Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-06-15 / 12. (342.) szám
2006. június 15. PE T 13 Tárlatajánló Simon András grafikái a Várnegyed Galériában Simon András rajzai különleges védjegyet jelentenek a művészeti és a vallási életben. Az újpesti művész május 24-én megnyílt kiállításán eddig kevésbé ismert oldaláról is bemutatkozott. A megnyitón dr. Sinóros Szabó Katalin művészettörténész értékelte az alkotó eddigi pályáját. Simon Andrással képzőművészetről, hitről és elkötelezettségről beszélgettünk.- Az úgynevezett „egyvonalas rajzok” mestereként ezúttal alaposan meglepte a közönséget. Lehet, hogy önt sokan nem ismerik igazán?- A kollégáim, ismerőseim és a közönség többsége is valóban az egyvonalas rajzaimról ismer, hiszen korábban elsősorban ezekkel mutatkoztam be itthon és külföldön. Ezúttal azonban olyan „a múltból elővett” grafikáimat is bemutattam, amelyeken rézkarcszerű aprólékossággal kidolgozott, meseszerű alakok szerepelnek. E tollrajzok az én vonalakkal rögzített embermeséim, amelyek az ember pozitív és negatív jellembeli tulajdonságait némi kis szarkazmussal, de mégis szerető optimizmussal ábrázolják. Annak idején azért kezdtem el ezt a sorozatot, hogy bebizonyítsam magamnak - és ezen keresztül persze másoknak is -, hogy a sokak által ismert egyvonalas stílus mellett képes vagyok részletesebb, finomabb és fantáziát megmozgató módon is kifejezni magam.- Egyetlen szellemes sorozat csupán e sikeres „kísérlet” terméke? Később miért hagyott fel ezzel a stílussal?- Miután elkészültem az „embermesék” sorozattal, visszatértem az egyvonalas képekhez. Bármennyire is furcsa, ezek a művek sokkal nagyobb érdeklődést váltanak ki az emberekből, mert nagyon eredetinek és újszerűnek találják, hogy pár vonalba sűrítve is lehet ennyi gondolatot, érzést és lelket mélyen érintő igazságot kifejezni. Ez a néha valóban csak egyetlen vonalba sűrített igazmondás nagy alázatot és rendkívüli önfegyelmet kíván az alkotótól. Ennek a stílusnak ugyanis a szolgálat a gyökere. Szolgálni pedig az tud, akinek tálentuma van hozzá. Én ezt a tálentumot, a tehetséget Istentől kértem, és tőle fogadtam el. Azóta megajándékozott, örömmel szolgálom őt. Ez életem értelme. Számomra mindennapi csoda, hogy az üzenetet - amit én magam is ég felé kitárt kézzel várok - úgy tudom továbbadni, hogy elér az emberek szívéhez.- Mennyire fogadja el az ön egyéni útját a hazai grafikustársadalom?- A szó szoros és tágabb értelmében is a függetlenek közé tartozom. Kétszer jelentkeztem főiskolára; előbb az iparművészetire, majd a képzőművészetire. Amikor azt tapasztaltam, hogy nálam tehetségesebb emberek sem jutottak be, rájöttem, hogy ez nem az én utam. Fiatalos hévvel megfogadtam, hogy „hiába packáztok itt velem, én nélkületek is művész leszek!”, és autodidakta módon tanultam tovább. A szakma végül azzal jelezte befogadásomat, hogy sok-sok évvel később felvettek a Művészeti Alap tagjai közé.- Főiskola híján hogyan alakult a művészi pályája?- Két évig a Tankönyvkiadónál voltam grafikai segédszerkesztő. Kedvet kaptam az illusztráláshoz, de ahhoz, hogy valóban illusztrátorként dolgozhassak, ki kellett lépnem a kiadótól. Akkoriban azonban kötelező volt a munkakönyv, ezért előbb éjszakai nevelőtanári állást vállaltam egy nevelőintézetben, majd takarítóként dolgoztam. Eközben - két év alatt - huszonnyolc nyelvkönyvhöz készítettem illusztrációkat. Időközben megnősültem, és az első lányom megszületése után - később még két lányom és egy fiam született - teljes súllyal nehezedett rám az apai és egyben családfői szerep. Ugyanakkor ébredezni kezdett bennem a művész, és mélyen tudatosult bennem, hogy most már nem mások munkáját, hanem a saját gondolatvilágomat akarom láthatóvá tenni.- Vallásos meggyőződése az írásban is megmutatkozik, hiszen több kötete is megjelent...- A rajz mellett a Jóisten megáldott vagy megvert egy belső, írói kényszerrel is. Nagyon szeretnék még többet írni, de erre csak lopva tudok időt szakítani. Szerzői kiadásban megjelent könyveim - a Szeretet- közelben, A nyolc boldogságról, az Életed üzenet és a Rejtjelek - a hitről és szeretetről szólnak.- Milyen szálak fűzik Újpesthez, illetve Ká- posztásmegyerhez ?- Tizennyolc évvel ezelőtt költöztünk Ká- posztásmegyerre, egy 49 nm-es kőbányai lakásból, amit háromgyermekes családként már régen kinőttünk. Ezért szinte a mennyországban éreztük magunkat, amikor birtokba vehettük a vadonatúj, 85 nm-es, második emeleti önkormányzati lakásunkat a káposztásmegyeri Járműtelep utcában. Nagyon megszerettük a lakótelepet gazdagon fásított utcáival, családias kis boltjaival, a Farkas-erdő közelségével. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy két - fészekből kirepült - férjezett lányunk is itt keresett és talált is lakást a párjával. így Káposztásmegyer hétköznapjaink és ünnepeink, lelki és fizikai életünk helyszíne is lett. Szeretünk itt élni. * A kiállítás megtekinthető június 23-ig, vasárnap és hétfő kivételével naponta 11 és 18 óra között, a Batthyány u. 67. szám alatt. R. A. Táriatajánió Az élet lehelete az Újpest Galériában Több mint fél évtizede, hogy Mexikói Állam nagykövetségének munkatársai egy látogatásuk alkalmával megállapították, az Újpest Galéria kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a magyar fővárosban helyet adjon a középamerikai államot képviselő képzőművészek munkáinak. Immár ötödik alkalommal kerül sor arra, hogy az érdeklődők - képletesen szólva - „megkóstolják” azt a jellegzetes mexikói ízt, amely kizárólag a közép-amerikai kultúra sajátossága. Ezúttal César Martinez levegővel mozgatott sajátos szobrait, emberekről készült gumilenyomatait láthatja a közönség. A társadalmi elkötelezettségű, avantgárd életelvet valló művész „alkotásaira mindig is jellemző volt az eredetiség az anyagok kiválasztásában és a kifejezésmódban is” - írja Laura Díaz művészet- történész. Zselaünból készült alkotásai elolvadtak, csokoládéemberei egyszerűen elfogytak korábbi kiállításai során. Művészetének pszichológiai megközelítést ad az a szándék, hogy a látogatókat bevonja a műalkotás élvezetébe. A kiállítás június 25-ig tekinthető meg keddtől péntekig és vasárnap 11-18 óra között, szombaton 9-18 óra között az Újpest Galériában (Árpád út 66.). r. > I r « Fotó: Zalka István
