Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-08-30 / 17. (322.) szám
tári változatát. A villamos hátuljában lévő üres vezetőállás mintha épp erre lett volna kitalálva. Az 1950-es évek elején úgynevezett szakérettségizett munkás- és parasztszármazású fiatalokkal töltötték meg a padsorokat. Felzárkóztatásuk érdekében délután középiskolai tárgyakat is oktattak a főiskolán, amelyeken a többieknek ugyan nem kellett részt venniük, de jelen kellett lenniük. Schrammel Imre hátul foglalt helyet a teremben, és egész éven keresztül rajzolt. Másodéves korában elindult egy kerámiapályázaton, amelynek díjaként választhatott, hogy a porcelán vagy a kerámia szakra kéri felvételét. Abban az időben a kultúrpolitika egyenlőségjelet tett az iparművészet és a népművészet között. Elavult technológiával készültek a kerámiák, és a cserepeket ólommérgezést okozó mázakkal vonták be. Mindezeket figyelembe véve Imre a porcelánt választotta, amelyről ma is azt vallja, hogy az anyag különleges tulajdonságai miatt a művésznek a porcelánt „meg kell szelídítenie”. 1952-ben lépett be a főiskola kapuján, és egy évvel ezelőtt, 2004-ben ugyanonnan ment nyugdíjba. Diákként indult, és egészen a rektori posztig jutott. 1962-ig kizárólag porcelánnal foglalkozott, az Iparművészeti Tanács felkérésére a Hollóházi Porcelángyár művészeti tanácsadója volt. Művészi fordulat Schrammel Imre - a porcelángyár körül kialakult művészetpolitikai vitákat, kritikákat követően - elhagyta Hollóházát, és a hagyományostól különböző kerámiákat kezdett készíteni. Az akkori stílustól eltérő, durvább, samottos anyagú alkotások érdekes módon még Moszkvában is sikert arattak. Új folyamat kezdődött a művészi pályán, amely 1967-ben, egy ausztriai nemzetközi szimpózium nyomán vett gyökeres fordulatot. Az izraeli, amerikai és skandináv meghívottak mellett egy szlovák, egy lengyel és - Schrammel személyében - egy magyar művész is a gmundeni alkotók vendége volt. A Kelet-Európából érkezett három résztvevő sokkszerűen szembesült a valósággal: az általuk ismert szemlélet és az elérhető technológia óriási elmaradottságot mutat a nyugatival szemben. A külföldi szakirodalom itthonról elérhetetlennek tűnt. Schrammel Imre komolyan fontolóra vette, hogy milyen úton léphet tovább. Disszidálni nem akart, és az utánzók táborához sem kívánt csatlakozni. Egyetlen megoldás maradt számára, ha visszamegy a gyökerekig, és kizárólag a kezével alkot. Alapanyaga a puszta föld, az agyag, amely rétegekben helyezkedik el. Művészetében az élet-halál kérdését vizsgálja őskori lenyomatok, mészkövek kiégetésével. Nem geológusként vagy vegyészként, hanem művészként vizsgálja, mit csinál a víz, és hogyan alakulnak a földtani képződmények. Állatcsontvázakat éget ki, jelenít meg. Sajátos technikai megoldásokat - metszést, robbantást - alkalmaz, amelyek hatását különféle anyagokban követi nyomon. A kisplasztikától az építészeti kerámiáig számos műfajjal foglalkozik. 1969-ben megalapította a siklósi, majd egy évtizeddel később a kecskeméti művésztelepet. Számos díjjal jutalmazták, a faenzai kortárskerámia-kiál- lításon a Premio Ravenna szobrászati díjat, a vallaurisi biennálén elnyerte a Francia Akadémia második díját, Calgaryban a kerámiavilágkiállítás ezüstérmét, Gualdo Tadinóban nagydíjat, Münchenben bajor állami díjat kapott. Schrammel Imre, aki szakmai kurzusokat vezetett Japántól Amerikáig, augusztus 2- án, a városnapok vendégeként lesz jelen Újpesten. Rojkó A. A Sirály című alkotást egy kiszáradt tó ihlette 7 „Lélek-képek" „Gnosi te seauton - ismerd meg magad!” mondták egykoron a delphoi szentély papnői. „Megismerni magunkat annyi, mint tegező viszonyba kerülni saját lelkűnkkel. ” Vallja ezt dr. Vizúr János fotóművész. Ötvenéves lett az idén, huszonöt éve él a fotózás őrült, ám mégis csodálatos világában. Eredetileg az áll a foglalkozása meghatározásánál: pszichiáter. Ma már másfelé kanyarodott a pálya. De ha mélyen vizsgáljuk a dolgokat, érdemes azon elgondolkodni, mennyire hatott a művészetére a szakma. Talán csak a képekben visszatükröződő „lélek-kép”. Az emberi látásmód, a technika és a lélek harmóniája együtt jelenik meg a művész képein. Olyan látásmód és olyan lélek harmóniája, mellyel nem találkozhatunk úton- útfélen. Azt gondolom, ettől olyan szépséges és fenséges az alkotás, melyet bemutat most nekünk. A technika csak egy puszta eszköz, mely szükségeltetik ahhoz, hogy létrejöhessen a mű. Vizúr János uralja a technikát, alárendeli azt a művészetnek, nagy szakértelemmel. így lesz teljes és egész, így lesz szemet gyönyörködtető a „Lélek- képek” kiállítás az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban. Már megszokott dolog, hogy az Újpesti Városnapok rendezvényeinek egyik nyitó eleme az Újpesti Gyermek Galéria fotókiállítása, mely ezúttal 2005. szeptember 2-án (pénteken), 17 órakor nyitja meg az ajtóit a látogatók előtt. A kiállítás naponta 9-18 óra között látogatható, egészen szeptember 12-ig. Kerekes György igazgató
