Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-07-28 / 15. (320.) szám
2005. július 28. ÚJPEST Kék Duna keringő - evezővel (folytatás az 1. oldalról) Max Ausztriában Vízre szállás: korhatár nélkül (Fotó: Zalka István) határátlépési szabályokat, kifejezetten szenzációszámba ment. A rákövetkező évben aztán a csehszlovák és a magyar evezősök immár hivatalosan is az 1. nemzetközi Duna-túra néven teljesítették a hosszt, immár jóval nagyobb részvétel mellett. Az évek során aztán egyre terjedő népszerűségének köszönhetően a behajózható táv növelésére is igény támadt, így a pozsonyi startot előbb egészen Bécsig tolták, illetve a szakasz finise is előbb Mohács, majd Belgrád lett, míg mára immár a német Ingol- stadttól egészen a bolgár Silistráig vezet az evezősök útja, mindösszesen 2072 km-en keresztül. „Elmondhatjuk, hogy ez minden tekintetben a világ legnagyobb síkvízi túrája - mesélte lapunknak Kis János, a TID-bizottság budapesti táborfelelőse -, hisz mind a létszám, mind a teljesítendő táv tekintetében egyedülálló. A túra ötven évet átölelő történelmében egyébiránt a nyolcvanas évek számítottak a csúcspontnak, amikor is előfordult, hogy 1400-1500 fő vett részt a TID-n! Azokban az időkben például számos német család NDK-ba, illetve NSZK-ba szakadt tagjai ezen a túrán találkoztak először az országuk kettéosztása óta. De nemcsak azokról csatlakozott az evezősökhöz a helyekről érkeznek sportolók, amelyeket érint a mezőny, hisz az állandó résztvevő lengyelek mellett amerikaiak, sőt új-zélandiak is vannak a csapatban, de korábban volt rá példa, hogy szovjet, holland vagy izraeli evezős is csatlakozott hozzánk. ” A túra mindenki számára hihetetlen élmény, amelynek során igazából nincsenek különösebb kötelezettségei a résztvevőknek, akik így a hatországnyi szakasz bármelyik részénél beszállhatnak a csapatba, s ugyanígy akármikor el is búcsúzhatnak a társaktól. Mindamellett minden évben akadnak nem kevesen, akik bizony elejétől a végéig leevezik a teljes távot. „Én otthon, Ausztriában csatlakoztam a többiekhez - meséli Max, a jókedvű osztrák muzsikus. - Már tavaly is nekigyiirkőztem, de akkor sajnos meg kellett szakítanom a túrát. Remélem azonban, hogy az idén kihúzom egészen a Bulgáriáig. Ami azt illeti, mindig az elsők között indulok el reggel, ám szinte utolsóként érkezem a következő állomáshelyre. Talán mert hurcolom magammal a gitáromat s a furulyámat, s időnként evezés helyett zenélésbe kezdek... ’’ Idén a július 19-i érkezést követően este az újpesti önkormányzat köszöntötte és várta vacsorával a teljes csapatot a Megyeri csárdában, az A túrázók már hajnalban továbbindultak eseményen részt vett Nagy István és Szálkái István alpolgármester, valamint Házy Károly, a Tungsram SC elnöke is. A túrázókat a Tungsram SC vízitelepén várta szállás, az pedig külön elismerést jelent a magyar szervezőknek, hogy a Magyarországon - így ezen belül Újpesten is - felállított táborok a résztvevők számára a teljes szakaszt tekintve a legkedveltebb állomáshelyek közé tartoznak. Július 20-án „eltávot” kaptak a megfáradt evezősök, így ezt a napot pihenéssel, illetve budapesti városnézéssel töltötték. Este pedig sörsátor várta a parton az Ingolstadt óta magyar ízekre szomjazó torkokat, ám természetesen - sportemberekről lévén szó - nem kell hatalmas tivornyára gondolni. Július 21-én pedig már reggel hét órakor sátrat is bontottak a résztvevők, hogy aztán mint a heringek rajzzanak ki a Tungsram strand mögött a Dunára, s néhány nap múlva Mohácsnál elhagyva az országot Szerbia és Montenegrón át továbbevezzenek Bulgária felé. Hanula Zsolt Kecskék, kutyák, emberek a Nép szigeten A Nép-sziget parti töltése mentén mintha megállt volna az idő. A szabadon burjánzó növényzet és az ősöreg fák sűrűjében ösvény vezet a tisztás felé. A két kilométer hosszú, ötvenhektárnyi földdarab a vasúti híd alatt emelkedik ki a folyóból. A Szúnyog-sziget - ahogy a régiek hívták - hajdan a strandolok paradicsoma volt, ahová a nyári vasárnapokon fürdőzni és napfürdőzni járt a város apraja és nagyja. Mondják, hogy kellemes időben még ma is jó páran kilátogatnak a Duna mellé. A horgászok, a futók, a kerékpározók és a bámulni vágyók nem zavarják egymást, valamennyien a természetközeli életmód hívei. A sziget bejárata határvonal mészet között. A Zsilip utca végén szabadon bóklászó kecskenyáj uralja a terepet. Némelyik még a híd fűvel borított pillérjére és felszökken. Láthatóan otthon érzik magukat; ha egy teherautó arra téved, kitérnek az út- jából. Gazdájuk, Soltész János, a MÁV Északi Vízmű vezetője nevén szólítja mind Soltész János több mint másfél évtizeddel ezelőtt telepített kecskéket a szigetre a civilizáció és a tera negyvenhat állatot. Több mint tizenöt éve ő telepítette ide a kecskéket. A nyolcvanas évek végén az angyalföldi vízműtelep vegyszerrel irtotta a gyomfertőzött Duna-parti területet. Hamarosan kipusztult minden; a gyommal együtt a teljes növényzet, a rovarok és a madarak is. Amikor hosz- szú idő múlva visszatért az élet, és újra felütötte fejét a gaz, Soltész János engedélyt kért a kecsketartásra. Vidéken született, (folytatás a 4. oldalon)
