Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-06-02 / 11. (316.) szám
11 2005. június 2. ÚJ p£ST ____________________ Hogy egyetlen esztendő alatt valaki három osztályt lépjen előre a versenytáncban, arra még a hatvanas-hetvenes években is álig- alig akadt példa. Földházi Péter azonban épp ilyen tempóban pipálta ki a különböző szinteket, amikor is 1969-ben versenyezni kezdett. Az úgynevezett középkategóriában területi bajnokságon tűnt ki partnerével, s végeztek a középdöntőben, hogy azt követően, immár egy osztállyal feljebb gond nélkül végigverjék a mezőnyt. Később a katonai szolgálat akasztotta meg kissé karrierjét, ám a bakancs után ismét tánccipőt húzott, s 1979-ben már a legmagasabb, a Sonderklasse osztályban szerepelt. Ezen a szinten részt vett többek között Budapest- bajnokság döntőjében, országos Savaria versenyen, valamint nemzetközi viadalokon is. 1980-tól kezdett tanítani, három évig párhuzamosan űzve az aktív versenyzést és az oktatást. Nemcsak ő maga, de tanítványai is számos alkalommal szerepel- tek-szerepelnek országos döntőkben. A tanár úr - aki mindemellett ráadásul az IDSF (Nemzetközi Táncszövetség) kiemelt pontozóbírája is - kerek 25 esztendeje oktatja Újpesten a keringőzni, tangózni vagy éppen cha-cha-cházni vágyókat, immár az Újpest Táncsportegyesület keretein belül.- így igaz, ám fontos hangsúlyozni, hogy egy tanárnak nem pusztán a tánctudást kell átadnia a növendékeknek, hanem az ahhoz tartozó kultúrát is meg kell ismertetnie velük. Nem véletlen, hogy régen az volt a professzió megnevezése, hogy tánc- és illemtanár. A kettő nem is működik igazán egymás nélkül. Tudniillik a lépések puszta ismerete még nem elegendő ahhoz, hogy egyfajta viselkedési normát is magáénak mondhasson az ember. Mire gondolok? A tánc egy társasági tevékenység, s aki egy társaságban nem tud viselkedni, azt kinézik onnan. Ahogy a lépésekhez is igazodni kell, úgy egyéb viselkedési formákkal is ez a helyzet. A tánc és a kultúra kéz a kézben járnak. Negyed százada Újpesten- Ha már ezt említi, vajon egy társastáncösszejövetelen nagyon ferde szemmel néznek az olyan hölgyekre, akik teszem azt nem szoknyában, hanem farmernadrágban jelennek meg?- Ez egy érdekes dolog. Emlékszem, számunkra még valódi ünnepet jelentett a tánc. Ma pedig az ünnep mint olyan mintha kiveszett volna az emberekből. Számomra egyértelmű volt, hogy a parkettre csak fekete cipőben és ingben, nyakkendőben lehet kimenni. Ami azt illeti, néhány éve még én magam is megköveteltem a hölgyektől, hogy szoknyában, de legalábbis nadrágszoknyában jelenjenek meg a foglalkozásokon. Volt, aki épp ezért nem is jött többet... Tudomásul kell venni, hogy a fiatalok gyakorta iskolából vagy munkahelyről esnek be a táncterembe. Ilyen esetben nem mindig oldható meg a megfelelő öltözék. Bár hozzáteszem, természetesen itt is van öltöző, így ha valaki megtisztel engem, illetve a partnerét és a többieket azzal, hogy szoknyát, illetve egy férfi inget vesz fel, nyakkendőt köt, az egy nemes gesztus tőle, és erre meg is van a lehetősége.- 25 év után is ugyanazok a műfajok a legnépszerűbbek?- Létezik egy bizonyos világtáncprogram, ami nem változik. Ebbe tartozik többek közt az angol, illetve a bécsi keringő, de a rock ’n roll, sőt tágabb értelemben az olyan latin táncok is, mint a rumba, a cha-cha-cha vagy a szamba. Ezek mind örökéletűek, s népszerűségük vajmi keveset csökken az évek során. Még akkor sem, ha mellettük rendre felütik a fejüket bizonyos divathullámok. A ’80-as években a diszkó volt igen közkedvelt műfaj, s akkoriban tanítottam azt is. Mostanában pedig könnyen észrevehető, hogy főként a latin-amerikai táncok érdeklik a fiatalokat, mint például a salsa vagy a lambada. Egyébként én nem tartok külön tanfolyamokat standard, illetve latin táncokból, nálam jól megfér egymás mellett a kettő.- Emlékeim szerint az első táncórák mindig kínos feszengéssel telítettek...- Való igaz, némely fiatal kint az utcán hiába viselkedik nagy vagány módjára, amikor odakerül a táncpartnere elé, hatalmas feszültség támad benne. Különös ellentét. Modern világunk egyik jellemzője, hogy noha a mozgás egy igen hatékony önkifejezési forma, az emberek nagy része képtelen élni vele. Gátak vannak bennük. Pedig a tanulás folyamata elkerülhetetlenül ezzel jár: követünk el hibákat, de hát épp ezért vagyunk itt, hogy ezeket kiküszöböljük, s fejlesszük a tudásunkat.- Mennyire jelent valódi értékeket a fiatalok számára a tánc? (folytatás a 15. oldalon) (Db/ctéóívtk> irfŐLks Pállya Celesztin nyomában Aszódon Ez volt a címe az Újpesti Városvédők áprilisi kalandozásának. Előszedegettem meglévő anyagaimat Újpest nagy festőjéről, de bennük semmi utalást nem találtam Aszódra. Ez még kíváncsibbá tett, és vártam a találkozást. A mi részünkre bemutatott több mint negyven festményről megtudtuk, hogy azok milyen érdekes úton kerültek a múzeumhoz. Az 1945-ös év „cserekereskedelmében”, amikor Budapesten egy aranyóráért még egy kiló kenyeret is lehetett kapni, Pállya Celesztin-képe- kért pedig akár egy-két kiló húst is, Pállya Celesztin húsért cserélte el a képeit egy aszódi hentesmesterrel. így nagy festőnk asztalára néha finom ebéd is került, az aszódi hentesmesternek - jegyezzük meg a nevét is, mert sok megmentett képet köszönhetünk neki: Mrázik János - pedig a képgyűjteménye gyarapodott. Mecénásunk, amikor végrendelkezett, az Aszódi Múzeumra hagyta az összegyűjtött agyagot. Aszódról és környékéről megtudtuk, hogy már 6000 évvel ezelőtt, az újkőkorban és a rézkorban is lakott volt, de előkerültek a bronzkorból és a vaskorból is emlékek. Honfoglalásunk idejéből maradt fenn a szomszédos Kartal falu neve. Vannak templommaradványok a XIII-XIV. századból. A Művelődés Háza udvarán áll az újpesti születésű Pannonhalmi Zsuzsa szép porcelánsamott szobra. A múzeum sok emléket őriz legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor életéből, aki több éven át volt az aszódi gimnázium jeles tanulója. A város őrzi édesapjának emlékét is, mészárosüzletének stilizált cégérével. Utunkat, amelyen hatvanan vettünk részt, a Galga-vidéki motívumokkal festett Kisbagi csárdában egy helyi specialitású ebéddel zártuk. Itt búcsúztunk el vezetőnktől, Asztalos Istvántól, akiben nemcsak régészt és idegenvezetőt, hanem egy igazi lokálpatriótát is megismerhettünk. Köszönjük neki a sok szép élményt. Jozefka Antal
