Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-02-10 / 3. (308.) szám
jj PEST 2005. február 10. Alázattal a sport iránt Egy alkalommal azt mesélte, nem tervezte el ő azt előre, hogy térfél közepén megkapva a labdát majd végigcselezi a komplett brazil védelmet, becsapja a kapust, s így lő gólt. De így sikerült. Az 1966-os világbajnokságon történt mindez, amikor is a magyar labdarúgó-válogatott 3:1-re verte „szambaország” legjobbjait. És ez csak egyetlen momentum a megszámlálhatatlan remek mérkőzés, cselsorozat, gól közül. Olimpiai bajnoki cím, Eb-bronzérem, nyolc magyar bajnoki arany, a hazai élvonalban 303 gól - a rideg kartotékadatok nem adhatják vissza igazán, mit is jelentett - és jelent ma is - ő az újpesti futballnak. Bene Ferenc, a góleádor nemrégiben ünnepelte 60. születésnapját. Ilyesfajta köszöntőknél szoktunk felkiáltani, „ki hinné, hogy már ennyi...!”, holott tudjuk, hogy hozzá hasonló világklasszis magyar labdarúgót csak a valami csoda folytán fennmaradt, megkopott, fekete-fehér videofelvételeken láthatunk.- Hallom, a mobiltelefonja csörgésként macskanyávogást hallat. A születésnapján gyakran miáúzott a készülék?- Való igaz, meglehetősen mozgalmasan teltek a napok, sokan is kerestek, köztük számos újságíró. Előbb ugye a család, majd a baráti társaságom is felköszöntött, de rajtuk kívül még nagyon sokan eljuttatták jókívánságaikat, és vendég voltam az Újpesti Közművelődési Körben is. A belügyminiszter asszony nyugállományú rendőr alezredessé léptetett elő. Ezúton is szeretném ismét megköszönni mind- annyiuk kedvességét, igazán nagyon jólesett. Bár bevallom, én magam nem csináltam volna nagy ügyet az egészből. Persze, tudom, hatvan év... hát igen, szép, kerek szám, igaz? De túl vagyunk ezen is.- Nem érezte már kicsit fárasztónak az ünCselezés közben fotó: Réti Zsolt) neplést?- Azt gondolom, hogy ha valakit egy ilyen alkalom kapcsán, nos, nem is azt mondom, hogy „ünnepelnek”, talán pontosabb, hogy megemlékeznek róla, az soha nem lehet teher. Fárasztó? Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy kiadós edzés vagy egy hajtós mérkőzés után az ember beül a meleg vízbe, és hagyja elernyedni az izmait; nagyon jóleső fáradtság ez.- Hogyan telnek a napjai manapság?- Csöndesen, egyszerűen, mint általában egy nyugdíjasé. Ilyenkor, télen, amikor úgymond uborkaszezon van a labdarúgásban, otthon, a televízió képernyőjén keresztül követem a mérkőzéseket. De amint valami esemény van, itt a helyem a stadionban. Ugyanis rendszeresen kilátogatok a csapat mérkőzéseire, legyen az bajnoki találkozó vagy csak egy edzőmeccs. A mostani játékosok egy részével ráadásul még én is együtt dolgoztam néhány éve, amikor pályaedzőként segítettem az Újpestet. Szóval a klubbal való kapcsolatom a mai napig sem szakadt meg. Csak most már szurkoló lettem.- Akkor viszont meg kell kérdeznem, mi a véleménye a csapatról?- Azt nyugodtan mondhatom, hogy vannak tehetséges fiatalok az Újpestben. Azt pedig külön ki kell emelni, hogy ez az egyetlen klub a magyar élvonalban, amelyben nem szerepelnek idegenlégiósok, hisz helyettük inkább a saját utánpótlásából épít be játékosokat a felnőttcsapatba. Ez mindenképp nagy pozitívum!- Én azonban úgy tudom, a szurkoló státusnál azért szorosabb kapcsolata is van a mai futballal...- így van, tavaly nyáron érkezett egy felkérés, hogy mint szövetségi kapitány irányítsam az alakuló magyar strandlabdarúgó-válogatottat. Rendkívül érdekes feladat, ráadásul a közönség körében is nagyon népszerűnek bizonyult. Augusztusban Mallorcán jártunk, ahol a C csoportos Európa-bajnokságon ezüstérmet nyertünk. Ez persze szezonális munka, a strandokon űzik, így jelenleg ugye szünetel. De mivel továbbra is számítanak rám, nyáron folytatjuk a megkezdett munkát, sőt! Igen komoly tervei vannak a csapatnak és a szervezőknek: szeretnénk megcélozni a B csoportos Eb-t!- A régi csapattársakkal gyakran találkoznak?- Sajnos nem annyit, mint szeretnénk... Ha bárkivel összefutok, mindig örömmel ülünk le, és elbeszélgetünk, felelevenítve a régi, szép emlékeket. De ez ritka. Bizony jó volna, ha jobban össze tudnák fogni az egykori társaságot. Ez hiányzik, és ezzel nem vagyok egyedül. Tóth Andrissal, Juhász Petivel, Nagy Lacival viszonylag sűrűn látjuk egymást, de azért vagyunk még többen is...- Nemrég Magyarországon járt Michel Piatini, a franciák legendás labdarúgója, és többek közt azt nyilatkozta egy tévéműsorban, hogy régen sokkal egyszerűbb volt a helyzet a futballban, mert kizárólag a játék számított. Ezzel szemben manapság nagyon előtérbe kerültek az üzleti érdekek. Mit gondol erről?- Egyetértek Platinivel. Nemcsak a labdarúgás, de az egész sport túlzottan elüzletie- sedett. Hozzáteszem, meg tudom érteni azt a játékost is, aki oda igazol, ahol többet fizetnek neki. Be kell látni, hogy a futballt nem lehet egész életen át űzni ezen a szinten, s egy futballistának bizony ez idő alatt kell megteremteni azt az egzisztenciát, hogy a pályafutása után is el tudja tartani a családját. Amit ellenben semmiképp nem tudok tolerálni, ha valaki nem tesz meg mindent aktuális klubjáért. Ha én tagja vagyok egy csapatnak, akkor annak minden körülmények között alárendelem magam! Az nem elfogadható hozzáállás, hogy „igaz, nem játszom, de a fizetés jobb, ellötyögök itt...”! Mert ami a tehetséget illeti, nos, abból kinek mennyi jutott, azzal kell gazdálkodnia. De hogy ne legyen alázattal a sport iránt, az elfogadhatatlan! Legalábbis a mi időnkben még az volt... Hanula Zsolt C \ A iom§$z$ko$zUlyk§v> Az UTE tornaszakosztálya szeretettel várja - korlátozott létszámban - a torna sportág iránt érdeklődő lányok és fiúk jelentkezését a 2005/2006-ban induló elsős tornaosztályába! Elsősorban gyerekeket várunk alkalmassági megtekintésre, melynek helye: 1046 Budapest, Szilágyi u. 30., UTE-tornacsarnok, ideje: február 14. Előzetes bejelentkezés telefonon, a következő telefonszámokon: 233-0873 és 06-30-904-6692. Juhász Judit, az UTE tornaszakosztályának vezetője v___________________________ ___________________________J
