Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)

2005-06-02 / 11. (316.) szám

ÚJPEST * 2005. június 2. A „húszéveseké" volt a világ! A fennállásának huszadik évfordulóját ün­neplő Király utcai nyugdíjasház lakói - a hölgyek kosztümben, az urak öltönyben, elegánsan, frissen, úgy, ahogy az etikett előírja - kíváncsian várták, hogy megkezdődjön a program. Május 20-án, akár egy születésnapi zsúr meghívottjai, valamennyien készültek e rendkívüli alka­lomra. Szentpéteri Józsefné például - ahogyan azt tőle már szinte elvárták a többiek - szellemes alkalmi versét adta elő, Jubileumi köszöntő címmel, s ezzel megalapozta a műsor derűs hangulatát. költözött a nyugdíjasházzal szemben lévő, újonnan átadott panelházba. Egyéves kisfiával gyakran a tizedik emeleti erkélyről nézegették, ahogyan felépül az orvosi rendelő, a gyógy­szertár és a nyugdíjasház. Fiatal csalá­dapaként akkoriban még nem gondol­ta, hogy 1990-ben képviselővé választ­ják, majd 1992-től alpolgármesterként hozzá tartozik Újpest idős korú lako­sainak ellátása. Beszéde végén az al­polgármester valamennyi megjelent­nek jó egészséget, nyugalmat és bé­kességet kívánt. Az ünnepség további részében maguk a nyug­díjasok szerepeltek. Előbb Marosi László sza­valt - Petőfi Sándor egyik verséből készített szellemes átiratot -, majd Greif Mihályné Emmi néni emlékezett az elmúlt két évtizedre. Bánki Richárdné Matyi néni ugyancsak az első lakók közé tartozik. Most, 93 évesen is olyan tisztán idézte fel a közelmúlt közös eseményeit, mint egy friss nyugdíjas. Sajnálatának adott hangot, hogy a kirándulásokra és külföldi utakra ma már nem vállalkozhat. Végül Révész Sándomé Zsuzsa, bejáró klubtag, saját élményein ke­resztül a nyugdíjasklub érzelmi szerepét, az idős korúak kötődéseinek fontosságát hangsú­lyozta. „Műsoron kívül” kért szót Kapitány Klári néni, aki a húsz év alatt eltávozott egyko­ri lakókra emlékezett. A közös születésnap kedves színfoltja volt, amikor azt a nyolc lakót köszöntötték, akik húsz esztendeje, az épület átadása óta itt lak­nak. Nagy István alpolgármester, dr. Varga Jó­zsef, az Újpest SzEI igazgatója és Pelle András, az önkormányzat népjóléti és lakásügyi bizott­ságának elnöke virágcsokrot nyújtott át Bánki Richárdné Matyi néninek, Breitner Julianna „Julesnek”, Demjén Sándomé Julika néninek, Greif Mihályné Emmi néninek, Roskoványi Jó­zsefné Terikének, Hóm Józsefnek és Horn Józsefné Magdi néninek, valamint Gévai János- né Hédi néninek. A műsor az Újpesti Kamarakórus fellépésével zárult; az énekkart Kovács Lajos karnagy di­rigálta. A „hivatalos program" ezzel véget ért, de a Király utcai nyugdíjasokat olyan fából faragták, akik megadják a módját az ünneplésnek. Pezs- gős fogadás következett, amelyen közösen fo­gyasztották el a nyugdíjasházat formáló, óriási tortát. Rövid pihenő után, a délutáni órákban közös kerti bográcsozás volt a program, majd este nyugdíjasbált tartottak a huszadik szüle­tésnapját ünneplő épületben. r. a. Az otthon lakóit, a klubtagokat, valamint a meghívott vendégeket az ünnepség házigazdá­ja, a nyugdíjasház vezetője, Király Zsuzsanna köszöntötte, majd Újpest Önkormányzata ne­vében Nagy István alpolgármester üdvözölte az idős korú közönséget. Beszédében felidézte az épület két évtizedes történetét. Elmondta, hogy a városrész 1984-ben három fővárosi fenntar­tású nyugdíjasházzal gyarapodott, mindhármat - a Király utcait, a Tungsram utcait és a Pécsi Sándor sétányon lévőt is - Jurányi Erika tervei alapján, az akkori követelményeknek megfele­lően építették és rendezték be. Újpest Önkor­mányzata 1997-ben a Tungsram utcai és a most jubiláló Király utcai ház fenntartását átvette a fővárosi önkormányzattól. Az önkormányzat - ahogyan eddig is - továbbra is vállalja a fenn­tartás terheit. Néhány éve azzal, hogy liftet épí­tettek az emeletes épületbe, sikerült megolda­niuk a lakók talán legégetőbb gondját. Nagy István alpolgármester hangsúlyozta, hogy a nyugdíjasházban dolgozó szakemberek min­dent megtesznek az itt élők kényelméért, és valamennyi lakónak személyes gondoskodást nyújtanak. Megragadva az alkalmat, az alpol­gármester ezt követően azokat a gondozónőket köszöntötte, akik a legrégebben dolgoznak a Király utcai nyugdíjasházban, illetve gondozási központban. Elismerést kapott Szabó Gyuláné Rita területi gondozónő, aki húsz éve, Kocsisáé! Szabó Ágnes, aki tizennyolc éve, Radnóti Tamásné Marika, aki tizenhét éve, Kis Jánosné Ica, aki tizenhat éve, valmint Király Zuszsanna vezetőnő, aki ugyancsak tizenhat éve dolgozik a Király utcai idősek között. Zárszavában Nagy István saját emlékeit idézte. Elmondta, hogy családjával húsz évvel ezelőtt Megkérdeztük... (folytatás a 3. oldalról) \ ható, aki megfelel az említett jövedelmi fel­tételeknek, és igazolja, hogy gyógyászatise­gédeszköz- vagy gyógyszerszükséglete a közgyógyellátás alapján nem elégíthető ki. A gyógyszerutalvány iránti kérelemhez csa­tolni kell a kezelőorvos és a gyógyszertár igazolását az igénylő gyógyszerszükségle­téről és -kiadásairól. Az igénylő adatlaphoz az újpesti polgármesteri hivatal szociális osztályán, a Király utca 12-14.-ben, illetve a káposztásmegyeri ügyfélszolgálati irodában, a Hajló u. 42-44. szám alatt juthatnak az érdeklődők. rój. y Somos Jakab emlékére, aki mentett, de nem méltatták ezért A közelmúltban temettük el Somos Ágnest, asszonynevén Derce Miklósnét, az újpesti zsidó közösség tagját. Élettörténete nem szokványos, annak ellenére sem, hogy tudjuk, minden emberi élet egy regény. Az övé 1942-ben, születésével kezdődött, két évvel később, 1944-ben szüleivel együtt bevagonírozták egy Auschwitzba induló szerelvénybe. Idáig a története hasonló a többi, tragikus sorsú magyar zsidóéhoz, akiket a biztos halálba küldtek a fasiszta gonosztevők. Ági sorsa másként alakult... Újpesten élt egy Somos Jakab nevű zsidó ember, aki az első világháborúban katona­ként szolgált, és elveszítette mindkét lábát, így, mint több kitüntetéssel rendelkező hadirokkant, kivételezett volt a második világháború alatt, nem deportálták. Ma is élő rokonai elmondása szerint a vagonból levétette az akkor kétéves Ágit, ekként mentve meg a kislányt Auschwitz poklától, akit aztán bújtatott, majd a há­ború után, amikor kiderült, hogy Ági szülei a fasizmus áldozatai lettek, saját nevére vette, és hitvesével, Esztikével szépen fel­nevelték. Somos Jakab - az életmentő, aki a Kozma utcai zsidó temetőben alussza örök álmát - igazi emberi cselekedetéért hatvan év után legalább e sorok által legyen méltatva! Zécher cádik hivrochó! Igaz emléke áldott! Deutsch László újpesti főrabbi

Next

/
Oldalképek
Tartalom