Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-06-01 / 11. (341.) szám
2006. június 1. Ll PEST Egy csepp London.7. K klasszikussá vált londoni utunkat a Student Lines Utazási Iroda szervezte. A Hősök teréről indultunk 10 órakor, különbusszal utaztunk. Az utazás során a legnagyobb nehézséget a buszon való alvás jelentette. Másfél napi utazás után a doveri tengerparton kötöttünk ki, ahol kavicsokat szedtünk, és gyönyörködtünk a kikötő látványában. Űtközben megálltunk Passauban, majd Németországon és Belgiumon keresztül érkeztünk a Csalagúthoz, ahol a busz bement egy nagy, vagonszerű szerelvénybe. A Csalagút Franciaország legészakibb részét köti össze Doverral, így ha valaki nem szeretne vízre szállni, hogy eljusson Angliába, választhatja ezt a szárazföldi közlekedési módot is. A doveri tengerpartra érve el sem hittem, hogy végre angol földre léptem. A délelőtt során jártunk Canterburyben, ahol megnéztük a katedrálist, és jártunk az óvárosban is. Majd ellátogattunk Rochesterbe, itt a legérdekesebb látványosságnak a várrom és a börtönhajó számít. Volt itt egy gép, amibe ha beledobtunk két fontot, akkor kidobott egy szép, fényes pénzérmét, amin a Tower Bridge volt. Este fél hétre értünk a találkozóhelyre, ahol már alig vártam, hogy a Castorina család házában legyek, és megismerkedhessek a család tagjaival. Sharon volt az édesanya, a házigazdát Paulnak hívták, két gyermekük volt, Rebecca és Franciska. Meglepődve láttuk egy reggel, hogy a lányok, amikor iskolába indultak, milyen csinos iskolai egyenruhát viselnek. A kedves háziak meleg étellel vártak minket: gombás rántotta, krokett és párolt zöldbab volt a vacsora. Érdekesség, hogy az angolok nem nagyon fűszerezik ételeiket, ezért három-négy nap elteltével már nagyon vágyakoztunk a magyar konyha után. Az egyik úti célunk felé tartottunk, amikor az idegenvezetőnk érdekes dolgot mesélt. Az angoloknak sok olyan értelmetlen és furcsa törvényük van, amelyek két-három- száz évesek, és egyszerűen megfeledkeztek róluk. Például a nőknek nem szabad csokoládét enniük a tömegközlekedési eszközökön, a házak ablakán nem szabad ágyat leereszteni, és csak déli 12 óra után szabad skótokat lenyilazni a főtéren. A harmadik napon London nevezetességeihez látogattunk el. A parlament egy óriási, gyönyörű, impozáns épület, mellette található a Big Ben, amit egy brit politikusról neveztek el. Láthattunk egy őrségváltást is, ami egy kicsit hosszadalmasabb volt, mint gondoltuk. A negyedik napon a Természettudományi Múzeum látogatásával kezdtük a programok sorát. Részesei lehettünk egy földrengés-imitációnak: egy berendezett teremben mozgott alattunk a föld, miközben képernyőn láthattuk felvételről, mi történik egy valódi földrengés közben. Egy nagy, modellezett anyaméhben pedig megtapasztalhattuk, hogy vajon mit hallhat egy magzat az édesanyja hasában. Még sok más érdekességet is láttunk, amit nem lehet elmesélni, látni kell. Ezért ha Londonban jársz, mindenképpen nézzél be ebbe a múzeumba. A British Museumban ókori kincseket és múmiákat tekinthettünk meg, az egyiknek még a haja is megmaradt, pedig már több ezer éves volt! Az Oxford Streeten volt lehetőségünk vásárolni is. Az utolsó napon Greenwichben a 0. hosszúsági fok a lábunk alatt volt, így egyszerre álltunk a nyugati és a keleti félgömbön. Most mondhattuk el először magunkról, hogy „két helyen” vagyunk egyszerre. A Mme Tus- saud múzeumában sok hírességet fényképeztünk le, például ott volt Will Smith, James Bond, Julia Roberts, Erzsébet királynő, Diana hercegnő és fiai: Harry és Vilmos hercegek. Nagyon tetszettek még nekünk a mókusok, akiknek egyik útitársunk, Kristóf odatette a baseballsapkáját, és egészen közelről láthattuk, ahogy a kedves kis szelíd állatok mogyorót keresgélnek benne. A hazafelé vezető utat már kicsit jobban viseltük, mert már örültünk, hogy újra láthatjuk a családunkat. Habár csak egy hetet voltam távol Magyarországtól, mégis erős honvágyam volt. Ezért nagyon nehezem tudom elképzelni, hogy később hosszabb időt külföldön töltsék. Amikor Budapestre értünk, és újra láttam a városi élet pezsgését, akkor tudatosult bennem, hogy újra Magyarországon vagyok, magyar embereket látok, és hamarosan újra megölelhetem az édesanyámat... Rácz Alexandra Szűcs Sándor Általános Iskola, 8. b A Szűcs Sándor Általános Iskola Hagyományainkhoz híven iskolánkban ebben az évben is megrendeztük tavaszi gálaműsorunkat, a Bokrétát. Már korábban is két délután adtuk elő műsorunkat, mert Újpesten nincs akkora színházterem, amelyben a mintegy hatszáz főt számláló nézőközönség elférne. Most azonban egy újdonsággal is szolgáltunk: annyi színvonalas produkció készült el az év folyamán, hogy a két napon két különböző műsorral vártuk vendégeinket. Csütörtökön Lévai András igazgató úr megnyitója után iskolánk kórusa énekelt, majd az 1. a osztályosok az Én vagyok a széles szájú béka című, vidám játékot mutatták be. Utána az 1., a 2. és a 3. osztályosok néptáncbemutatóit láthattuk. A néptáncok között Nagy Márton hegedült, Balogh Enikő fuvolázott, Csema Kata és Fekete Ildikó szavalt, valamint filmen Forgó Fanni műkorcsolya-bemutatóját nézhettük meg. Az első rész a színjátszó csoport előadásával zárult, akik a Mi, szemüvegesek című darabot adták elő. A második részt is a kórus indította: részleteket adtak elő a Mary Poppins és A muzsika hangja című művekből. Utána a 2. a osztályosok táncjelenete, majd az 1. b osztályosok Répameséje következett. A komolyzenét a második részben Lotz Márton, Adamek Júlia és Muhari Gábor zongora- és Kovács Enikő fuvolajátéka képviselte. Ismét láthattunk filmről egy műkorcsolya-bemutatót: Forgó Kristóf kűr- jét. Felléptek az iskolánkban működő Black and White táncstúdió növendékei; volt has- tánc- és Fit-Kid bemutató is. A pénteki műsorban új számok is megjelentek. A 3. a osztályosok a Feledi Ferkó című, vidám jelenetet és egy Döm-dö-döm-részletet, a 4. b. osztályosok a Csontos Szigfrid című darabot adták elő. Szatmári László egy vidám mesét mondott el, Mihályfi Dalma zongorázott. Mind az első, mind a második részt a 8. a osztályosok zárták. Az első rész végén angol nyelvű dalokat énekeltek, befejezésül pedig egy táncparódiát adtak elő Tejbegríz címmel. Úgy érezzük, mindkét műsorunk jól sikerült, legalábbis ezt bizonyították a nézőközönség tapsai. Köszönjük az ifjúsági ház dolgozóinak, hogy kifogástalan technikai hátteret biztosítottak, és köszönjük a zeneiskola tanárainak, elsősorban Balogh Kálmánnénak a lelkes segítő munkáját. Szeretettel várunk mindenkit a jövő évi Bokrétán! dr. Szerényi Mária tanár Szűcs Sándor Általános Iskola
