam a legnagyobb fog­lalkoztató...- Valóban, az államtól elvárt feladatok so­rában az első három hely egyikére teszik az emberek a foglalkoztatást. Pedig Magyaror­szágon a munkahelyek 80 százaléka a magán­szférában keletkezik, a gazdaság, a magán- szektor teremti a munkahelyeket. Sajnos, ez a gondolkodásmód nincs még ott az emberek fejében. Könnyű a kormányt kritizálni azért, miért nem teremt több munkahelyet - nos, azért nem, mert nem feladata. Most, amikor a második nagy gazdasági szerkezetváltás korát éljük, az államnak az alkalmazkodáshoz, a változások kezeléséhez kell segítséget nyújta­nia. Lényeges, hogy az állam képzéssel, cél­zott támogatással, megfelelő adópolitikával segítse a munkavállalókat és a munkáltató­kat. Ez valóban állami feladat, és ezek a lehe­tőségek rendelkezésre is állnak. Úgy vélem, a gazdasági szerkezetváltás mérlege pozitív. Az elmúlt három évben 275 ezer munkahely szűnt meg, és létrejött 320 ezer. Az előttünk álló években néhány ágazat - például a jár­műipar, a biotechnológia, az idegenforgalom - prioritást élvez. Lényeges, hogy növekednek az infrastrukturális beruházások. Ez sok új munkahelyet teremt majd.- A beszélgetés elején úgy fogalmazott: a szociális és a munkaügyi tárca összevonása stratégiai jelentőségű. A foglalkoztatás bőví­tése miként lehetséges?- Csak célzott módon, járulékkedvezmény­nyel, a gyermeket nevelő nők, az ötven év fe­letti korosztály újra munkába állásának segí­tésével, a romák alkalmazásával. A foglalkoz­tatás bővítését azzal is segíteni kívánjuk, hogy a 250 főnél több dolgozót foglalkoztató vállalkozásoknak, nonprofit szervezeteknek - amennyiben álláskeresőt vesznek föl - egy évig nem kell munkavállalói járulékot fizetni. Különböző pályázatokkal segítjük a felnőtt- képzést, az átképzést. Magyarországon a munkanélküliség ugyanis nem mennyiségi, hanem strukturális típusú. Az emberek kép­zettsége és a kereslet sajnos széttartó pályán mozog. Úgy vélem, egy évtized kell még ah­hoz, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, és a munkát keresők tudása, képzettsége a mainál sokkal jobban megfeleljen a keresletnek. Ma­gyarországon a diplomások 82 százalékát, a középfokú végzettségűek 66 százalékát fog­lalkoztatják, míg az alapfokú végzettségűek­nek csak 28 százaléka dolgozik. Bízom ab­ban, hogy az európai uniós pályázatok is so­kat segítenek ebben az ügyben.- Mennyire tartja fontosnak a közmun­kát?- A közmunka, a közcélú munka és a köz­hasznú munka átmeneti jellegű, és az érintett szempontjából is annak kell tekinteni. Ugyan­akkor lényeges, hogy aki ilyen munkán dolgo­zik, érezze, hogy szükség van rá, és megőriz­ze képességeit. Természetesen a cél a munká­ba való mielőbbi visszatérés, sőt ennek ösz­tönzése. Sajnos a szociális ellátások, szolgál­tatások rendszere az elmúlt években nem a munkavégzésre ösztönzött. Ma is természetes dolog nagyon sok embernek, hogy segélyből, mellette feketemunkából él. így azonban kevés a család bevétele, s ami legalább ilyen szomorú: ebből nem képződik nyugdíj sem. A fejlett gazdaság az ilyen rendszereket nem viseli el. A szociálpolitika akkor lehet haté­kony és korszerű, ha olyan rendszert mű­ködtet, amely az aktív dolgozókra épít. Eb­ben a kormányzati ciklusban folytatni kell a korábban megkezdett változásokat, és szo­ciális támogatást annak kell adni, aki átme­neti időre képtelen megoldani a gondjait, magát a rendszert pedig eme logika mentén kell újraépíteni.- A létszámcsökkentés a minsztériumot is érinti. Az egyik napilap közlése szerint a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban 400 embert bocsátanak el...- A hír igaz, még akkor is, ha a valós szám ennél azért kevesebb. Tény, hogy ilyen mérté­kű elbocsátást nem jókedvében hajt végre az » A ember, csak kötelességből. A kormány ugyan­is saját magán kezdi a spórolást. Az össze­vonás útján létrejött új tárcánál a korábbi 21 felsővezetőből 7 marad, az 55 főosztályból csak 15 alakul, úgy, hogy körülbelül 250 mun­katárstól válunk meg. A minisztériumhoz 55 intézmény is tartozik, az ott dolgozó 12 ezer emberből 10,5 ezer dolgozóra számítunk csak. Humánusan, korrekten próbáljuk meg­oldani ezt a feladatot, lehetőleg úgy, hogy se­gítsünk a kollégáinknak mielőbb ismét mun­kahelyet és megélhetést találni. Vizsgafeladat is egyben, hogyan sikerül éppen a szociális és munkaügyi tárcánál megoldani, hogy a hatékonyságot, az olcsó állam működtetését emberségesen is csináljuk.- Minisztere is újpesti, Kiss Péter, akivel évtizedek óta dolgoznak együtt. Jelent e előnyt a kapcsolat, milyen a munkamegosz­tás önök között?- Ha jól számolom, több mint huszonöt éve dolgozom együtt Kiss Péterrel, ahogy mondani szokták, félszavakból is értjük egy­mást. Azonos értékrend mentén haladunk, közelálló a vezetői felfogásunk, még ha a módszereinkben vannak is eltérések. Meg­tiszteltetés, hogy államtitkárként segíthetem. Ebben a felállásban még nem dolgoztunk együtt, hiszen tudvalevő, hogy a korábbi poli­tikai államtitkárságból és a közigazgatási ál­lamtitkárságból a jelenlegi egy államtitkárság jött létre. Nincs közöttünk szakmai munka- megosztás, a miniszter úr vezeti a misztériu­mot, ugyanakkor kormányzati feladatai is megnövekedtek, hiszen a miniszterelnök és a kancelláriaminiszter helyettese is egyben, va­lamennyi tárcával kapcsolatot kell tartania. A minisztériumon belüli munka koordinációjá­ban a szakállamtitkárokra számíthatunk, akik szintén újak, tevékenységi körüket illetően is.- Az újpestiek a médiából tudják: két lánya is pályakezdő...- Sőt, talán hamarosan kirepülnek otthon­ról, de ez az élet rendje, még akkor is, ha ez új élethelyzetet idéz is elő. Kata lányom pszi­chológus, az angyalföldi pedagógiai szolgál­tató központban iskolák, óvodák segítője. Panna egy év múlva diplomázik, idegenforga­lom és vendéglátó szakon. így saját családom­ban is tanulmányozhatom a pályakezdők helyzetét. Bangha Katalin *

Next

/
Oldalképek
Tartalom