Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)

2005-06-16 / 12. (317.) szám

6 ( ÍIPF^T 2005. június 16. Mesterek és tanítványok a városháza dísztermében A hagyományokhoz híven - a gyermek­naphoz és a pedagógusnaphoz egyaránt kapcsolódva - június 10-én, az újpesti városháza zsúfolásig telt dísztermében került sor az Újpest Gyermekeiért, az Újpest Kiváló Tanulója, az Újpest Kiváló Diáksportolója és a Kiváló Diákközösségi Munkáért kitüntetések díjátadó ünnepségére. A műsort - az alkalomhoz illően - két diák, Müller Ágnes és Horváth Tamás, a Könyves Kálmán Gimnázium 11. b osztályának tanulói vezették. A rendezvényen Hock Zoltán, Újpest alpolgár­mestere mondott ünnepi beszédet. Köszöntőjé­ben elmondta, a kitüntetések alapítása óta minden évben ab­ban a megtiszteltetésben ré­szesül, hogy a meghívottaknak személyesen tolmácsolhatja a városrész önkormányzatának gondolatait. A kitüntetésekről hozott döntések különleges helyzetet teremtenek. A kü­lönböző politikai nézeteket valló képviselők között érték- választásban nincs vita, hiszen évek óta valamennyi díjat egy­hangú szavazás nyomán ítélik oda. A jelen levő összes díja­zott megnyugvással fogadhatja hírt, hogy az idén sem történt ez másként, hiszen az újpesti gyermekeknek és nevelőiknek adományozott kitüntetések üzenete egyaránt .szól a mának és a jövőnek. A bevezető gondolatok után a szónok Örkény István: Az élet értelme című egypercesét idézte. „Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevis­sza, hanem helyes irányba haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára. ” Az Örkényi metaforát kibontva, Hock Zoltán sa­játos hasonlattal folytatta beszédét, amelyben vissza-visszatért a közösség és az egyén kap­csolatára, valamint a közös erkölcsi elvek fon­tosságára. Gondolatsorában az irodalmi műben említett paprikákat kisgyerekekkel helyettesí­tette, akik néha bizony csípősek és rakoncát­lanok. A hasonlatban az Újpest Gyermekeiért díj kitüntetettjei azok a felnőttek, akik a minden­napokban képzeletbeli koszorút fonnak a gye­rekek köré. Valamennyien a tiszta értékek kö­vetői. Ennek a ténynek kiemelt jelentősége van napjaink morális válsághelyzetében - hangsú­lyozta a szónok.- Az idei díjazottak köre tágabb a korábbiakénál, hiszen tizenegy elismerésről, tíz felnőtt és egy teljes tantestület kitüntetéséről döntött a képvi­selő-testület. A kitüntetettek egyénisége, munká­ja sokszínű, de egyvalamiben mindannyian ha­sonlítanak egymásra: sok száz gyermek nőtt fel a segítségükkel - folytatta az alpolgármester, majd a továbbiakban képzeletben végigjárta a gyer­mekek meghatározó közösségi színtereit. Az első meghatározó közösségi élményt az óvoda nyújt­ja - kezdte a sort. Rendkívül fontos az a pillanat, amikor az anyai melegségből elszakadó kisgye­rek az óvodába lép. Nem mindegy, hogy miként fogadják, és az sem, hogy ki simogatja a fejét, ki biztosítja számára a második otthont. Az óvodá­ban a szeretet a legfontosabb lelki kapcsolat. Az alkalmi koncerten Bódi Lajos, a Sző- nyi István Általános Iskola diákja Bartók Béla Szonatináját játszotta (Fotó: Zalka István) Hatesztendős kora körül a gyermek immár is­kolába kerül, ahol komoly elvárásoknak és kö­vetelményeknek kell megfelelnie. Vége annak az időszaknak, amikor csak a játék tölti ki az idejét. Ezentúl tanulnia kell, és négy-öt órát a padban kell ülnie. Meghatározó jelentőségű, hogy aki tanítja, neveli, milyen szakmai elkö­telezettséggel és emberséggel tölti be hivatását. A középiskola egy újabb állomás. Itt egészen más feladat vár a pedagógusokra, hiszen min­den egyes diákot hozzá kell segíteni ahhoz, hogy megtalálja a neki megfelelő pályát. Ezen Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere ünnepi beszédében Örkény István gondolatait idézte, és gratulált a díjazottaknak • A díjátadó ünnepség műsorközlői Hor­váth Tamás és Müller Ágnes, a Könyves Kálmán Gimnázium diákjai voltak A fiatal kora ellenére sokak által ismert Vörösváry Márton, a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola tanulója ezúttal Schubert Méh című zenedarabját adta elő az oktatási szinten már végleges döntések születnek, amelyek óriási felelősséggel terhelik a diákot, a szülőt és az iskolát egyaránt. Újpest számára rendkívüli jelentőséggel bír, hogy kik fogják ezt a várost építeni - fogalmaz­ta meg tanulságként az ünnepség szónoka. A pedagógusok ugyanis - bármilyen is a külső világ - a békesség szigetei. Velük gyakran meg lehet osztani és segítségükkel meg lehet oldani a problémát. Újpest azért alapította e díjat, hogy példaképeket állítson polgárai elé. A város - a felnőttek mellett - a kiemelkedő tel­jesítményű diákokat az Újpest Kiváló Tanulója,

Next

/
Oldalképek
Tartalom