Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)

2005-05-05 / 9. (314.) szám

2005. május 5. 9 Milli! cik ...ám ha megkérdeznénk a ballagás napján matrózblúzt vagy kosztümöt, öltönyt öltő fiatalokat, a legkevésbé sem sajnálkozná­nak ezen a tényen. Hiszen ahogy ment előre tanévről tanévre az idő, mindenkép­pen úgy gondolták: jöjjön mielőbb a fel­nőttkor! Legyen vége már a diákéveknek! Hiszen a felnőttek „csak” a munkahelyükre mennek be, ők pediglen az iskolában örökké versenyhelyzetben vannak, figyel­nek, dolgozatot írnak, osztályzattal mérik a teljesítményüket. Több mint egy éve a kétszintű érettségi előnyeivel és hátrányai­val térnek nyugovóra s kelnek fel reggelen­te. Ráadásként - akár a heti nyertes lot­tószámokat is tippelhetnék - számolják és újraszámolják a főiskolai vagy az egyetemi felvételi pontszámok variációit, valamint a munkába állás lehetőségeit. Most vállukon kis tarisznya, benne az osztálynévsor, útravalóul kis pogácsa, sze­rencsepénz - a ballagás kellékei, a diákélet emlékei. Az ünneplőbe öltözött lányok és fiúk egymás mögé állnak, kezüket az előttük ballagó vállára teszik. Gaudeamus igitur, Elindultam szép ha­zámból, Ballag már a vén diák..., Elme­gyek, elmegyek... hallatszik a hangszóróból és a torkokból. Tizennyolcadik századi fel­menőik hagyományait követik. Végigballag­nak iskolájukon, tiszteletükre virágdíszbe öltöztek a folyosók, a tantermek, és a hosszan kígyózó menet láttán, éneküket meghallván követik őket csillogó szemmel, vagy éppen meghatottságukat különféle módon palástolva az alsóbb évfolyamosok. A sor elején osztályfőnökük megy, ki tudja, hányadik osztályát vezeti az érettségi felé. A menetben ő az, aki úgy búcsúzik, hogy marad. Lelkében azzal a tudattal, hogy ta­nítványait - tanártársaival együtt - nemcsak az érettségi tantárgyak tudnivalóira, hanem a nagybetűs élet buktatóira is edzette. Hi­szen az olyannyira vágyott felnőttkor is rejt vargabetűket, amelyekre nem lehet felké­szülni. Olyannyira sem, mint egy matekdol­gozatra. A tarisznyások szemmel láthatóan bol­dogok, karjukon sok-sok virág, léggömb és kabalafigura. A szülők, családtagok, bará­tok és a tanárok akarták azt, hogy így legyen. A menet átlépi az iskola küszöbét, a diákélet és a felnőttség képzeletbeli határát. A tarka léggömbök az ég felé szállnak. Uj- jongás, taps, fényképek, ölelések és könnycseppek. És máris visszavágynak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom