Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-09-29 / 19. (324.) szám
2005. szeptember 29. Szinte folyamatos eső és csupán néhány napsütéses óra jellemezte az újpesti 33. számú gróf Széchenyi István cserkészcsapat idei nyári nagytáborát. Azonban az időjárás sem tudta elvenni a lelkes csapat kedvét. Augusztus 20- tól 27-ig egy hetet töltöttek el a cserkészek a Parádsasvár melletti Gilice-völgyben. A táborozok többsége 8-10 éves, első táborozó volt. Számukra még idegen volt a tábori élet, és ez apróbb gondot jelentett, de néhány nap elteltével felvették az erdei élet ritmusát. A völgyben töltött egy hetet a talajvíz is megkeserítette, amit főleg a tábor szakácsa tartott aggasztónak, aki egyébként a civil életben is a szakácsmesterséget űzi. Szintén ő vezette be a kiscserkészeket a sütés-főzés tudományába, hisz a cserkésztáborokra jellemző, hogy a cserkészek maguk készítik el étkeiket. Naponta váltva egymást, mind a legfiatalabb, 7 éves, mind az idősebb kiscserkészek kipróbálhatták magukat a konyhában, ügyelő tekintet mellett, ami elsiklott a tűzhely mellé száradni Zápor és csokieső Karancsi túratábor Hagyományainkhoz híven a 2004/2005-ös tanév végén is rendeztünk iskolánk tanulói részére túratábort. A színhely ezúttal a Narancs tövében álló Salgótarján Tó strand volt. Ide indult június 25-én a Szűcs Sándor Általános Iskola 45 tanulója három pedagógussal nyolcnapos táborozásra. Első nap, alighogy leszálltunk a vonatról, a salgótarjáni Bányamúzeumba mentünk, ahol lelkes hajdani bányászok vezetése alatt végigjártuk az egykori tárnákat, majd megtekintettük a múzeum kiállítását. Délután strandon pihentük ki az utazás fáradalmait. Este minden szoba egy bemutatkozó műsort adott. Másnap már egy kis bemelegítő túrát tartottunk. Elsétáltunk a Dolinkára, ahol a nagy játszótéren egy jót hajóhintáztunk, majd visszamentünk a táborba. Délutánra szabadtéri játékokat terveztünk, de ezt elmosta egy hatalmas zivatar. Helyette tréfás szellemi vetélkedőt tartottunk az ebédlőben. Szerencsére az időjárás ezzel a nagy viharral kiadta a mérgét egy hétre, és ettől kezdve mindennap jó időben túráztunk. Harmadnap felmásztunk a Narancsra, a csúcson álló kilátóból sokáig gyönyörködtünk a szép kilátásban. Hazafelé számháborút tartottunk, amelyet egy visszavágó követett. Negyedik napon Eresztvénybe kirándultunk, ahol a forrás mellett szalonnát sütöttünk. Délután strandoltunk, este a csoport fele a gedőctetői csillagvizsgálóba látogatott. Táborunk ötödik napján várt ránk a leghosz- szabb út. Elgyalogoltunk a somoskői várhoz, megnéztük a Szlovákia területén álló várat és a különleges bazaltömlést. Visszaúton róka- vadászatot rendeztünk. A hatodik napon, csütörtökön - hogy kipihen-, jük az előző napi hosszú gyalogtúrát - egy egész napos buszkiránduláson vettünk részt. Az útvonal: Mátraverebény-Szentkút-Tartett cipők felett is. A borúsabb időben ponyvák és sátrak menedékében kézműves foglalkozásokkal igyekezték a cserkészek fejleszteni kreativitásukat és kézügyességüket, gipsz gyertyatartók, képkeretek és különböző állatfigurák készültek. Ugyanezt az ügyességet Pásztó-Nazár. Hosszú lenne felsorolni, menynyi szép és érdekes dolgot láttunk. A kolostort és a remetebarlangokat Szentkúton, a sztúpát Taron, tájházat, vasalómúzeumot Nazáron. Este a csoport második fele ment el a csillagvizsgálóba. Pénteken a legnehezebb túra várt ránk, felmászni Salgó várába. Az út nem hosszú, de nagyon meredek, különösen úgy, ahogy mi csináltuk, hogy véletlenül a legmeredekebb oldalról másztuk meg. De mindenki szerencsésen felért, utána jutalmul három tábla elrejtett csokoládét kellett megkeresni az erdőben. Délután pihenésül strandoltunk, este „csokieső hullott”. Utolsó napon reggel busz várt minket, amely- lyel Ipolytarnócra mentünk, és egy hozzánk csatlakozott fekete cicával megnéztük a nagyon érdekes kiállítást. Innen egy finom ebéd után már a Somoskőújfalui vasútállomásra buszoz- tunk, ahonnan hazautaztunk. Táborunk szállása, a napi négyszeri étkezés, az utazások, valamennyi program a tanulóknak 19 500 Ft-ba került. Ezt csak úgy tudtuk megvalósítani, hogy komoly anyagi juttatást kaptunk az újpesti és a fővárosi önkormányzattól és az iskolai alapítványtól. Ezúton is köszönjük a támogatásokat. Reméljük, mindenki jól érezte magát, és jövőre hasonló létszámban együtt leszünk valahol a Bükkben, a Mátrában vagy a Bakonyban. dr. Szerényi Mária táborvezető kamatoztatva épültek fel asztalok, padok, polcok és kerítések. A tábor második felében javulásnak indult az idő, és szabadtéri programok vették kezdetüket. A lovagi tornán már napsütésben mérhették össze erejüket a táborlakók, amit a következő napon hadijáték követett. Az erdőből egyrs több harsány gyermekkacaj hallatszott. Egy sötét éjszakán, mikor már alváshoz készülődött a kis csapat, hirtelen sikolyok törték meg az erdő csendjét. Természetesen a vezetők hallatták a hangokat, és kezdetét vette a bátorságpróba, amin minden kiscserkész derekasan helytállt. Mondhatni ők tréfálták meg a próba szervezőit. A tábor végéhez közeledvén az utolsó nap délutánján pedig nekivágtak, hogy teljesítsék a cserkészpróbát. Itt is helytállt mindegyik kiscserkész, és néhány órával később egy meghitt fogadalomtételen vettek részt, ahol a már fogadalmat tett cserkészek testvérükké fogadták őket, valamint felölthették a cserkésznyakkendőt. Ez az este azért is volt különleges mindenki számára, mert fáradságos munka árán és egy üveg szúnyogriasztó olajnak köszönhetően rendes tábortűz mellett töltötték az újonnan fogadalmat tett cserkészek. A legnehezebb munka azonban mindenkire az utolsó napon várt, a tábor bontása. Maga a bontási folyamat gyorsan haladt, de mivel a táborhely egy olyan földúton volt megközelíthető, ami az egész hetes esőzés miatt szinte járhatatlan volt, a szállító teherautó lassan haladt. Délután négy órára azonban minden felszerelés, sátor a helyén volt, és megindulhatott a kis csapat a busz felé. A buszsofőr aggódó pillantásokat vetett a sáros kis tömegre, de végül kezdetét vette a hazafelé tartó út, és ahogy arra számítani lehetett, a buszon nem állandóan mocorgó, beszédes gyerekeket lehetett látni, hanem vagy fáradtan nézegető, vagy épp békésen szunnyadó kiscserkészeket. Este végül fáradtan, de új élményekben gazdagon megérkezett a csapat a Népstadionhoz, ahol a szülőknek majdhogynem gondja támadt saját csemetéjük felismerésével, hisz mindenki kivette részét a munkákból aznap, ami meglátszott az öltözetükön. Valószínűleg még hónapokig fogjuk emlegetni az esőt, a sötét éjszakai erdőt, de az biztos, hogy magára a táborra még sokáig fogunk emlékezni. Szabó Gergely segédtiszt, csapatparancsnok Postánkból Utánunk az özönvíz A csapat legifjabb tagja útban a táborba
