Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-06-15 / 12. (342.) szám

Fotó: Zalka István 2 006. június 15. LJ P r ^-r 1 17 Kárpitok között egy életen át Mikor az Operett Színházban felgördült a füg­göny, a hatéves kisfiúnak tátva maradt a szája. Ült a nővérei mellett, és nem akart hinni a sze­mének. A színpadon hatalmas csillárok lógtak, amelyek alatt gyönyörű bútorok és csillogó brokátfüggönyök árasztották az eleganciát. Az előadás után a testvérek hazamentek Felsőgöd­re, és a fiúcska otthon hiába kereste, nyomát sem találta hasonló garnitúrának. Több mint ötven évvel a történtek után az a berendezett színpadkép ma is ott van a fejében. És meg­maradt az a pillanat is, amikor elhatározta, hogy ha felnő, ő bizony csodálatos bútorokat készít. Egyszer látott is egy kárpitost munka közben, és attól fogva, míg más gyerek arról ál­modott, hogy mozdonyt vezet, ő éjszakánként fotelokról ábrándozott. Korábban a családban senki sem volt kárpi­tos, édesapja kőművesmesterként dolgozott. A kislegény még az elemibe járt, amikor a szülei­vel Újpestre költözött. Számára egyetlen percig sem volt kérdés, hogy az általános iskola után hol tanuljon tovább: első helyre került a szak­ma. Egy hónapnyi próbaidő után felvették ta­nulónak a Minőség Szövetkezethez. 1963-ban végre bizonyítvánnyal is rendelkezett arról, hogy érti a mesterségét. A következő évtized még nem az egyedi gyártásról szólt, de kiváló iskola volt ahhoz, hogy a felszabadult fiatalem­ber felvértezze magát azzal a tudással, amit csak a kollégáktól és az idősebb mesterektől le­het ellesni. Ma is szép emlékek fűzik életének ehhez a korszakához. Pár évig az Alkotmány mozi melletti szövetkezetben, majd a Bubiv műhelyében és műszaki osztályán dolgozott, miközben letette a gimnáziumi érettségit, meg­nősült - természetesen újpesti lányt vett felesé­gül -, és folyamatosan kereste a szakmai önál­lósodás lehetőségét. Akkoriban „fusizásnak” nevezték a munkaidő utáni magánmunkát, ezt gyakorolta ő is, hogy eltarthassa a családját. 1976-ban - éppen harminc esztendeje - újabb lépést tett gyermekkori tervének megva­lósítása felé. Bátor döntésnek számított, hogy kiváltotta az iparengedélyt, de így is csak más­fél évvel később tudta megnyitni saját műhe­lyét a Kemény Gusztáv utcában. És a régen dédelgetett álom lassan valóság­gá vált. Két évvel a nyitás után már felvehetett egy segédet és egy tanulót. A következő évtől újabb tanuló került a keze alá. Felesége vitte a cég anyagi ügyeit, két fia (és ma már legna­gyobb unokája is) előbb tanulóként, később szakmunkásként vitte-viszi tovább az édesapa mesterségét. Teltek az évek, és a cég lassan ki­nőtte a helyiséget. Tizenkét éve, hogy a Nádor és az Erkel utca sarkára költöztek. Előbb csak a földszintet foglalták el, majd egy évre rá az emeletet is. Ma már tizennégy embert tart el a vállalkozás. A legfőbb tevékenység természetesen a javí­tás és az átalakítás. A mester maga is házhoz megy, felmér, tanácsot ad, és egy-egy remek ötlettel újjávarázsolja a már majdnem kidobás­ra ítélt garnitúrát. Ám azért - ahogyan az az egykori kisfiú által kedvelt operettekben is lenni szokott - a főhőst nem kerüli el a boldog­ság. Ezekben a napokban a Szabó Magda Régi­módi történet című regényéből készülő film­hez készíti egy 1850-es években használatos kerekes szék kárpitozását, de az ő műhelyében - rajz alapján - „rekonstruálták” a Hídember- hez Széchenyi István fotelját is. Dolgozott a Sorstalanság stábjának is, sőt ő tervezte azt az angol stílusú fotelt és lábzsámolyt, amelyen üldögélve Roger Moore Friderikusz Sándor kérdéseire válaszolgatott. Számos szálloda rej­ti garnitúráit, és az a százhúsz neobarokk szék is az ő munkája, amelyeken a gödöllői királyi kastély vendégei foglalnak helyet. Ezek után senki se csodálkozzék, ha azt hallja, hogy az érseki palota bútorzata, valamint a Szent Ist­ván Bazilika oltárán álló felújított trónszék és díszes templomi pad (stallum) is az újpesti kárpitosmestert dicséri. A hajdani kisfiú megvalósította álmát, hi­szen még a színpadi kellékeknél is nemesebb anyagokkal dolgozik. Érthetően nem szereti a modern bútort, de a munkákban nem válogat. Úgy hírlik, most nyugdíjba készül, a céget a lá­nya és két fia veszi át. Szakmai elismerést so­hasem kapott, de azt vallja, neki elég, ha a ve­vő visszaköszön. Az egykori fiúcska néhány napja múlt hatvanéves. Felesége, három gyere­ke és három unokája körében boldog családfő. Cégtábláján ez áll: Anda József kárpitosmes­ter. r. a. Osztálytalálkozó Halló fiúk, halló lányok! Keresem és osztálytalálkozóra hívom az Erzsé­bet Utcai Általános Iskola 8/c osztályában 1963-ban végzett osztálytársaimat. Osztály- főnökünk Balogh Józsefné, Vera néni volt. Je­lentkezzetek a 258-8360-as számon! dr. Hajdú Gábor Negyvenéves osztálytalálkozót... ...szervezne Dudás Júlia a Kanizsay Dorottya Általános Gimnázium 1966-ban érettségizett akkori IV. d osztálya számára. Az osztályfőnö­kük dr. Selmeczy Antal volt. A szervező várja osztálytársai jelentkezését szerdán és csütör­tökön egész nap a 380-4872-es telefonszámon. A helyes összeg... A Szülők az Óvodáért Alapítvány közli az Ada­kozókkal, hogy a 2006. május 18-án megjelent tájékoztatásban tévesen jelentettük meg a 2004. évi szja 1%-ról szóló összeget. A helyes összeg: 149 793 Ft. Gálcsikné Bartus Gizella, a kuratórium elnöke A / l hagyományoknak meg­felelően idén is gyönyörű ko­módok, gondosan megmun­kált éjjeliszekrények, vala­mint fiókos és sakkasztalok lepték el a Kozma Lajos Fa­ipari Szakközépiskola aulá­ját, ahol a diákok vizsga­munkáit bemutató kiállítás volt látható június 2. és 15. között. Idén egyúttal - ven­dég kiállítóként - a tízéves fennállását ünneplő Lakberendezők Országos Szövetsége is kép­viseltette magát az eseményen. „Lassan 15 éve rendszeresen ren­dezünk kiállítást tanulóink vizsgamunkáiból, ám az utóbbi időkben, a lakberendező képzésben részt vevő diákjainknak hála, komoly minőségi változás figyelhető meg - mondta a meg­nyitón Koronka Lajos iskolaigazgató. - Ma már nem egyszerűen egymás mellé rakott bútorokat láthatnak az érdeklődők, hanem egy művészi értékű kiállítás darabjait. A szakmakultúra elválaszt­hatatlan része az egyetemes kultúrának, és bízom benne, hogy mindenki, aki megtekinti a kiállítást, hasonlóan gondolja majd." H.Zs. Fotók: Zalka István

Next

/
Oldalképek
Tartalom