Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-01-26 / 2. (332.) szám

. , : (Jég)sportország Káposztásmegyeren 2006. január 26. Rendhagyó, műkorcsolya-bemutatóval egybekötött sajtótájékoztatóra volt hiva­talos az Újpest újság január 12-én, a ká­posztásmegyeri Budapesti Koriközpontba. A Sport­ország Alapítvány ugyanis stílszerűen a csarnok jegén mutatkozott be a lelátón helyet foglaló vendégek, köztük számos iskoláscsoport előtt, akik egyúttal némi ízelítőt is kaphattak jégrevü különlegesen im­pozáns világából az alapítvány kötelékéhez tartozó, rendkívül tehetséges fiatalok előadásában. Most, amikor a lyoni műkorcsolya-Európa-bajnokság és a közelgő torinói téli olimpia okán a közfigyelem még inkább a jeges sportok felé fordul, különösen számot tarthat az érdeklődésre a Sportország Alapítvány, amelynek működéséről, céljairól érdeklődtünk:- Hadd bontsak formát, és kérdezzek én először - kezdi Telegdi Ágnes kommunikációs vezető. - Hogy érezte magát a rendezvényünkön?- Talán az a legjobb kifejezés, hogy meglepően jól. Nem erre számítottam.- Remélem, itt a lenyűgöző műsorra, a profi tech­nikára és a kitűnő sportolókra gondol.- Gondolom, ezt szerette volna hallani, bevallom egyrészt erre is, illetve arra, hogy ritkaságszámba megy egy alapítvány nyitórendezvényének ilyen jó szervezettsége. A sok látványos műsorral, a média széles körű bevonásával mit szerettek volna elérni? Miért érdeke egy sportalapítványnak, hogy nyitott legyen a nagyközönség felé?- Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy viszonylag új, de már jól működő sportalapítványt mutathattunk be. Természetesen ennek alapvető fel­tétele a megfelelő anyagi háttér, a jó szakemberek és a kitűnő helyszín. Ez a Káposztásmegyeren található Budapesti Koriközpontot jelenti jelen esetben.- Ezek szerint ez az alapítvány a műkorcsolyát támogatja?- Egészen pontosan tehetségesen korcsolyázó kisgyerekeket keres, akiknek hosszú távon egy élet- pályamodellt vázol fel és biztosít. A helyzet az, hogy a műkorcsolya mint versenysport az egyik leglátványo­sabb, de egyben legköltségesebb sportág is. Komoly anyagi terhet ró a szülőkre hosszú éveken át. Szeret­nénk esélyegyenlőséget teremteni, és a valóban tehet­séges gyerekek számára alapítványi támogatással biz­tosítani a teljes feltételrendszert, ami ehhez a sportág­hoz kell.- A szép ruhákon kívül miért költséges ez a sportág?- Azt hiszem, sokunknak először tényleg a szép ruhák jutnak eszünkbe. A 70-es 80-as években felejt­hetetlen élmény volt számomra, amikor a fekete-fehér tévén keresztül Vitray Tamás és Gyulai István minden verbális eszközt bevetve elemezte Katarina Witt „színes” ruháját, hogy megpróbálja átadni a tényleges hatást a nézőknek. Komolyra fordítva a szót, a ruhán kívül anyagi terhet jelent még az edzésnél a „jégidő”, vagy más néven edzésidő, az edző, a koreográfus, a balett-tanár, az edzőtáborok.- Mit jelent mégis konkrétan az „életpályamodell ”?- Az a célunk, hogy minél több kisgyerekkel sze­rettessük meg a korcsolyázást. Biztonságban kell magát érezniük, és persze élvezniük is kell a kezdeti csúszkálást a jégen. Szeretnénk, ha minél korábban, néhány éves korban már szakemberek felügyelete és védelme alatt tehetnék mindezt. Tényleg sorsdöntő lehet, ha kicsi korban ismerjük fel a tehetséget.-Mi történik, ha valakiről kiderül, hogy valóban tehetséges?- Ez a legizgalmasabb pont. Ekkor kezdetét veszi egy korai oktatás, melynek során kiderül, hogy a gyerek melyik szakághoz fog tudni csatlakozni. A lehetőségek: műkorcsolya, jégtánc vagy szinkronkorcsolya. Ez mind­három látványos, szép sportág, de más-más adottságok szükségesek hozzájuk. A jégbiztonság és a jó mozgás még csak a kiindulás. Amikor az edzők a gyerek mun­kájából már meg tudják állapítani, melyik lesz a jó irány, a szülővel konzultálva megtörténik a szakágválasztás. Az itt jelentkező költségeket a tehetségesen korcsolyázó gyermekeknél már az alapítvány vállalja át.- Miért kell a jég mellett „szárazon” is edzeni?- Mint minden versenysportnál, itt is rendkívül fon­tos a jó kondíció. Ehhez alapozó, erőnléti edzések kel­lenek. Emellett a kecses mozgáshoz elengedhetetlen a parkett-tánc- és a balettoktatás. És persze ne felejtsük el, hogy pontozásos sportágról lévén szó, ami jelent némi szubjektivitást, rendkívül fontos a jó megjelenés. Frizura, smink, tökéletes színharmónia a ruhával. Egy­szóval jó összbenyomás. Bocsánat ez két szó.- A tehetséges gyermek képzésénél ezek szerint konzultálnak az edzők?- Talán az egyik legnagyobb érdeme alapítvá­nyunknak a rendkívül jó összhang, régiesen szólva kollegiális viszony. Végre egy virágos színfolt az anya­gi problémák miatt sokszor belső ellentétekkel küzdő magyar sportéletben. Az edzők folyamatosan konzul­tálnak a fiatal növendékek munkájával kapcsolatban. Több hónapra előre, közösen osztják be a gyerekek edzéstípusait, figyelembe véve egymás munkáját. A legfontosabb a tökéletes formaidőzítés. Ellentétben olyan sportágakkal, mint például a kézilabda, ahol hetente vannak tétmérkőzések, itt egy viszonylag sző­kébb időszakra kell koncentrálni. Itt néhány verseny­nap alatt eldőlhet egy egész év munkája. Mindezt se­gíti egy szakszerű menedzsment, ami a versenyek kapcsán felmerült médiaérdeklődést, szereplési, meg­jelenési lehetőségeket kezeli, tehermentesítve ezzel a versenyzőket.- Milyen eredményükre a legbüszkébb, mi min­den történt az elmúlt néhány hónap alatt?- Két kiemelkedő eredményt szeretnék megemlíte­ni. Junior jégtánc kategóriában az alapítvány által'tá­mogatott Lalátka Olíma-Bálint Gábor páros országos bajnokságot nyert ebben az idényben. Ezzel jogosult­ságot szereztek, hogy képviseljék a magyar műkor­csolya sportágat junior korosztályban mind az Európa-, mind a világbajnokságon. Serdülő kategó­riában pedig szintén egyik „védencünk", Griga Judit nyert országos bajnokságot.- Számomra elgondolkodtató, hogy 26-27 évesen, amikor abbahagyják a versenysportot, milyen lehe­tőségek várják a fiatalokat a „nagybetűs” életben?- Amennyiben általánosságban nézzük, a verseny­zést abbahagyó sportolók igen nehéz helyzetbe kerül­nek. Megszűnik az addigi szigorú napirend, a kötele­zettségek, kizökkennek a zárt, de ugyanakkor védett sportvilágból. Megélhetési problémákkal szembesül­nek, elvesztik azt a biztonságot, ami addigi életüket szorosan összefogta. Amikor életpályamodellt em­lítettem, alapítványunk célkitűzéseinél nem egysze­rűen nagy szavakkal akartam dobálózni. Pontosan az a célunk, hogy az amatőr és a profi műkorcsolya-pá­lyafutás közti szakadékot áthidaljuk. Ennek egyik le­hetősége a jégrevükbe való delegálás, ahol képessé­geiket a fiatal sportolók a nagyközönség számára to­vább „csillogtathatják”, illetve szakedzői munkát is tudunk kínálni annak, aki kedvet és belső indíttatást érez magában a pedagógia iránt.- Élveznek-e előnyt az Újpesten élők?- Abból a szempontból mindenképpen, hogy hoz­zájuk vagyunk a legközelebb. Nem elhanyagolható a tény, hogy rendszeres edzés esetén mennyit kell utaz­ni egy kisgyereknek, akár naponta. Tulajdonképpen úgy fordítanám meg, hogy mi élvezzük a városrész „előnyét”, egészen pontosan a Budapesti Koriköz­ponttal való nagyon jó együttműködés adta lehetősé­geket. Arra buzdítok tehát minden korcsolyázni vá­gyó fiatalt, hogy jelentkezzen a Sportország Alapít­ványnál, akár a 222-0266-as telefonszámon, akár az info@sportorszag.hu e-mail-címen. (-han-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom