Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-05-04 / 9. (339.) szám

Fotó: Surán Sándor 2 006. május 4. L r P r.^1 „Szépen vagyunk” - egy új könyv, és ami mögötte van Május 12-én 17 órakor az idei évad utolsó előadásához érkezik A mi Újpestünk cí­mű népszerű helytörténeti előadás-soro­zat, amelynek a Városháza díszterme a helyszíne. Ez alkalommal Jolsvai András Újpestért díjas író, újságíró, a 168 Óra cí­mű hetilap vezető szerkesztője legújabb, Szépen vagyunk című kötetének bemuta­tójára kerül sor. A szerzővel Újpesthez va­ló kötődéséről beszélgettünk.- Ezúttal formabontó előadással kívánja meglepni hallgatóságát. Árulja el, mire készül!- Harmadszor ér az a kitüntetés, hogy szót kapok e sorozatban. Amikor az előadást ter­veztük, még más időpontról és témáról volt szó, ám az élet egy kis tréfát csinált. Bevallom, nincs ellenemre, hiszen ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor éppen az előadás nap­ján jelenik meg a könyvem. Az összejövetel­nek e közös öröm lesz a tárgya, hiszen ez az első olyan kötetem, amelyik kizárólag Újpest­ről szól. A műfaja novellafüzér; rokon a regény­nyel, mert egymással összefüggő novellák sze­repelnek benne. Előadás helyett tehát könyv- bemutatót tartunk, amelynek keretében felol­vasok néhány írást, és elmesélem a történetek hátterét. Akad néhány olyan elbeszélés, amelynél jól emlékszem azokra a valóságcse­repekre, amelyek később különös módon no­vellává álltak össze.- Újpestnek melyik korszakáról, melyik arcáról szól a könyv?- A világ, amelyet felidézek, a gyerekkorom világa, a 60-as évek Újpestje. Kérem, hogy a szigorú helytörténészek ne kérjék számon tő­lem a valóságos történeteket, hiszen itt egy szépíró dolgozott.- Találunk rokon vonásokat korábbi köny­ve, az Újpesti személy és a Szépen vagyunk között?- Abban az értelemben igen, hogy abban is szerepeltek gyerekkori írások, de a kötet főhő­se később felnőtt, és felnőttkori problémákkal találkozott. A Szépen vagyunkban az utolsó írás egy érettségi körüli történet.- Milyen a várossal való viszonya?- Én újpesti vagyok ma is, bár már húsz esz­tendeje a Köröndön élek. Virtuális értelemben sohasem jöttem el Újpestről. A családom na­gyon régen Újpesten él, sok ága-boga van. Többségükkel ma is tartom a kapcsolatot, és sokan szerepelnek a novellákban. Valójában nem telik el hét, hogy ne fordul­nék meg a városban, és ha mégis úgy alakul az életem, hogy egy-két hétig nem tudok kimenni, akkor már légszomjam van. Különböző helyeim vannak; ha jó az idő, és jó kedvem van, akkor elmegyek a kertváros végéig, egészen a Vécsey utcai fagyizóig. Ha melankolikus vagyok, akkor a temetőben sétálok. Ha valamit a gyerekkorom­ból keresek, akkor az istvántelki részeken bo­lyongok. Szerencsére nagy örömmel és büszkén mondom: egyre többször fordul elő, hogy dol­gom is akad Újpesten. Az utóbbi években a városnak is feltűnt, hogy létezem, és sok kitün­tetés ért. A tavaly kapott Újpestért díj mellett előadóként többször is fölkérnek.- Régi feljegyezések vagy fejben őrzött em­lékek alapján dolgozik?- Egészen kis gyerek korom óta tudtam, hogy egyszer majd írással fogok foglalkozni, de ezekre a novellákra nem tudatosan készültem. Igazából felnőttként jöttem rá, hogy a gyerek­kori emlékeket „becsomagoltam” magamnak, és hiánytalanul megvannak. Gondtalanul tu­dok sétálni a 60-as évek Tavasz utcájában, em­lékszem minden házra, az illatokra, a színekre, az emberekre, a mondatokra. Ezeket csak elő kell hívnom magamból, kerekíteni köréjük egy történetet - ami persze vagy igaz, vagy nem, de megtörténhetett volna szinte mindegyik. Rojkó A. Jolsvai András Szépen vagyunk című kötete május 12-én, az előadás helyszínén megvásárolható. Vastaps jutalmazta az április 27-i Mozart- Bartók-hangverseny résztvevőit az Ady Endre Művelődési Központban. A MÁV Szimfoni­kusok ezúttal a teljes nagyzenekarral vendé­geskedtek Újpesten; műsoruk első részében a Homoktövis Általános Iskola kórusa műkö­dött közre. Az előadást közel kétszáz zeneba­rát térítésmentesen élvezhette. A koncert elő­készületeiről lapunk március 23-i számában Lendvai György, a zenekar alapítványi igaz­gatója nyilatkozott. A hangversenyt követően Surán Sándor karnaggyal, a Homoktövis kó­rus vezetőjével beszélgettünk.- A tanév során hogyan kapcsolódtak a Bartók-év fordulóhoz?- Több alkalommal is megemlékeztünk a zeneszerző születésének 125. évfordulójáról, de személyes tapasztalatom szerint a mostani­hoz hasonló jelentőségű hangversenyek óriási lépésekkel hozzák közelebb Bartókot a hall­gatósághoz. A gyerekek számára Bartók újsze­rű és szokatlan, hiszen ez a muzsika más, mint a hagyományos dallamvilág. Bár a magyar nép­zenétől indul, a magyar népdalvilág napjainkra sajnos távolabbra került a gyerekektől. Ahogy a próbákon fokozatosan haladtunk a darabokkal, a kórus tagjai úgy kezdték meg­szeretni a műveket. Az előadás előtti legna­gyobb élmény természetesen a zenekari próba volt, mert a hangszeres kíséret rendkívüli mó­don emelte a produkció hatását. Újpest Önkor­mányzatát illeti a dicséret, hogy támogatásával megvalósulhatott e hangverseny, amely a köz­reműködő gyerekek számára megsokszorozta az együtt éneklés élményét.- Hogyan zajlott a közös munka a gyerek­kórus és a felnőtt zenészek között?- A muzsikusok türelmesek és segítőkészek voltak, és a gyerekekre is büszke vagyok, mert ügyesen felnőttek a feladathoz. A MÁV Szimfo­nikusokkal ezúttal már harmadik alkalommal dolgoztunk együtt. Két éve a, káposztásmegyeri templomban Pergolesi Stabat Mater című egy­házi művét adtuk elő, majd tavaly, a Stefánia- palota színpadán Bizet Carmenjének és Kodály Háry Jánosának gyermekkórusait énekeltük az Unokák és nagyszülők bérletsorozatban. E mos­tani koncerten a Ne menj el!, a Bolyongás és a Huszárnóta című kiszenekari kísérettel megírt kórusművekkel léptünk fel közösen.- A szülők hogyan értékelték a hangver­senyt?- Szerencsés ötletnek bizonyult, hogy a színháztermet ezúttal a színpadnak hátat for­dítva rendezték be, mert ily módon családiassá vált a hangulat. A koncert után kezet rázott velem egy nagypapa, és azt mondta: nagyon kevés gyerek mondhatja el magáról, hogy an­nak a zenekarnak a kíséretével énekelt, ame­lyik a pápa előtt muzsikált, illetve amelyik rendszeresen Pavarottival lép fel. Ez a zenekar a MÁV Szimfonikusok. R. A. Fantasztikus konc® P I») kvT«i Iriu I« líftl

Next

/
Oldalképek
Tartalom