Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-06-15 / 12. (342.) szám
Fotó: Zalka István 2 006. június 15. LJ P r ^-r 1 17 Kárpitok között egy életen át Mikor az Operett Színházban felgördült a függöny, a hatéves kisfiúnak tátva maradt a szája. Ült a nővérei mellett, és nem akart hinni a szemének. A színpadon hatalmas csillárok lógtak, amelyek alatt gyönyörű bútorok és csillogó brokátfüggönyök árasztották az eleganciát. Az előadás után a testvérek hazamentek Felsőgödre, és a fiúcska otthon hiába kereste, nyomát sem találta hasonló garnitúrának. Több mint ötven évvel a történtek után az a berendezett színpadkép ma is ott van a fejében. És megmaradt az a pillanat is, amikor elhatározta, hogy ha felnő, ő bizony csodálatos bútorokat készít. Egyszer látott is egy kárpitost munka közben, és attól fogva, míg más gyerek arról álmodott, hogy mozdonyt vezet, ő éjszakánként fotelokról ábrándozott. Korábban a családban senki sem volt kárpitos, édesapja kőművesmesterként dolgozott. A kislegény még az elemibe járt, amikor a szüleivel Újpestre költözött. Számára egyetlen percig sem volt kérdés, hogy az általános iskola után hol tanuljon tovább: első helyre került a szakma. Egy hónapnyi próbaidő után felvették tanulónak a Minőség Szövetkezethez. 1963-ban végre bizonyítvánnyal is rendelkezett arról, hogy érti a mesterségét. A következő évtized még nem az egyedi gyártásról szólt, de kiváló iskola volt ahhoz, hogy a felszabadult fiatalember felvértezze magát azzal a tudással, amit csak a kollégáktól és az idősebb mesterektől lehet ellesni. Ma is szép emlékek fűzik életének ehhez a korszakához. Pár évig az Alkotmány mozi melletti szövetkezetben, majd a Bubiv műhelyében és műszaki osztályán dolgozott, miközben letette a gimnáziumi érettségit, megnősült - természetesen újpesti lányt vett feleségül -, és folyamatosan kereste a szakmai önállósodás lehetőségét. Akkoriban „fusizásnak” nevezték a munkaidő utáni magánmunkát, ezt gyakorolta ő is, hogy eltarthassa a családját. 1976-ban - éppen harminc esztendeje - újabb lépést tett gyermekkori tervének megvalósítása felé. Bátor döntésnek számított, hogy kiváltotta az iparengedélyt, de így is csak másfél évvel később tudta megnyitni saját műhelyét a Kemény Gusztáv utcában. És a régen dédelgetett álom lassan valósággá vált. Két évvel a nyitás után már felvehetett egy segédet és egy tanulót. A következő évtől újabb tanuló került a keze alá. Felesége vitte a cég anyagi ügyeit, két fia (és ma már legnagyobb unokája is) előbb tanulóként, később szakmunkásként vitte-viszi tovább az édesapa mesterségét. Teltek az évek, és a cég lassan kinőtte a helyiséget. Tizenkét éve, hogy a Nádor és az Erkel utca sarkára költöztek. Előbb csak a földszintet foglalták el, majd egy évre rá az emeletet is. Ma már tizennégy embert tart el a vállalkozás. A legfőbb tevékenység természetesen a javítás és az átalakítás. A mester maga is házhoz megy, felmér, tanácsot ad, és egy-egy remek ötlettel újjávarázsolja a már majdnem kidobásra ítélt garnitúrát. Ám azért - ahogyan az az egykori kisfiú által kedvelt operettekben is lenni szokott - a főhőst nem kerüli el a boldogság. Ezekben a napokban a Szabó Magda Régimódi történet című regényéből készülő filmhez készíti egy 1850-es években használatos kerekes szék kárpitozását, de az ő műhelyében - rajz alapján - „rekonstruálták” a Hídember- hez Széchenyi István fotelját is. Dolgozott a Sorstalanság stábjának is, sőt ő tervezte azt az angol stílusú fotelt és lábzsámolyt, amelyen üldögélve Roger Moore Friderikusz Sándor kérdéseire válaszolgatott. Számos szálloda rejti garnitúráit, és az a százhúsz neobarokk szék is az ő munkája, amelyeken a gödöllői királyi kastély vendégei foglalnak helyet. Ezek után senki se csodálkozzék, ha azt hallja, hogy az érseki palota bútorzata, valamint a Szent István Bazilika oltárán álló felújított trónszék és díszes templomi pad (stallum) is az újpesti kárpitosmestert dicséri. A hajdani kisfiú megvalósította álmát, hiszen még a színpadi kellékeknél is nemesebb anyagokkal dolgozik. Érthetően nem szereti a modern bútort, de a munkákban nem válogat. Úgy hírlik, most nyugdíjba készül, a céget a lánya és két fia veszi át. Szakmai elismerést sohasem kapott, de azt vallja, neki elég, ha a vevő visszaköszön. Az egykori fiúcska néhány napja múlt hatvanéves. Felesége, három gyereke és három unokája körében boldog családfő. Cégtábláján ez áll: Anda József kárpitosmester. r. a. Osztálytalálkozó Halló fiúk, halló lányok! Keresem és osztálytalálkozóra hívom az Erzsébet Utcai Általános Iskola 8/c osztályában 1963-ban végzett osztálytársaimat. Osztály- főnökünk Balogh Józsefné, Vera néni volt. Jelentkezzetek a 258-8360-as számon! dr. Hajdú Gábor Negyvenéves osztálytalálkozót... ...szervezne Dudás Júlia a Kanizsay Dorottya Általános Gimnázium 1966-ban érettségizett akkori IV. d osztálya számára. Az osztályfőnökük dr. Selmeczy Antal volt. A szervező várja osztálytársai jelentkezését szerdán és csütörtökön egész nap a 380-4872-es telefonszámon. A helyes összeg... A Szülők az Óvodáért Alapítvány közli az Adakozókkal, hogy a 2006. május 18-án megjelent tájékoztatásban tévesen jelentettük meg a 2004. évi szja 1%-ról szóló összeget. A helyes összeg: 149 793 Ft. Gálcsikné Bartus Gizella, a kuratórium elnöke A / l hagyományoknak megfelelően idén is gyönyörű komódok, gondosan megmunkált éjjeliszekrények, valamint fiókos és sakkasztalok lepték el a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola auláját, ahol a diákok vizsgamunkáit bemutató kiállítás volt látható június 2. és 15. között. Idén egyúttal - vendég kiállítóként - a tízéves fennállását ünneplő Lakberendezők Országos Szövetsége is képviseltette magát az eseményen. „Lassan 15 éve rendszeresen rendezünk kiállítást tanulóink vizsgamunkáiból, ám az utóbbi időkben, a lakberendező képzésben részt vevő diákjainknak hála, komoly minőségi változás figyelhető meg - mondta a megnyitón Koronka Lajos iskolaigazgató. - Ma már nem egyszerűen egymás mellé rakott bútorokat láthatnak az érdeklődők, hanem egy művészi értékű kiállítás darabjait. A szakmakultúra elválaszthatatlan része az egyetemes kultúrának, és bízom benne, hogy mindenki, aki megtekinti a kiállítást, hasonlóan gondolja majd." H.Zs. Fotók: Zalka István
