Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)

2006-04-06 / 7. (337.) szám

Fotók: Horváth Dávid 2 006. április 6. U PEST 25 Sor ct; IfSlK 111111606 A közönség több tagja kerekes székből nézte az előadást, mások az ünnepség alatt óvatosan tartották a mankót vagy botot, hogy az zajt csapva el ne dőljön a műsor közben. Az Ady Endre Művelődési Központba több mint százan jöttek el, hogy sorstársakként együtt ünnepeljék a Mozgáskorlátozottak Újpesti Szervezeté­nek huszonötödik születésnapját. E kelle­mes délutánon néhány órára talán sike­rült elfelejteni a mindennapok keserű fáj­dalmát. Az elmúlt negyed század eredmé­nyeiről, a jelenről és a tervekről Major Fe- rencnét, az egyesület vezetőjét kérdeztük.- Hogyan sikerült megszervezniük, hogy ilyen szép számú nézősereg körében zajlott a rendezvény?- Jó néhány hete készültünk az ünnepségre, s ilyen kivételes alkalmakkor az egészséges családtagok mellett az angyalföldi Ortomobil Támogató Szolgálat is az újpesti mozgáskorlá­tozottak rendelkezésére áll. Akikkel a progra­mot követően beszéltem, mindannyian kedves szavakkal emlékeztek a születésnapi délután­ra, benne László Mária hozzánk írt versére, Hock Zoltán alpolgármester úr toleranciáról szóló, szép szavaira, a budapesti egyesületet képviselő Szőlősiné Földesi Erzsébet történeti összefoglalójára és természetesen a zenés mű­sorra, amelyben Bárkányi Éva zongorakísére­tével Ötvös Csilla operaénekes és növendékei szórakoztatták a közönséget. A színvonalas műsor egyébként régi hagyo­mány nálunk - ezért is jönnek el mindig olyan sokan -, hiszen egyik társunk vezetőségi tagja az Operabarátok Körének, így Rost Andreától Miklósa Erikáig számos neves vendég lépett már fel ünnepségeinken.- Kérem, idézze föl azt az időszakot, ami­kor először fogtak össze az újpesti mozgás- korlátozottak!- Az ENSZ az 1980-as éveket a mozgáskorlá­tozottak évének nyilvánította, az újpesti Mát­rai Sándor és felesége ennek szellemében 1981. március 18-án hívta életre a Mozgássérül­tek és Barátaik Klubját. E súlyos beteg ember kiváló szervezőkészséggel és hatalmas akarat­erővel rendelkezett. Én akkoriban már évek óta adminisztratív munkával segítettem a Mozgás- sérültek Budapesti Egyesületének munkáját, így szakmai tapasztalataimmal a kezdetektől részt vettem az újpesti programokban. Mátrai Sándor súlyosbodó betegsége miatt 1988-ban átvettem a klub vezetését.- Két évtized alatt mennyit fejlődött a szer­vezet?- Kezdetben csupán tapasztalatcserékre jöt­tünk össze az Árpád út 66. szám alatti akkori színházteremben. Később a klub egyesületté alakult, s ezzel lehetőségünk nyílt arra, hogy pályázzunk Újpest Önkormányzatának Civil Alapjára. Az elnyert támogatási összeg - a tag­díjak mellett - számunkra az egyetlen bevételi forrást jelenti. Ma már összejöveteleinken fel­kért szakemberek tartanak előadást a minket Major Ferencné, Judit szívesen segít mindenkinek érintő szociális, jóléti és egészségügyi ellátásról - köztük a lakás-átalakítási és mobiltelefon-tá­mogatásról, valamint a kedvezményes számí­tástechnikai és nyelvi képzésről. Tagjaink kö­zött orvos, tanár, köztisztviselő, festőművész és költő is található, ezért nyitottak vagyunk a kulturális, művelődéstörténeti előadásokra is. A rendezvények mellett minden évben autóbuszos kirándulásokon is részt veszünk, így jutottunk el Egerbe, Pannonhalmára, Zircre és Ópusztaszerre. Nyaranta húsz tagunk ked­vezményesen vehet részt rehabilitációs üdülé­sen. Minden hónap harmadik keddjén találko­zunk az Ady Endre Művelődési Központban, amely akadálymentesített épület, ezért sokan eljönnek a programjainkra. A helyiségek in­gyenes használatáért köszönet illeti Oláh Zsig- mond igazgató urat és Czégény Ilona osztályve­zető asszonyt. Nagyon hálásak vagyunk aktíváinknak, akik rendszeresen látogatják a lakáshoz kötött tár­sainkat, és támogatják a mozgáskorlátozott, gyerekes családokat.- Ennyi idő elteltével hogyan győzi energi­ával a szervezőmunkát?- Azt hiszem, ha nem lennének segítőink, alábbhagyott volna a lendület. Szeretném név szerint is megköszönni Bíró Károlyné munká­ját, aki a közelmúltban, amikor a betegségem rosszabbra fordult, azt mondta, „majd én leszek a lábad”, és átvette tőlem az ügyintézés feladatainak egy részét. Köszönettel tartozom helyettesemnek, Vörös Marikának a rendsze­res telefonügyeletekért, Knbatov Károlynak, aki, ha szükséges, autóját bocsátja rendelke­zésre és Zilahi Katalinnak az adminisztrációs munkák elvégzéséért. r. a. Az önkormányzat nevében Hock Zoltán alpolgármester köszöntötte a jubiláló klub tagjait Az ünnepi műsör derűs 1 perceket hozott a vendégeknek Ötvös Csilla énekművész sok tapsot kapott

Next

/
Oldalképek
Tartalom