Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-01-26 / 2. (332.) szám

2006. január 26. Felújítások, kötszerek, csecsemőruhák... Az Új Generációért Alapítványt néhány esztendeje azzal a céllal hozták létre, hogy az édesanyák és az újszülöttek minél komfortosabb körülmények kö­zött éljék át az első közös napokat. Az alapítvány tevékenységéről dr. Novák Károly főorvossal, ku­ratóriumi elnökkel, valamint Farkas Balázsné főnővérrel, az egyik kurátorral beszélgettünk.- Szakmai téren mennyire volt sikeres az alapít­vány tavalyi éve? Dr. Novák Károly: - Öt évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre az alapítvány, hogy támogatni tudjuk az or­vosok és nővérek továbbképzését, új műszerek és felszerelések beszerzését. Az alapító okirat szerint a támogatások kizárólag szülészeti célokat segíthet­nek; az abortusz természetesen kizárt e körből. 2005-ben szinte minden fillérnek megvolt a helye, hiszen, a kórházi keretet kiegészítve, tavaly olyan he­lyiségek felújítására, kifestésére és modernizálására is sor kerülhetett, amelyekre egyébként nem jutott volna pénz. Két nagy kórtermet és a nővédelmi rendelőt sike­rült újjávarázsolni, valamint vásároltunk egy új vizsgá­lóasztalt. Mindemellett az alapítvány támogatta kollé­gáink szakmai képzését is. Farkas Balázsné: - Több mint félmillió forintot kaptunk a személyi jövedelemadóból átutalható egy százalékokból, ez mintegy százezer forinttal na­gyobb összeg az előző évinél. A nagyobb kiadások Az Új Generációért Alapítvány egyik kurátora: Farkas Balázsné főnővér és kuratóriumi elnöke: dr. Novák Károly főorvos mellett jutott pénz festékre, tisztítószerekre, úgyne­vezett intelligens kötszerre, kisebb műszaki alkatré­szekre, és feltöltöttük a csecsemők kórházi ruhatárát is. Ezúton szeretnénk megköszönni támo­gatóink segítségét.- Melyek az alapítvány további tervei? Dr. Novák Károly: - A szülőotthon állapota jól tükrözi egészségügy általános helyzetét, ezért meg­próbáljuk emberi oldalról pótolni az esetleges hiá­nyosságokat. Az orvosok és nővérek szakmai kép­zettségét, valamint humánus, betegbarát magatartá­sát tekintve, azt hiszem, különlegesen jó helyzetben vagyunk. Harminchat éve dolgozom itt, és úgy tapasztalom, hogy a betegek számára kiemelten fon­tos az egészségügyi csapat hozzáállása. A derű, a kedvesség és az udvariasság ritka kincs a kórházak­ban. A technikai-műszaki ellátottságot figyelembe véve már nem állunk ilyen jól. Szükség lenne az ultrahangos készülék cseréjére, hiszen a meglévő műszer több mint tíz éves, és jó lenne egy új CTG is, amely a magzati észleléshez nélkülözhetetlen fel­szerelés. Mindez azonban meghaladja a tízmillió fo­rintot, amely a kórház számára is nagy összegnek számít. Szeretnénk, ha az önként felajánlható 1% odaítélésekor mindazon családok alapítványunkat választanák, amelyek kisbabájukkal elégedetten tá­voztak a szülőotthonból. A statisztikák azt mutatják, hogy az osztályun­kon a korábbi évekhez viszonyítva tavaly mintegy tíz százalékkal több baba jött a napvilágra. Ez több okra is visszavezethető, mindenesetre a családcentrikus szülészet, a „nyitott szülőszoba”, a rooming in mód­szer - azaz a babák és a mamák együttléte -, vala­mint nem utolsósorban a korszerű, fürdőszobás kór­termek a 21. században is megfelelő körülményeket biztosítanak „az új generáció” megszületéséhez. r. a. „Legkedvesebb könyvem” Az elmúlt év december 14-én került sor a Király Könyvtárban az alsó tagozatos gyerekek vetélke­dőjére az Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ rendezésében. Tíz iskolából 21 kisdiák nevezett be erre a versenyre. A kisdiákoknak két percben kellett legkedvesebb könyvüket bemutatni. Lehetett saját készítésű il­lusztrációt is - otthon - készíteni, s volt olyan gye­rek, aki az általa készített bábuk segítségével mesélte el kedvenc könyvének a tartalmát. A gyerekek olvasási készségükről is számot ad­tak, mivel az előzetes felkészülés része volt egy ked­venc részlet kiválasztása is. A zsűri meghozta az eredményt. A rangsorolás helyett három csoportba osztotta a gyerekeket tel­jesítményük alapján. Az első két kategóriába kerül­tek oklevelet és könyvjutalmat kaptak. (A díjazottak neve után zárójelben a felkészítő pedagógusok nevét közöljük.) Kiváló teljesítményt nyújtott: Diószegi Dorottya, Karinthy Frigyes ÁMK Általános Iskola, Balázs Vi­vien, Árpád Fejedelem Általános Iskola (Kersiné Ta­kács Erika), Kovács Fülöp, Angol Tagozatos Általá­nos Iskola (Csókás Erika), Szemelveisz Nikolett, Szűcs Sándor Általános Iskola, Végh Viktória, Árpád Fejedelem Általános Iskola (Brószné Galusz Zsu­zsa), Tóvári Dóra, Pécsi Sebestyén Általános és Ze­netagozatos Iskola (Máté Katalin), Szekér Dóra, Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola (Máté Katalin). Dicséretben részesült: Mai Kim Richárd, Erzsébet Utcai Általános Iskola (Kállai Éva), Németh Boglárka, Angol Tagozatos Általános Iskola (Horváthné Ézsiás Andrea), Tóbiás Ilona, Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola (Turjányiné Bányai Éva), Pon­csók Bettina, Bajza József Általános Iskola (Heiszné Szabó Ágnes), Danielisz Béla Bence, Erzsébet Utcai Általános Iskola (Szőcs Ilona). Szép olvasásért oklevelet kapott: Kabibula Dá­niel, Benkő István Református Általános Iskola (Fábián Istvánná). Álljon itt az egyik legjobb könyvismertetés, melyet Végh Viktória, az Árpád Fejedelem Általános Iskola 3. a osztályos tanulója készített! Kedves Gyerekek! Én nagyon szeretem az állatokat, különösen a ku­tyákat, de egy újpesti lakóház nyolcadik emeletén la­kom, és a szüleim szerint nem való a panellakásba a kutya. Ezért biztosan megértitek, hogy az én legked­vesebb könyvem egy kutyáról szól. Keresztanyámtól kaptam néhány éve. A címe: Dásenka avagy egy kö­lyökkutya élete. Azért ezt választottam, mert ez a könyv a legked­vesebb könyv, amit valaha is a kutyákról írtak. Nem mese, igaz történet. Különlegessége, hogy az írója, a cseh származású Karel Capek saját rajzaival illusztrálta, sőt a fényké­peket is ő maga készítette. A kedvencemet meg is mu­tatom nektek. Érdekessége a könyvnek, hogy nemcsak az em­bereknek mesél a kutyákról, hanem a kutyáknak is rólunk, emberekről. Ezért aztán nemcsak kisgyere­keknek, hanem akár kiskutyáknak is fel lehet olvasni. De ki is ez a főhős, ez a Dásenka? Egy kis foxterrier ő, egy igazi rosszcsont, akinek viszontagságos nevelődését követhetjük nyomon az elbeszélésekben születésétől - amikor egy tenyérben is elfért, és csak két dolgot tudott: szunyókálni és enni - egészen addig, amíg megtanult járni, futni, vakarózni és a bútorokat szétrágni. Élvezhetjük az apró eb harcait a lepedővel, a nye­les kefével, a vendégek cipőpertlijével és nadrágjával. A gazdája imádta kis kedvencét, ezért aztán le is akarta fényképezni. Hogy csendben megüljön a ka- tyus, cselhez folyamodott. Meséket írt Dásenkának. Ezeket a meséket is elolvashatjátok a könyv második részében. A legszebb gondolat pedig, amire emlékszem, így szól: „De csakis az emberek közt, Dásenka, csakis ott érzed majd otthon magad. Az emberekkel különö­sebb és gyengédebb valami köt össze, mint a vér. Ez a valami a BIZALOM és a SZERETET. Hát fuss!" Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet kicsiknek és nagyoknak! Remélem, felkeltettem érdeklődésedet az elolvasásához! összeállította: Katona Gyöngyi pedagógiai előadó Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ

Next

/
Oldalképek
Tartalom