Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-09-15 / 18. (323.) szám
Üjpesü Váror napok DÓZSA LÁSZLÓ színművész M ár gyermekkorában megismerkedett a színpad világával, hiszen komédiáscsaládba született. A családi indíttatást követve, Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában volt növendék. A Színművészeti Főiskola elégzését követően a Debreceni Csokonai Színház, majd 1970-től 1980-ig a Madách Színház, 1980-tól a Nemzeti Színház, 1990-től ismét a Madách Színház tagja. Dózsa László ma már nyugdíjas színész. Pályafutása alatt nem volt kiemelten ünnepelt művész, soha semmmilyen elismerésben nem részesült. Szolgálta a színművészetet a maga módján, és amennyire engedték. Élete ugyanis nem a szokványos színészsors. Emberi nagyságát igazolja, hogy az 1956-os forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepére, amely egész életét végigkíséri, csak ebben az esztendőben, egy napilapban megjelent interjúból derült fény. A forradalmi eseményekbe 15 éves fiatalemberként sodródott bele. A harcok reménytelenségét látva megadta magát, majd bírósági tárgyalás nélkül, többedmagával, egyszerűen falhoz állították és kivégezték. A gondviselés műve, hogy túlélte, az orvosok ugyanis csodaként említik, hogy visszajött a klinikai halál állapotából, szó szerint a tömegsírból, és később, gránátszilánkokkal a testében, e művészetben gazdag pályáját egyáltalán befuthatta. Dózsa László Jókai Mórtól Szigligetin, Móricz Zsigmondon át Steinbeckig, Shakespeare-ig bezáróan a világ- és magyar irodalom számos klasszikusnak számító szerepét eljátszotta, megannyi magyar és külföldi filmben, hazai tévéjátékban kapott szerepet, avagy szinkronszínészként kölcsönözte a hangját. Rendezőként is bemutatkozott. Kevesen tudják róla, hogy városrészünk polgára, Káposztásmegyeren él. Dózsa László elkötelezett ember, választott hivatásához és három színházához minden körülmények között hűséges volt, fiatalkori tragédiájából nem kovácsolt sem erkölcsi, sem anyagi tőkét. GYÖNGYÖSSY ZOLTÁN fuvolaművész, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézetének professzora G yöngyössy Zoltán elismert és elhivatott művész, aki természetesnek tarja, hogy adjon. Örömet, kikapcsolódást, a zene felemelő és embereket összekötő voltát a gyakorlatban is megjelenítse, bebizonyítsa. Előadóművészként erre itthon és külföldön egyaránt nagyon sok lehetősége volt és van is. A művész, aki családjával Újpesten él, mégsem az ismertséget és az elismertséget hozó koncertekre a legbüszkébb, hanem arra, hogy az eltelt tizennyolc esztendőben, amióta újpesti, számtalan fellépésen volt lehetősége a városrészünkben élőket a zene birodalmába bevezetni, illetve a zenével elvarázsolni. Tehetségét és szorgalmát az 1993- ban odaítélt Liszt Ferenc-díj és több Artisjus-díj fémjelzi. Önzetlenségét pedig az újpesti koncertek tanúsítják. A városházi fellépések nyomán érett meg benne az elhatározás, hogy még kisebb, meghittebb körben is zenéljen az újpestieknek, és - amiben csak lehet - segítse a zenét tanulókat és oktatókat. Több alkalommal tartott bemutatóórát - önzetlenül - az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola művész-tanárainak és tanulóinak. De nem csak a szakmabelieket támogatja, ösztönzi pályájukon. A Király Könyvtár olvasójaként született meg benne az elhatározás, hogy a könyvtár a kamarazenélés meghonosítására is alkalmas lehet. Jó néhány éve annak, hogy tanítványaival, művésztársaival - továbbra is bárminemű ellenszolgáltatás nélkül - fellép a könyvtárban. Ezek a zenés délutánok sokak számára meghatározó jelentőségűek, mert jó néhányan csak itt találkoznak élőben a klasszikus zenével. Többségükben idős emberek és gyermekek a rendszeres hangverseny-látogatók, akik a zene élményén túl Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész segítségével zenetörténeti érdekességek részeseivé is válnak. Az Újpestért díjat személyében olyan művész kapja, aki nagyon sokat fáradozik azért, hogy városrészünk lakói még jobban megismerjék és megszeressék a zenét. 6 JOLSVAI ANDRÁS újságíró, író J olsvai András általános és középiskolai tanulmányait Újpesten végezte, majd az ELTE magyar-népművelés szakos hallgatója volt. 1978-tól a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, 1986-tól az Új írás, majd a Tekintet, a Magyar Nemzet, a Köztársaság, a Respublika szerkesztőségében dolgozott, jelenleg a 168 Óra vezető szerkesztője. Újságírói munkáját Magyar Lajos- és Táncsics-díjjal ismerték el. Jolsvai András tárcanovellái 1992 óta hét kötetben jelentek meg, ezen írásaiban elsődleges élményanyagként és viszonyítási pontként folyamatosan jelen van gyermek- és ifjúkora helyszíne: Újpest, a városrész története, az újpesti emberek személyes sorsa, az itt kötött barátságok emléke. Mindez pedig nemcsak az alkotó, érző ember lelkületén keresztül, hanem eltéphetetlen kötődés erejétől is vezérelve: rokoni szálak fűzik dr. Ugró Gyulához, Újpest első polgármesteréhez. Jelentős azon írásainak is a száma, amelyekben Újpest történeti emlékeit kutatja és dolgozza fel, mutatja be a szépirodalom eszközeivel. Ezekben az írásokban a valamikori nagyközségbe kerülő ükapától a nagyszülőkön át a szülőkig rajzolódik ki egy jellegzetes újpesti család élete. Jolsvai András publikált már az Újpesti Helytörténeti Értesítő oldalain, és lokálpatriotizmusából fakadóan szívesen vállalt előadást abban Az én Újpestem címmel futott városházi sorozatban is, amely városrészünk régmúltjába és jelenébe kalauzolta el az érdeklődőket. A díjat példamutató lokálpatriotizmusával, a várost szolgáló magatartásával és magas színvonalú publicisztikai tevékenységével érdemelte ki. (A méltatásokat a felterjesztések alapján közöltük. A szerk.j
