Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-06-01 / 11. (341.) szám
Fotók: Rudó Szilvia és Horváth Dávid 1 2 2006. június 1. Az árvízkárosultakért Folytatás az 1. oldalról Reggel fél nyolckor, mikor a szekértáborrá tömörült vurstli kerekes bádogpavilonjait és színes fémszerkezeteit nyitogatták, még szürke volt az ég a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ fölött. A Babits Mihály Gimnázium, a Farkas-erdő, valamint a Karinthy Óvoda határolta füves területen, vagyis a Kosa Pál sétányon sátrak és kiszolgálóbódék álltak, amelyek körül az utolsó simításokat végezték: a színpadon beálláshoz készültek a hangtechnikusok, míg a rendezvény biztosítását, zökkenőmentes lebonyolítását segítő polgárőrök az utolsó eligazítást tartották. Mária, a rendezvény biztosítását ellátó személyek egyike mosolyogva közelített, miközben rádióján megállás nélkül jelentkeztek be az erdő, illetve a kijelölt futó- és kerékpárospálya mentén helyüket elfoglaló társai. Lassan kezdődik a futó- és kerékpáros-fesztivál idei első fordulója. „Ne aggódj, még az esőre hajló idő ellenére is lesznek elegen! Főként akik itt laknak Ká- posztásmegyeren, hamar megkedvelték a futó- és kerékpáros-fesztivált. Egyszer egy évben nyugodtan bicajozhatnak itt a srácok meg a lányok, mert a forgalom végig, legalábbis a futó- és kerékpárosversenyek alatt, el van terelve, úgyhogy amióta én itt vagyok, horzsolásokon kívül még nem történt semmi baj.” - hangzott a biztatás. Kicsit följebb, a játszótérnél és a gimnázium kerítése mellett felállított hangfalakból megszólalt a zene, s valóban, mintha a családok csak erre ébrednének, lassan szállingózni kezdetiek a környező házakból. Leginkább négyes csoportok érkeznek - papa, mama gyerekek -, de előfordulnak nagyobb társaságok, továbbá iskolás osztályok, barátok és barátnők is, úgyhogy a rendezvény helyszíne hamarosan megtelik élettel. A nevezési standok előtt megnőnek a sorok, a vurstli oldalán kisgyerekek tolják biciklijeiket, az árusoktól elkel az első hot dog, cukorka és üdítő, miközben a szülők i beneveznek a versenyre, tudván, hogy az így befizetett összeg a Tisza menti falvak árvízkárosultjait segíti. Aztán magukra öltik a rendezvény alkalmából nyomott pólót, begyűjtik a szétszéledt, egymással játszó gyerekeket, majd pedig nevetve, örömmel köszöntik az ismerősöket, integetnek, végül megigazítják ruháikat, esetleg melegíteni kezdenek a futáshoz. A futónapon részt vevők általában ismerik egymást. Ismerik egymást a szülői értekezletekről, a nyári táborokból, vagy éppen azért, mert fiaik, lányaik összebarátkoztak az iskolákban vagy az évek óta megtartott futónapokon. A készülődés így barátságos környezetben telik. A feleségek utolsót noszogatnak az apákon, akik egymással társalogva, már egyenpó- lóba öltözve, mégis vonakodva tekintenek az elkövetkezendő kilométerek elé. Aztán végül nincs apelláta, s mikor a moderátor a rajthoz szólítja az óvodásokat és természetesen szüleiket, mennek ők is, s tipegve-topogva felállnak a kifeszített szalag előtt. Aztán a tömeg lassan, tíztől hangosan visszaszámolva, elindul. A gyerekek - tényleg csupa-csupa csöppség - szaporán szedik lábaikat, egészen addig, míg végül el nem fáradnak, amikor is szüleik egy pillanatra megtorpannak, majd a nyakukba lódítják őket, és ritmust váltva futni kezdenek újra, hogy immár megszaporodott teherrel, vagyis egy hajba, homlokba kapaszkodó kisfiúval vagy kislánnyal megtegyék az 1,3 kilométeres távot. Persze vannak nagyobbacskák, akik hősiesen letrappolják-rohanják a pályát, amely ezúttal a Farkas-erdő mellett az Óceánárok útig, majd pedig az aszfaltot elhagyva az erdőbe tart, hogy aztán a Tóth Aladár utca sarkán újra a betonra térjen, és a célig húzódva a gimnáziumig és az italosztó pultokig vezessen, ahol is önkéntes diákok teljesítenek szolgálatot. Az óvodások persze egy szusszanásnyi időt sem hagynak szüleiknek, hanem miután azok célba értek, egyszerűen leugrálnak a nya-1 kakból, és az elfáradt apákat-anyákat húzvavonva a nagyszínpad elé sietnek, szájukat ha- rapdálva végigizgulják a tombolát, s tapsolnak a nyerteseknek, akik egymás után a színpadra járulnak, és átveszik az ajándékokat. Köztük a fődíjat, amely évek óta egy szemrevaló, ezúttal, az újpesti szülők és a nagyobbacska bátyok meglepetésére, egy zöld színű kerékpár, amit idén Cseke Kincső Enikő a Karinthy Frigyes ÁMK óvodása nyerte. Eközben még a hangosítás ellenére is hallatszik a kerékpározáshoz, vagyis a kétszer 3,5 kilométeres körhöz, az Óceánárok - Megyeri út - Homoktövis utca - Tóth Aladár utca útvonal megtételére vállalkozók ütemes számolása, amit hamarosan rikoltozás követ, és a menet meglepően gyorsan hömpölyögve útnak indul. A sportrendezvényt végül a maxifutók versengése zárja, amely a hagyományos programhoz igazodva 4,3 kilométeres pályán zajlott. A beérkezettek ezután szinte kivétel nélkül a színA gazdag programot kínáló színpad előtt mindig sok n< t v #
