Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-02-24 / 4. (309.) szám
2005. február 24. 9 Családi olvasmány Újpest éneklő Az alábbi beszélgetés családi olvasmány: férfiaknak, nőknek egyaránt tartogat meglepetést. Megtudhatják például, hogy a cég, amely fél évtizeddel ezelőtt elsőként talált otthonra az újpesti ipari parkban, folyamatosan jelentős üzleti sikereket ér el a hazai tehergépjármű-kereskedelemben. Kiderül az is, hogy a kft. ügyvezető igazgatója a gyengébb nem képviselője, aki a közelmúltban rangos olasz kitüntetést vett át a milánói ISFOA Egyetem rektorától. Végül arra is fény derül, hogy ugyanez a hölgy néhány éve énektanulmányokat folytat, és az elmúlt év karácsonyán könnyűzenei felvételekkel lepte meg közeli barátait. Munkatársunk Láng Évával, a Levantex Kft. vezetőjével beszélgetett.- Mint ahogyan annak idején lapunk beszámolt róla, 1999 őszén a Levantex volt az első fecske, amely az újpesti ipari parkba költözött. Hogy érzik magukat a városnak e kissé félreeső pontján?- Nagyon szép és eredményes öt évről számolhatok be.x Cégünk a Jászberényi útról költözött ide. A Levantex Iveco járművekkel kereskedő, importőr vállalkozás, amely a márka képviselete mellett alkatrész-forgalmazással és szervizszolgálattal is foglalkozik. Amikor terveinknek megfelelően Észak-Pestre kívántuk áthelyezni a telephelyünket, az újpesti ipari park még néptelen volt. A Raiffeisen Bankkal közösen megvásároltuk a kiválasztott telket, és azt vettük észre, hogy egyre többen települnek ide. Büszkék vagyunk rá, hogy mi voltunk az elsők, mert később az Iveco afféle húzó névnek számított. Magam ugyan Vác mellett lakom - amely nincs túl messze innen -, ám az elmúlt években sok kollégám vett lakást Újpesten. Tetszik nekik, hogy akár a Homoktövis, akár a Szilas vagy a Megyeri lakóparkban - de említhetném az Attila utcai lakóparkot is - elérhető áron tudnak magas színvonalú lakásokhoz jutni. Bevallom, erre nem gondoltam, amikor a céget Újpestre hoztam.- Milyen szakmai előzmények után kezdett nő létére kamionokkal, teherautókkal kereskedni?- Eredetileg a Pénzügyi és Számviteli Főiskola rendszerszervező szakán szereztem diplomát, majd tíz éven át számítógépes rendszerszervezőként dolgoztam a Magyar Televíziónál. 1990-ben úgy döntöttem, szakítok a szakmámmal, és kereskedelmi vállalkozást indítok. Éveken át próbáltam megismerni a piacot. Sokféle árucikkel üzleteltem, és rendszeresen vadásztam az információkra. Egy alkalommal megtudtam, hogy egy hazai szolgáltatóvállalat ötszáz teherautót kíván beszerezni. Előbb a Fiattól kértem árajánlatot, majd megkerestem Stefano Albarosa urat, az Iveco egyetlen magyarországi képviselőjét. Az üzletre több mint harminc cég pályázott, és a megbízást végül az általam benyújtott, Iveco-Fiat márkára szóló ajánlat nyerte el. Nem sokkal később az Iveco invitált, hogy vállaljam el a márka állandó értékesítését. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen jó időben voltam jó helyen. Az Iveco a világon mintegy négyszáz kereskedővel áll kapcsolatban, de úgy tudom, közülük én vagyok az egyetlen nő. Bevallom, fel kellett nőnöm a feladathoz. Az anyacég segítségével kitanultam az elméletet és gyakorlatot. Érdekességként hadd említsem meg, hogy egy alkalommal az Etna kihűlt lávatengerében, közel 3000 méter magasan vezettem egy tíztonnás teherautót, teljes terheléssel. A vállalatvezetés is külön szakma, és az angol mellett ma már az olasz nyelvet is beszélem. A Levantex sikerét mutatja, hogy 80 fős cégünk évente 500 darab teherautót értékesít, és szervizünkben évente 7500 gépkocsit javítunk.- E nem mindennapi karriert néhány hónappal ezelőtt magas kitüntetéssel ismerte el Olaszország. Néhány politikus azért érkezett Magyarországra, hogy jelen lehessen az ünnepségen. Milyen érzés volt átvenni a díjat?- Fantasztikus megtiszteltetésnek éreztem, hogy azt az elismerést, amelyet eddig kizárólag olasz származású, illetve nemzetiségű személyiségeknek ítéltek oda, ezúttal magyaroknak is átnyújtották. A jogászok, közgazdászok, menedzserek képzésével foglalkozó milánói nemzetközi egyetem által alapított, ISFOA nemzetközi díj a sikeres pályafutásért elnevezésű kitüntetéssel olyan személyek szakmai tudását díjazzák, akik hivatásuk területén kiemelkedő sikereket értek el. A díj támogatói között található az Olasz Külkereskedelmi Intézet, valamint az Olasz Kultúrintézet, a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara, a budapesti olasz nagykövetség, az olasz külügy-, valamint az olasz közlekedési minisztérium. Magyarként hárman vehettük át a díjat, Sebestyén Márta énekesnő, Mojzer Láng Éva, aki vezető állásban és vezetőülésben egyaránt sikeres Miklós, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és én. Megtudtam, hogy engem az Iveco javasolt a díjra. Az az Iveco, amely eddig soha egyetlen alkalmazottját sem terjesztette fel erre a kitüntetésre. így természetesen számomra még értékesebb ez az elismerés.- Hogyan tudja egyensúlyban tartani szakmai elfoglaltságait a magánéletével?- Ennek egyetlen titka, hogy boldog házasságban élek. Ahhoz, hogy üzletasszonyként és családanyaként egyaránt helytállhassak, megfelelő partner szükséges. Ő nem más, mint a férjem, aki egyetemi oktató. 24 éves fiam menedzser-közgazdász, tavaly szerzett diplomát. Zsolt ma már a Levantex munkatársa, és reményeim szerint néhány év múlva neki adom át a cég vezetését.- A közelmúltban kissé meghökkentek a barátai, amikor Ajándékdalok címmel saját felvételeivel lepte meg őket. Mostanában gyakran énekli ismert slágerek feldolgozásait. Honnan jött az ötlet?- Egész életemben hiányérzetem volt, mert sohasem tanultam zenét. Mindig is szerettem volna énekelni. Közeledett az ötvenedik születésnapom, és feltettem magamnak a kérdést: mikor, ha most nem? Két önzetlen, fantasztikus szakemberhez kerültem, akik elfogadtak tanítványukként. Csonka Tündétől, a Győri Nemzeti Színház színésznőjétől énektechnikát, hangképzést tanulok. Tünde - az év musi- calszínésznőjeként - a 2005-ös év eMeRTon-dí- jasa. Végvári Ádám, a Neoton frontembere előadó-művészetre oktat. Ádámhoz több évtizedes barátság fűz. Talán szokatlan a gesztus, de szeretnék örömet szerezni másoknak, és bebizonyítani magamnak, hogy a kedvteléseknek hódolni sohasem késő. Rojkó Annamária
