Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-07-28 / 15. (320.) szám
ÚJPEST 10 2005. július 28. Az újpesti lottózsonglőr A szerencse egyik legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy magunk sem tudjuk megfogalmazni, miért és hogyan talál meg minket; következésképpen a felbukkanását sem tudjuk befolyásolni. Bere Sándor azonban azt vallja, tanulással és önmagunkra figyeléssel valamilyen szinten a szerencse igenis befolyásolható. Hogy hisznek-e Bere úr hipotézisének, azt döntsék el Önök, de egy biztos: Fortuna istennő az elmúlt évek során többször is bekopogtatott lottónyeremény formájában az újpesti család otthonába...- Talán kézenfekvőnek tűnik a kérdés: milyen szerepet játszik az ön életében a szerencse?- Ha visszatekintek az életemre, azt mondhatom, nagyon nagy szerepe volt benne a szerencsének. Tősgyökeres újpesti család a miénk, melynek minden tagja kétkezi, tisztességes munkával kereste meg egész életében a kenyérre valót. Fiatalon nem gondolkoztam azon, hogy én talán más utat járhatnék, mint a szüleim: éltem az életem, családot alapítottam, dolgoztam. Nem is mertem álmodozni arról, hogy váratlanul megtalál a nagy szerencse, bár a családi számokat szinte minden héten megjátszottam a lottón. 1972-ben aztán, huszonkét évesen öttalálatosom lett, és ott álltam olyan sok pénzzel, amennyit még életemben nem láttam. Fiatal voltam, és utólag nézve talán okosabban is elkölthettem volna a nyereményt, pár évvel később annak már nyoma sem volt, így „nagy kiugrás” hagyományos értelemben véve tulajdonképpen csak lehetőség maradt.- A kétmillió forint, amit a lottón nyert, még ma is „csinos” összegnek számít, 1972-ben pedig hihetetlenül nagy volt ez a nyeremény. Mit ért azalatt, hogy okosabban is el lehetett volna költeni?- Tény, hogy ha hirtelen jut az ember ekkora összeghez, sokkal több mindent enged meg magának, mint máskor. Nekem nem sokkal korábban született a fiam, így friss házasként, családos emberként először lakást vettem, autót. Természetesen jutott ezek mellett sok másra is, amire korábban nem. Nagyon könnyen fogyott így a pénz, és a pár évvel későbbi válásom után csak a szép emlékek és az autó maradt nekem. Utólag nézve azonban lehet, hogy mégsem jártam olyan rosszul, hiszen a mostani feleségemet, társamat is tulajdonképpen ennek az egykori nyereményemnek köszönhetem.- Helytálló ezek szerint a mondás, hogy a szerencse forgandó. A nagy nyeremény azonban mégiscsak változást hozott azt életében.- Tényleg sok mindent változtatott meg a nyeremény. Ezután kezdtem el ugyanis először foglalkozni a kérdéssel, hogyan működhet a szerencse. Ösztöneim a lélektan felé vezettek.- A történelem során sokan próbálkoztak különféle módszerekkel, mellyel „kitalálhatják” a lottószámokat. Az ön módszere menynyiben más?- Évtizedekkel ezelőtt a magyar Szondi Lipót kidolgozott egy bizonyos „sorsanalízist”, melynek lényege, hogy a sors fogalmát a lélektan középpontjába állította. Az ennek alapján kidolgozott teszt, a Szondi-teszt pedig világszerte ismert. Ennek lényege röviden, hogy pszichésen beteg emberek fényképeiből kell válogatnia a vizsgált személynek, szimpatikus - nem szimpatikus választással. A működés alapja a genikus vonzás-taszítás. Az én módszerem tulajdonképpen szintén a szimpatikus és nem szimpatikus módszeren alapul, de én nem arcokat, hanem számokat kapcsolok össze „szimpátia” alapján. Ezek a számok az elmúlt 52 év kihúzott ötöslottószámai, melyek közül a számitógépes program összegzi, melyek a mi „személyre szabott” számaink. És hétről hétre az aktuális húzáshoz igazítja a várható szerencseszámainkat.- Egy racionálisan gondolkodó ember azonban gyakran el sem megy a lottózóig...- Ez alapjában véve érthető. Ez az egész módszer a tudatalatti folyamatokra épít, és a terület nemcsak a hétköznapi emberek, de a szakemberek számára is sok „fehér foltot” tartalmaz. Az is igaz, hogy ami tudatalatti, attól sokszor Amikor a főnyereményt még bőröndbe zárták... Archív képünkön interjú-alanyunk látható félünk, és csak azt fogadjuk el, ami racionális. Ennek a módszernek is van azonban racionális oldala. Jelenleg tizennyolcán játszunk a szisztémám segítségével, és szinte mindenkinek volt már nagyobb nyereménye az elmúlt két év során. Ez a szisztéma nem úgy működik, hogy kitöltőm az adatokat, és várom a sült galambot. Önmagunkkal foglalkozni kell, odafigyelni, hallgatni a megérzésekre. Azt hiszem, megismerni önmagunkat a legfontosabb. A mai kor embere mindent a külsőből ítél, túlságosan racionálisan gondolkodik. Az emberi lélek a tapasztalásnak olyan területe, amely sokkal átfogóbb és .homályosabb, mint a tudat szűkre szabott fénykúpja. Tanulmányom elkészülte óta, két éve már két négyesem volt az ötöslottón, sőt egy autót is nyertem, nem tehetek mást, vállalnom kell önmagam, bizony ez személy feletti életfeladat.- Bár idáig nem említette, érdekessége a történetnek, hogy ön évek óta működtet egy lottózót Újpesten. Játszanak vendégek is az ön módszerével?- Amikor a tesztfüzet és a kis könyv elkészült, kitettem belőle pár darabot az üzletbe, de nem nagyon vitték a vendégek. Igaz, nem is csináltam túl nagy reklámot neki. Én úgy gondolom, a módszerem egy eszköz, és a mai napig nem tudom, én működtetem-e, vagy a lélek objektív lehetősége mindenki számára. Amikor az ember leél egy fél évszázadot, számot vet azzal, amit addigi életében tett. Belátja a hibákat, értékelni kezdi a jó dolgokat. Van idő megállni pár pillanatra, és elgondolkozni, hogy is kellene tenni az elkövetkezendőkben. Hiszem, hogy ebben a korban is nyílnak új lehetőségek mindenki számára, és magunkat megismerni, feltárni kicsit azt is, ami ép ésszel nem megmagyarázható, úgy vélem, egy ilyen ablak nyitása az életünkre legalább olyan jó érzés, mint megnyerni a főnyereményt. K Köszönöm Édesanyám 2005. V. 11-én meghalt a Baross utcai kórház krónikus betegeket ellátó osztályán. Ezt megelőzően az Árpád Kórházban feküdt több hétig. 93 évet élt. Köszönetét szeretnék mondani az Árpád Kórház és a Baross utcai kórház vezetőinek és összes dolgozójának, betegszállítóknak, mentősöknek türelmes, nagyon emberséges magatartásukért, és teszik ezt hihetetlenül nehéz körülmények között, a nővéreknek minimum 3-4 helyen kellene egyszerre lenni. Köszönöm vigasztaló, kedves hangnemüket, mindent megtettek, amit lehetett. Köszönettel: Kiss Sándorné, Munkásotthon utca
