Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-06-16 / 12. (317.) szám
ÚJPEST 2005. június 16. Az egészség érdekében Egészség - érték címmel tartott egész napos rendezvényt a Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium. Az eseményen a közös reggeli tornát követően különböző előadásokat hallgathattak meg a diákok, többek között az egészséges táplálkozás, a dohányzás ártalmai, a nőgyógyászat vagy például az AIDS veszélyei témakörökben. A rendezvényt testzsír- és vérnyomás- mérés, természetgyógyászati bemutató, valamint reformtálak készítése is színesítette.- Az idei tanévtől kezdve indult be az Egészség- és környezetnevelési program - tudtuk meg az iskola igazgatójától, Borosné dr. Kézi Zsuzsannától. - Ennek része, hogy az iskolák építsék be a tanterveikbe az ehhez kapcsolódó információkat, valamint hogy ilyen rendezvényekkel is felhívják a figyelmet a környezetés az egészségvédelem szükségességére. Ez a nap egyaránt szolgál az ismeretek és a tapasztalatok gyűjtésére, hogy gyerekeink megtanulják, tartózkodniuk kell a káros dolgoktól, s tiltakozniuk kell az egészségrombolás ellen. Csak semmi hús - a gyerekek nagy élvezettel készítették el a reformtálakat fotó: Németh Ferenc - http://csvmg.fw.hu) A diákok kérdezték IHHHi az olimpiai bajnokot flHHH Kiemelkedő színfoltja volt a rendezvénynek Martinék János olimpiai bajnok öttusázónak a diákok részére tartott élménybeszámolója. Az alábbiakban így egy rendhagyó interjút olvashatnak, mivel „Janó” kérdezői nem mások voltak, mint az iskola tanulói! A beszélgetést a gimnázium egyik tanárnője, dr. Gresa Lajosné szintén egykori olimpikon, illetve Európa-bajnok távolugró vezette.- Hány olimpián volt eddig?- Első ízben 1988-ban, Szöulban volt szerencsém részt venni olimpián, ahol az egyéni és a csapataranyat is a nyakamba akasztották. Később az 1992-es barcelonai játékokat sajnos ki kellett hagynom tüdőgyulladás miatt. Ugyan kaphattam volna rá gyógyszert, ám akkor az a bizonyos szer még doppinglistán volt. Amikor eldőlt, hogy nem indulhatok a viadalon, természetesen már nyugodt szívvel kezdtem szedni, és alig egy hét alatt meg is gyógyultam... Négy évvel később Atlantában is sikerült felállnom a dobogóra, akkor egy bronzmedál jött össze. Erre különösen büszke vagyok, ugyanis többen a szememre vetették korábban, hogy csak véletlenül lettem olimpiai bajnok, mert úgymond épp kijött a lépés. Ám azt hiszem, ezzel bebizonyítottam, hogy nagyon is megérdemelten nyertem érmeket. Fantasztikus érzés részt venni egy olimpián. Képzeljetek el egy akkora „falut”, mint például Káposztásmegyer, telis-tele a világ legjobb sportolóival. Különös élmény, amikor a reggeli sétánk során Carl Lewis jön szembe az utcán. Martinék János még olimpiai érmeit is elhozta magával a csokonaisok közé- Sok mindent kellett feladnia a sportért?- Kétségtelen, hogy a mindennapos edzések miatt nagyon kevés időm jutott bármi másra, így például az otthoni tennivalókban sem nagyon tudtam segíteni a feleségemnek. Ám a családom teljes mellszélességgel mellettem állt. Nélkülük nem is lettem volna képes ilyen eredményeket elérni.- Az öttusán belül melyik volt a kedvenc száma?- Számomra a lovaglás jelentett mindig igazi kihívást. Ott ugyanis egy élő, érző társsal kell együttműködnöm, akinek ugyanúgy lehet rossz napja, mint bármelyik embernek. Mondhatnám, néha a ló is bal lábbal kel fel...- Végigcsinálna-e egy valóságshow-t?- Semmiképp. Azt gondolom ugyanis, hogy az ember magánélete nem tartozik senkire. Ezenkívül pedig rendkívül méltánytalannak tartom, amikor például egy közéleti szereplők, színészek, sportolók között rendezett fesztiválon nem az olimpiai bajnokokat vagy a Kossuth-díjas művészeket, hanem az ilyen tévében néhány hét alatt, teljesen érdemtelenül sztárrá lett személyeket rohamozzák meg autogramért. Pusztán azért, mert a televízió nyilvánossága előtt csináltak és mondtak olyan dolgokat, amik eleve nem is valók képernyőre.- Ki a kedvenc színésze?- Számos nevet tudnék mondani, ám mégis csak a nemrég elhunyt Bubik Istvánt említeném. Ő igazi barát volt, s nagy kedvelője az öttusának. Rendszeresen megjelent a versenyeken, és mindig remek hangulatot teremtett a lelátón.- Jó tanuló volt az iskolában?- Szerencsére jó fejű gyerek voltam. Ezt úgy értem, hogy ha odafigyeltem az órákon, akkor a számonkérés alkalmával legalább egy hármasra visz- sza tudtam mondani a tananyagot, anélkül, hogy külön készültem volna rá. így szerencsére több időm maradt az edzésekre. Később azonban az egyetemen már nem volt ilyen könnyű dolgom, akkor bizony sok időt töltöttem a könyveket bújva.- Milyen a nőideálja?- A feleségem szertornász volt, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam... Lejegyezte: Hanula Zsolt
