Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-06-02 / 11. (316.) szám
2005. június 2. 7 Dr. Derce Tamás polgármester főhajtása M ájus 25-én a Megyeri temetőben lévő II. világháborús magyar katonai parcella újraavató ünnepségére került sor. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Fővárosi Önkormányzat együttműködésének eredményeként - és Újpest Önkormányzatának figyelemfelhívása nyomán - az elmúlt évben kezdődött meg a Megyeri temetőben lévő katonai parcellák felújítása, állagmegóvása. Ennek során a II. világháborús magyar katonai parcellában az eldőlt, korhadt fakeresztek helyett új keresztek kerültek a sírokra, szilárd burkolatot kapott a sírokhoz vezető út is. A rendezett sírok most már valóban méltók egy kegyeleti helyhez. A kora nyári, szikrázó napsütésben megtartott újraavató ünnepség pedig egyúttal a második világháború európai harcainak 60 évvel ezelőtti befejezésére emlékeztetett. ❖ Két-két sorban 13-13 sír, plusz középütt még egy. Némelyikük régi, síremlékkel borított, de többségük körbekerített szélű, borostyánnal frissen beültetett, új sírkereszttel, azon új felirattal ellátott sírhalom. A Megyeri temető 21-es percellája a magyar hősi temető. Ha nem volna kegyeletsértés, írnám: eme megfogalmazás szerencsére túlzó. De lehet-e, szabad-e licitálni azok számával, akiknek végső csatamezőül jutott ez a hely, avagy másutt, hazájuktól távol, névtelen, jeltelen sírban nyugszanak? A világháború több mint 300 ezer magyar áldozatából több mint negyvenen nyugodnak itt. Mindannyian 1944 őszén, telén haltak hősi halált, Pest környékén. Többségüknél pontos a név, a születés és a halál időpontja. Ám vannak névtelen sírok, vagy csak névvel ellátottak, amely alapján nem derül ki az odaveszett katona kora. Őrvezető, rohamtüzér, tűzszerész, honvéd, őrmester. Élt 17, 24, alig 30, 20 évet... Vannak, akik a halálban találkoztak viszont szeretteikkel: apák, édesanyák, testvérek, özvegyek kerültek később - már békeidőben - a fiatal katonák után a sírba. Olvasom az egyik sírfeliratot: meseszép villanás voltál - emlékezik a síremléket állító özvegy, aki az 1944 karácsonyán elhunyt férjét 1982-ben követte. Kegyeleti ünnepség a II. világháborús magyar katonai sírok újraavatásán Középütt az élet piros színével pompázó virágokkal beültetett sír, az ismeretlen katona sírja. A díszőrök vigyázzák, majd felcsendül a Himnusz. Dr. Holló József vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója újraavató beszédében történelmi visz- szatekintésre vállalkozott, és köszönetét mondott mindazon állami, önkormányzati és civil szervezeteknek, személyeknek, akik a katonai parcella rendbehozataláért fáradoztak. A vezérőrnagy emlékeztette a jelenlévőket, hogy a második világháború európai befejezésének hatvanadik évfordulója alkalmából is emlékezünk azokra a hősi halált halt katonákra, akik az örök mezőre érkeztek, és sírjaik régmúlt idők küzdelmeit idézik fel bennünk. Az újraavatáson megjelentek pedig hitet tesznek amellett, hogy a béke megőrzése két világégés után mindannyiunk kötelessége. A szónok emlékeztetett arra is, hogy sajnálatos módon nem mindenkinek állíthatunk síremléket, sok ezren vannak, akik szülőföldjüktől távol nyugszanak, ott ahol a kürtszó csatába szólította őket. A II. világháború véráldozatai a legtöbb magyar családot érintették, a mai napig siratják a családok az apát, a testvért, a fiút, a rokont. 350 ezer honvéd esett el, 300 ezer család vesztesége olyan áldozat, amelyet nem lehet elfeledni, amelyre emlékezni kell. Ezért a XXI. század üzenete a békesség kell hogy legyen, s a ma katonáinak a béke fenntartásán kell dolgozniuk. Dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes újraavató beszédében többek között arra emlékeztetett, hogy a világon mindenütt a dicsőség és a győzelem ígéretével küldik a katonákat harcba, még akkor is, ha a végeredmény kétséges lehet. A XX. század világégése követelte a katonák mellett a legtöbb civil áldozatot, és ez a mai napig terheli az emberiség lelkiismeretét. A magyar katonák többsége egyszerű emberként halt meg, harcolt, védekezett, teljesítette a katonai parancsot. Sírhelyüknél pedig emlékezzünk az örökbecsű sorokra: „...a harcot, mit őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés...". Az újraavatási ünnepségen a történelmi egyházak jelen levő képviselői Szabó Tamás dandártábornok, katolikus és Mészáros László őrnagy, református tábori lelkészek megáldották a sírokat. Majd az ismeretlen katona emlékművénél koszorút helyeztek el a minisztérium és a múzem, továbbá a fővárosi önkormányzat képviselői, dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere, továbbá hagyományőrző és civil szervezetek jelen lévő emlékezői.-bkDr. Holló József vezérőrnagy volt az ünnepség szónoka A tábori lelkészek imája (Fotó: RudóSzilvia)
